#1
Vizek rezdülése
vízparton állva nézem a vizet
a fodros hullámok viszik messze szíved
halk dobbanását mint fák koronái alatt
a szemező esőben nekem adtad magad
a langy fű a sétány a lepkék a tavasz
a repkény a szél fúj a tél jön a kopasz
fákon a hollók károgják sírva
mert tudják ők tudják hogy nem jön már vissza
a fodor a habok a szavak sóhajok
a becéző simító kezek a karok
lehanyatló fogyó elfúló vére
múlik elmúlik tavaszból a télbe
az élet az élet holtak kebelébe
simul mint perc
percért cserébe
Írta:
tiszai - Dátum: 2012-12-12 09:35
#2
Most sajnálom csak, hogy nincs rajtam a kalapom! Vili, biz' isten megemelném. Nagyon jó ez a vers, őszintén tetszik. A képi átfogalmazásod, ami a grafikát illeti, szintén tipikusan Te vagy.
..(tényleg nagyon köszönöm!