"Ez akár lehetne egy romantikus mediterrán nyári este is. De hát nem az.
Ez egy súlyos kép. Genfben van, hazafelé igyekszem Magyarországra.
Éjjel van, talán 3-kor. Ki kell jutnom az országútra, mert stoppolok.
Az országút, arra van, ezen az utcán, a képen, ott fölfele középen, a sötét felé, ahol már nem égnek villanyok.
Éjjel 3-kor emberek vannak az utcán, pedig ez egy külváros, és nyitva vannak boltok, és az emberek vásárolnak.
Nálunk talán részegek vagy hajléktalanok ülnek éjjel a járdára... de a férfi, amott középtájt egyik sem: boltos.
Idegenség.
... és amit igazából már tényleg csak képben lehet elmondani - és ezért is lett ez a kép - hogy ők, ezen a kis kivilágított térrészen élik életüket, vakon, úgy, hogy tőlük pár méterre már kezdődik a sötétség, és nem vesznek róla tudomást. Sötétség, amibe nekem meg bele kell mennem.
Hogy hazajussak."
a képhez a leírásod megható és megrázó, nem csak festeni tudsz, hanem a tolat is forgatni, nagyon szép szavakkal, mély érzésekkel tudod elmondani mondanivalódat, értékes ember vagy
Nagyon jó!
***
Én ott akartam maradni.
Kétszer futottam neki, egy barátomnál laktam...
elindultam, nem ment, nem ment ez a sötét, nem sikerült.
másodjára már zavartak el. zavart el, hogy lássam be...
Beláttam. Segítséggel.
Nehéz határátlépés volt.
Megvan az érzés, hogy mennyire nem kívánkozik az ember oda a "sötétbe". Olyan, mint télen, amikor a jó meleg ágyból ki kell kelni és menni dolgozni, sötétben és hidegben.
Kép Értékelése
Hozzászólás küldése
Hozzászólások
Köszönöm szépen.
