---

http://hu.wikiped...A1r_sziget

"A megrendítő, felkavaró film kivételes hatását puritanizmusának, dísztelen egyszerűségének köszönheti. Egy életforma keserves drámája, szóban megfogalmazhatatlan, dialógusban kifejezhetetlen mélysége jelent meg a képek refrénszerű, néma monotóniájában. Az emberi szó hiánya itt tartalommá vált."

---

"Másik Magyarország" - Bukta Imre
http://vimeo.com/...

Bukta Imre festményei:
http://www.rimame...rt_galeria

---

Röviden elmondom, hogy kerül a két dolog egymás mellé.
Bukta Imre "Másik Magyarországa" az ő Magyarországa, ezt el is mondja, többször is, ő lát valamit, az ő szemével, az ő szűrőjén át. És azt ábrázolja. Jól látja! Jól megjeleníti az állapotot. A falu állapotát, a vidéki ember helyzetét. Lelkiállapotát.

Külön kiemelném pl a "Bárány a kocsmában - 2005" képet, játékgépezőkkel és több helyről lógó akasztófakötelekkel.
Jellemző Bukta hozzáállására a dolgokhoz, pl. mikor elmeséli, hogy a "Tökök" kép nem akar semmit jelenteni, nem kell belemagyarázni semmit, a töknek kisebb a fajsúlya víznél, tehát úszik, és egy nap volt egy áradás arra ébredt, mindent elvitt, és a tökök fenn lebegtek a víz szinén, és fantasztikus LÁTVÁNY volt, annyira tetszett neki, hogy egy kis csónakon kievezett közéjük. (Mondjuk itt már kezdem behozni Sindó Kaneto változatát ... ott is van egy rész, amikor a termést elviszi egy természeti katasztrófa... )
A legjobban viszont az a rész érdekes, mikor elmeséli, a tökmag dolgot, hogy volt egy performansz, amire felhozott néniket faluról, akik "tökölnek" és közben beszélgetnek, pletykálnak a falu hétköznapi dolgiról, ahogy szoktak, majd egy ponton témát váltanak : "... mit szólsz Bukta legújabb képéhez" (és innen egy betanult művészettörtészi eszmecsere a beszélgetésük.) Nagyon nagy poén lehetett, elhiszem.

Művész és relációja az ábrázolt dologhoz.
Bukta esetén ez a reláció a látvány nézése. Félig kívülálló, szemlélő, az egyes látványelemekkel mint "szabad művész" saját ötletei szerint "játszik", néha, ha épp úgy adódik: poénkodik. Mindez lehet, hogy nem probléma. Van egy ilyen reláció.
...egy ponton elmeséli, hogy az egyik installációban igazi tökök vannak, és kérdezték, hogy mi lesz itt, ha ezek itt a 3-4 hét alatt majd elkezdenek rohadni. Márhogy büdös lesz. Erre azt válaszolta, hogy alig várja, akkor lesz egy negyedik dimenziója az installációnak. Ez egy kifejező gondolat: szemlélője vagyok a rohadásnak... alig várom. Mondom nincs ezzel probléma van ilyen... felfogás.

Itt jön az amit Szendinél mondtam, hogy a falut, a földműves, embert sem lehetséges ennyire egyoldalúan ábrázolni, vagyis lehetséges (íme), de hol vannak a rohadással ellentétes erők? Mielőtt azt mondaná valaki, hogy olyanok nincsenek ...vannak: Sindó Kaneto filmje a bizonyíték.

Most nagyon oda kell figyelni arra, hogy jól gondolkodjunk a vidékről, itt Magyarországon.
A gondolatoknak kell jóknak lenni, és akkor megállítható a pusztulás. Először a fejekben kell megállítani a rohadást.
És ehhez valami olyasmi kell, ami FELEMELŐ. Megmutatása a felemelőnek. Ez hiányzik Bukta műveiből.
Bukta visszatükrözi a pusztulást, lemásolja, "variálja" elemeit... ezzel erősíti a lehúzóerőt.

---

"Az igazság a lét igazsága. A szépség nem e mellett az igazság mellett fordul elő. Akkor jelenik meg, amikor az igazság művé válik. A megjelenés, mint az igazságnak a műben és műként való léte: a szépség... Abban a módban, ahogyan a nyugatiként meghatározott világ számára a létező mint valóságos létezik, a szépségnek mint az igazsággal való sajátos összetartozása rejtezik. A nyugati művészet lényegtörténete megfelel az igazság lényegváltozásának." /Heidegger/
A dolgok, így az igazság természetéhez hozzátartozik, hogy hatókörük van. Ezen a hatókörön túl, más igazság érvényes, ami kiegészítheti, de akár ellent is mondhat az előző, vagy további igazságoknak, és ez az ellentmondás is a szellemi és fizikai valóság sajátos természetének része.
Bukta igazságának hatóköre meglehetősen széles, mint látszik kiállításának a népszerűségéből is. Nyilván vannak az ő igazságának hatókörén kívüli igazságok, lehet hogy vannak hozzátartozó, vagy azt kiegészítő igazságok is, de mindezt művein számon kérni értelmetlen. Akkor számon kérhetnénk egy virágcsendéleten, hogy miért csak három virág van rajta, mikor még mennyi szép létezik. Vagy Leonardo Mona Lisáján, hogy miért nincs rajt egy férfi is hisz a teljes igazsághoz nem csak a nő, hanem a férfi is hozzátartozik. A kopár sziget sem attól nagyszerű, amit nem hallunk, mert akkor elég lenne vetíteni 1 óra 35 perc csendet, hanem attól, amit látunk. Márpedig az elég erős ahhoz, hogy ne kelljen hozzátenni a szavak igazságát is, pedig gondolom, nem kukákról szól. De kiállíthatnánk üres vásznakat is, hogy mindenki képzeljen oda amit akar, és ez már a művészeti öngyilkosság kategóriája lenne. Talán ennyiből is világosan látszik, hogy egy mű igazsága csak saját hatókörén belül értékelhető. A művésznek, bármekkora a hatóköre a saját igazát kell felmutatnia, akkor lesz hiteles. Akinek hiányérzete van, mert úgy gondolja, hogy fontos igazságokról nem esett szó, mutassa fel maga, mint saját igazságát, tehetsége szerint, így kapcsolódva mások igazságához, vagy akár ellentmondva annak.
Az emberi gondolkodás és a cselekedet, egymáshoz való viszonyát, mélyen gyökerező, naiv módon a többség ma is hierarchikusan képzeli, úgy hogy a gondolatnak valamiféle elsőbbsége van, a tettekkel szemben. A tény azonban bármilyen furcsa, egyéni szinten ez épp fordítva van. A tett igaz hogy nüánsznyi idővel, de megelőzi a gondolatot, melynek igazolása képen jön aztán utóbb létre. Társadalmi szinten ez egyfajta kölcsönhatásként jelenik meg, melynek mindkét eleme az evolúció törvényei szerint működik. Se csak tettekkel, tűnjön az bármilyen kézenfekvőnek (lásd géprombolás), se csak gondolatokkal, legyen az bármilyen felemelő (lásd utópisták), lényegi változást ezen evolúciós folyamatokban, elérni nem lehet.

---

A "Kopár sziget" filmtől az abban lévő igazságától ÉN egy felemelő dolgot érzek.
A Bukta kiállítástól ÉN nem érzek ilyet. Elfogadom hogy van igazsága, és annak van hatóköre.
Nincs számonkérés. Nem keresem Buktán azt amit nem tud, vagy nem akar ábrázolni.

Amit megállapítok, hogy erre a felemelő dologra szükség lenne. Úgy gondolom, szintén én, hogy az most fontos lenne. Úgy tapasztaltam.
A felemelő művek már "fel vannak mutatva", elkészültek. Azok a művészek, akik ilyeneket létre tudnak hozni, szintén nem azzal foglalkoztak, hogy számonkérjenek, hanem az ő látásukkal alkottak, ahogy ők gondolták.

Ezek művek nem kapnak 2000 négyzetméteres kiállítóteret. Nincs olyan "tematizáló erő" ami központi helyre helyezné őket. (Csendesen, másféle folyamatok mentén, azért mégis azért vannak, és működnek. Szerencsére. Szerintem szerencsére.)

De ha nem így, mint ez a kiállítás, központi helyre, fókuszáltan... legalább "kölcsönhatás" relációba lehetne őket hozni. Például EGY kiállításon szerepeltetni őket. Egy másik műcsarnokos projekt is nekem EGYOLDALÚNAK tűnt, pedig csoportos kiállítás volt.
Egyoldalúnak, annak ellenére, hogy a rendező kurátor hangsúlyozta, hogy ezeknek az "igazság daraboknak" széleskörű találkozását kívánja megvalósítani. Ami jó törekvés, ez meg is valósult, kiegészítették és ellentmondtak egymásnak, stb... ahogy kell ...
Én úgy érzem mégis, hogy nagyon kicsi terület az ahonnan ezek a művek érkeztek.
És inkább azt éreztem hogy nagyon egyforma dolgokról beszélnek meglepően nagyon egyformán.
"Valódi" párbeszéd nem alakult ki.
Részemről ez sem számonkérés... én így éltem meg, ezt éreztem.

***
Evolúciós szabályok? Én úgy gondolom, hogy az evolúciós szabályok az emberi gondolkodás, tudat szintjén nem érvényesek. Megszűnt az érvényességük. Másféle szerveződés, más struktura. Nem lehet erőből eldönteni valamit, mert egy pici gondolat is hatalmas erővel tud rendelkezni.
Az evolúció mint olyan megmaradt, úgy tűnik, de nem hasonlítható a megelőző evolúció(k)ra, és hiba volna úgy gondolkodni felőle mint a régi(ek)ről ha a lényegét érteni szeretnénk...

---

Az evolúció az élet lényegéhez tartozik, ahhoz hogy működjön nem kell hinni benne, mint ahogy a gravitációban sem. Megszűnni csak az élettel együtt tud, ha tud egyáltalán, de könnyen bebizonyosodhat, hogy azzal sem. Az élet hajtóereje pedig a gének közötti versengés. Mint ahogy Richard Dawkins 1976-ban megjelent Az önző gén című könyvében kifejtette. Itt említette először a mémeket, mint az emberi gondolkodás olyan alapegységeit, mely parallel módon a génekkel, szintúgy az evolúciós versengés törvényszerűségei szerint fejlődik. Azóta a memetika önálló tudománnyá nőtte ki magát. Érdemes forgatni ezt a művet, mert világosan kiderül az is belőle, közérthető nyelven, hogy az evolúció nem azonos annak vulgáris szemléletével, miszerint az erősebb kutya szaporodik, hanem annál sokkal komplexebb, átfogóbb jellegű törvényszerűség, mely alól legkevésbé az ember, és annak bárminemű megnyilvánulása van felmentve.

---

Ahogyan az evolúció is, még sokminden is az élet lényegéhez tartozik, amik szintén nem hitbeli kérdések. A memetika (mint tudomány) kérdésekre próbál válaszolni, valamire tud, valamire nem. Modell. Érvényességi területe van. Mint minden modell addig fogja tartani magát, míg fel nem szaporodnak, égetővé nem válnak, azok a kérdések, amelyek a modellen belül nem értelmezhetők. Ezután általában beolvad egy átfogóbb modellbe.
Az "ember mint olyan" érzésem szerint már most rengeteg olyan kérdést vet fel, amire a memetika nem tud válaszolni, mert kívül esik az érvényességi körén. Ami nem azt jelenti, hogy ezek ne fontosabbak és az ember számára meghatározóbbak lennének, mint azok amikre tud. Az a kérdés szerintem, hogy MIT akarunk az emberből megérteni.

---

A memetika hatóköre a kultúráéval esik egybe. Ez azért elég nagy terület. Nem magáról a kultúráról, annak működéséről szól. Ahhoz hogy a jelen kulturális kérdéseire adekvát választ adjunk, és mindezt tudatosan tegyük, látni kell a jelenség mögött a jelentést is, és annak ok okozati összefüggéseit. Különben könnyen lehet, és a dolgok bonyolultsága miatt így is szokott történni, hogy csak a felszínt kapirgálva sodródunk az eseményekkel, anélkül hogy tudatában lennénk ennek. Megértésről itt még szó sincs. Közben csodálkozunk, hogy mi mindent megtettünk ügyünkért, aztán mégse úgy lett. Mert ez esetben törekvéseink csak véletlenszerűen lényeget érintőek, többnyire óhaj szintjén maradva vágnak egybe a haladás kívánatos irányával.
Az általad említett igazságdarabok összerakásának az lehet az értelme, hogy kirajzolódjanak azok az összefüggések, amelyek mentén a cselekvés is érdemivé válhat. Igazad van abban, hogy a párbeszéd még el sem kezdődött, egészen addig, amíg a szavak a kiállító termek légüres terében hangzanak el.

---

A kultúra egy "nagy" terület .Hozzá vagyok szokva hogy bármire azt mondjuk hogy "nagy" vagy "kicsi"... a mi kicsi, az egy nézőpontból az, ami nagy, szintén.

A memetika tudomány szerintem nagyon jó modellt (modelleket használ), és nagyon nincs kifutva, és nagyon sok minden rácsodálkozás vár ennek a gondolatnak a mentén az emberekre (szerintem... úgy tűnik) Megértés valóban nincs, izgalmas megértési lehetőségek felbukkanása van. Legfőképpen a tudatosság megértési lehetősége.
Az hogy mivel esik "egybe", azzal én már sokkal óvatosabb vagyok, a "kultúrával" szerintem pl. egyáltalán nem.

***
Érdemi cselekvés....
Nem tudom megítélni a kiállító termek szerepét annak tekintetében amit írsz hogy a párbeszédtől eljussunk az érdemi cselekvésig. Nagyon sok a rossz példa ... légüres terekről légöres terekre vándololuk, és nekm folyamatosan az az érzésem, hogy ennek van felelőse, és az sem nem a művész és nem a befogadó, hanem az aki "konfigurálja" a teret. Hogy légüressé váljon. Az egy ember, egy érdekcsoport, félreértés ne essék nem valami nagyon komplikélt probléma. ahogy én látom. Aztán persze vannak nagyon jó kiállítások, félreértés ne essék, de akkor nincs ilyen "megmondóember", pl egyszrűen a művész(ek)re van az egész dolog rábízva... Akkor lehetséges hogy párbeszéd lesz a párbeszéd(ek) ből pedig megindulnak cselekvések...

Elképzelek egy "fiktív kiállítást" (illusztrációképp)

Ezt olvasom az újságban:

"Mi az alma?
(kortárs válaszok)
10 festő - tíz kép."

Gondolom akkor ezt megnézem.
Elmegyek. Megnézem.

Képek
1. Az alma meg tud rohadni.
2. Az alma meg tud penészesedni.
3. Van kukacos alma is.
4. Az almával lehet dobálózni.
5. Ha nagyon sok almát eszünk, elrontjuk a gyomrunk.
6. Ha rálépünk az almára, akkor a cipőnk trutyis lesz.
7. Ha az ember ügyes, akkor az almából ki tud faragni egy banánformát is.
8. Volt egy nagyon rossz álmom az almáról.
9. Lehet, hogy nincs is alma.
10. Nincs alma.

Csak nekem van olyan érzésem a kiállításról kijövet, hogy
1. ...valahogy a képek (amellett, hogy különböző nézőpontokból készültek) mégis "valahogy" hasonlítanak?
2. ...mintha a válogatójuk a képek ilyetén összeválogatásával, a képek önálló (és párbeszéd) jellegű hatásán KÍVÜL is hatni akart rám? Konkrétan fokozni a rossz érzéseimet?
3. ...amellett, hogy tudom, hogy van sok pozitív gondolatú kép, melyek a kiállítás címére válaszolnak, azáltal hogy ezek
közül egy sem lett "beválogatva", azt "kell" érezzem, hogy azok nem fontosak?

( Külön kérdések... Mit gondol egy festő aki megfestette "az alma finom" című képet... a kiállításról. Semmit. A továbbiakban is ezt fogja festeni, épp úgy mint az aki az "alma egészséges" képet...
egy másik külön kérdés nekem az, hogy nem véletlenül az járt a leges legrosszabbul, az a "beválogatott" festő, aki szeretett volna találkozni az egyik nem beválogatottal, mert neki azzal kellett volna a párbeszédre lépnie... )

---

Az egybeesést most nem forszírozom, mert igen messzire vezetne. Ami a cselekvéshez jutást illeti, ott fontos szerepe lehet a mémeknek, hogy a gondolatok elterjedtsége elérhesse azt a kritikus szintet, ami már óhatatlanul cselekvést indukál. Persze ezt is meg kell előzze a cselekvés, mely azokat a mémeket hozza létre.
Az almás példádon gondolkodva az jutott eszembe, hogy a változtatás lehet, már rég a művészet hatókörén túl van, és a cselekvő párbeszéd nem csak akadályoztatva van, hanem valójában létre is csak erősen korlátozott mértékben jöhet. Talán mégis jogosan jutott Hegel a következtetésre Esztétikai előadásaiban:" A művészet előttünk már nem számít a legmagasabb rendű módnak, amelyben az igazság egzisztenciává teremti magát. Remélhetjük ugyan, hogy a művészet egyre tovább emelkedik és tökéletesedik majd, de formája többé már nem a szellem legmagasabb rendű szükséglete. Mindezen vonatkozásokban a művészet a legmagasabb rendű meghatározása szemszögéből nézve, számunkra a múlté, és az is marad."

---

Akadályoztatva van - de létrejöttét szerintem más (ezenkívül) nem korlátozza...

Hegel olyan értelemben beszél a művészet jelentőségének csökkenéséről, hogy az növekszik ugyan, de van ami nála gyorsabban növekszik, így relatíve beszél a jelentőség csökkenésről. (Ami gyorsabban növekszik - szerinte - a vallás és a filozófia jelentősége, olyan vallásé és olyan filozófiáé, ami integrálja a művészetet is... a jelentősebbnek a filozófia szerepét látta ezek közül is ... )

---

(Nem vitatkozni szeretnék ezzel az állásponttal, de nekem úgy tűnik, illetve, látom ennek módját a gyakorlatban, hogy mintha fordított lenne a helyzet, a művészet eljutott arra pontra, hogy úgy tudja integrálni a vallást és a filozófiát, hogy azoknak - cselekvési szinten is főként ott - értelmet ad (általa lehetséges igazán az "igazság egzisztenciává teremtése" ... és párbeszédek létrejötte ... )

---

Eredeti értelemben valóban nem valósult meg. Ami gyorsabban növekszik, és ezt ő nem látta előre az ma a tudomány és technológia. Ezzel párhuzamosan a művészet egyre személyesebbé jelképesebbé vált. Inkább csak reflektál a változásokra, és főként a hagyományos műfajai kerültek légüres térbe, ami lehet hogy jól konzervál, de nem növekedésbarát. Kimutatható kölcsönhatás inkább csak az újabb művészeti ágaknál látható, mint például a filmnél.
A festészet ehhez képest többségében, a vallással, és filozófiával együtt, a múlt foglya maradt, úgy járt, mint a kopár sziget lakói, akik körül szépen elhalad a világ, de ők makacsul ugyanazokat a válaszokat erőltetik.

---

A technológia és a tudomány növekedésével, valamint mémek burjánzásával jellemezhető világ elhalad mellettük, majd szakadékba zuhan. (Ld "Túlélni a fejlődést" fórumtéma) Lehet, hogy észre sem fogják venni. Válaszuk egy lehetséges válasz a "túlélésre".

De nem csak arra, azzal csak egybeesik.
Milyen az a létminőség, életminőség amit élnek?
A filmet egy szóval "felemelőnek" írtam le, de a film azért felemelő, mert azt ábrázolja, ami felemelő.
Még keresek további szavakat, amik idetartoznak...

Emberhez méltó. Szabad, önálló választás, döntés eredménye.
Adáson, áldozaton alapul. Nem pusztítja környezetét, nem fogyasztja, nem éli fel , hanem ad. Önkéntes áldozatot hoz,
odaajándékozza, (ahogyan Exupery szokta mondani "elcseréli" ) az életét valamire, nem várva ezért viszonzást.

Ez a létminőség mindig adva volt, függetlenül bárminek bármilyen korszakától. Ez örök. (Tehát volt a múltban is, de
ettől még nem "múltbeli".) Viselkedhet, élhet bárki bármikor így.

Cselekvő. Nagyon egyszerű gondolat mentén cselekszik, de nem kell bonyolultnak lenni egy gondolatnak, hogy "igazságot egziszenciává teremtsen". Sőt. Nagyon egyszerűnek kell lennie, mivel az igazság is egyszerű.

Nem reflektál, nem "követ" változásokat, ezek tőle függetlenül zajlanak ... teremt.
Ez a létminőség a művésznek, éppúgy mint sziget lakóinak: adott, és dönthet úgy bármikor, bárki, hogy ezt választja.
Az ilyen létforma által létrehozott művészetnek VAN valóságos növekedése, annak ellenére, hogy nincs még csak
mértékegysége sem a növekedésének, (ellentétben sok mással, ahol látunk és mérünk is növekedést - de ezek csak
látszólagosak, ügyesen szerkesztett mérőeszközeink vannak, hogy azt mérjék amit szeretnénk eredményül)

De a filmben bemutatott csak egy lehetőség ... (jelenleg csak példaként szolgált arra hogy VAN ilyen)
...De ezenkívül van sok (hasonlóan felemelő) életforma....

---

Ez a film végtelenül szomorú. Egy olyan gondolkodásmódot tükröz, ami egyre gyorsuló ütemben tolja a világot a szakadék felé. Amit ezek az emberek élnek, az nem életminőség, hanem a nyomorúság. Látom nem olvastad még az Ismaelt, de ha nem akarod másként látni a filmet ne is tedd. Amit lehetőségnek gondolsz, és sajna sokan osztják ezt, csak pár lépés visszafelé az úton, ami már nagyon rég nem a jó irányba visz. Újratervezésre lesz szükség, hacsak nem még egy kicsit szeretnénk bolyongani, mielőtt beleesünk abba a szakadékba.
Kicsit konkrétan. A földművelés, amit ezek az emberek is a szigeten folytatnak, nem hogy visszaad, hanem ellenkezőleg, elvesz. A legpusztítóbb életforma amit ember elkövethet, ha pedig a következményeit is idevesszük akkor pláne. A kábé tízezer évvel ezelőtti első kapavágást gyakorlatilag az eredendő bűnnek lehet nevezni. Ekkor bomlott meg végleg a természet, és az ember közti harmónia. Ennek következtében kezdett el az ember mérhetetlenül szaporodni, felélve a környezetét, és ez a folyamat most is tart, és semmi jele annak hogy ez megváltozna, akárhány permakulturált értelmiségi költözik is ki tanyára krumplit ültetni. Az egykori Irakban őserdő, és gazdag talajok voltak, ma sivatag. Ennyit a földművelés bölcsőjéről. Mi a helyzet a mi Alföldünkkel? Valamikor erdőségek borították. Most félsivatag, ahol a biodiverzitásról csak álmodoznak. De mehetünk tovább. Hol vannak Spanyolország erdei? Már a rómaiak kiirtották. Mi lett a vadnyugattal? Ott tényleg volt egy emberhez méltó és élhető világ. Sok fehér ember fel is ismerte. (lásd. Farkasokkal táncoló) Elpusztították. A sort a végtelenségig folytathatnám. Mert a világot ma már végképp markukban tartó, és mozgató erők érdeke, ezt kívánta. Mindez, az ezt lehetővé tevő gondolkodásmód hatékony asszisztenciája mellett történt. Amíg a művészet nem áll szemben ezzel a gondolkodásmóddal, a pusztítás eszköze, de legjobb esetben is csak szemlélője marad.
Amikor beleestünk a szakadékba akkor lesznek túlélők, mert ennyi emberből bizonyosan, ahhoz ugyanis kozmikus méretű kraftnak kell lennie hogy ne. Ezek a túlélők az általad lehetőségnek tekintett életformákat fogják legelőször elpusztítani, ha tanultak a bajból, mert ha nem akkor egy másik szinten, ahogy fordul a spirál, újrajátsszák az egészet a következő még nagyobb szakadékig. Én az utóbbira tippelek, de ne legyen igazam.

---

Az egyszerű igazság kérdését nem érintettem. Bármerre tekintek is a világban akár mikró, vagy makró szinten is, a komplexitásnak olyan fokát látom , hogy ember legyen a talpán, aki rajta eligazodik. A megismerés lehetőségei, bármilyen módját válasszuk is annak, végtelenek. Korlátai csak személyes korlátainkból adódnak. Ha a legegyszerűbb dolgokat szemlélem, mindig azt látom, hogy valamilyen módon részét képezik más dolgoknak, és önmaguk is részekből állnak. Már hogy a csudában lehetne egy ilyen világban, az igazság egyszerű? Pontosan az ember azon heppje, hogy szereti leegyszerűsíteni a dolgokat vezet a legnagyobb baklövésekéig. Tele van a történelmünk olyan figurákkal, akik egyszerű igazságaikkal addig bolondították a népet, amíg valami nagy baj nem történt. Aztán jött egy másik figura, egy másik egyszerű igazsággal. Eddig minden egyszerű igazságról kiderült, hogy nem úgy, nem akkor, nem annyira stb. Amíg nem tanuljuk meg a dolgokat komplex módon értelmezni, addig szükségképpen tévedünk. Ha már valamit értünk, persze hogy egyszerűnek tűnik, de nem az, a megértés folyamatát nem lehet kihagyni. A művészet pont abban erős, hogy a komplexből indulva halad az egyszerű felé, míg a tudomány ellenkezőleg az egyszerűből tart a komplexitás irányába. bárhol is találkozzanak rálelve az igazságra, az biztos nem lesz egyszerű. De érthető, használható lehet, és ez a lényeg.

---

Nagynehezen rávettem magam, hogy elolvassam az Ismaelt. Most fejeztem be. Meg is értettem. Kicsit hagyom, hogy "ülepedjen", (mondjuk alszom rá egyet) de aztán ha gondolod, beszélgethetünk róla, ... van róla véleményem.

---

Remek! Örülök, hogy sikerült kiprovokálnom, és bocs ha nehezedre esett. Mindenesetre kíváncsi vagyok, hol találsz fogást rajta.

---

Minden látszat ellenére én szeretek a nézőpontomtól távoli dolgokat megismerni. És néha még az is kiderül, hogy nem is minden olyan távoli. ...

(Te olvastad Exupery: "Citadella" művét?
http://mek.oszk.h...0382/html/ )

---

(Ismael)
Úgy vagyok ezzel a könyvvel mint a cigis dobozzal. Rá van ráírva, hogy a "a dohányzás halált okozhat".
Nekem ez egy rejtély.