---

Ma úgy döntöttem bemutatom miként lehet nagyon egyszerű eszközökkel összehozni egy digitális "alkotást".
Semmi extra kütyüt nem használtam csak egeret és egyetlen alap ecsetet, ami a PS készletében megtalálható (lágy,kerek,nyomásra fedettség ecset).
Az Alien című filmből kivágtam egy képet majd az ingyenesen letölthető outliner szűrőn átküldtem, ami azt csinálja, mint a mellékelt képen jól látható, hogy megkeresi a körvonalakat. A kapott képpel dolgoztam tovább.
Tulajdonképpen semmi más dolgom nem volt, mint az eredeti képről lelopni a színeket és ezzel festeni, maga a festés kézzel történt, tehát az ecset használatával. Természetesen az ecset átlátszóságát (opacitását) menet közben változtattam.
Kb. 2 óra múlva el is készült a majdnem fotó minőségű "alkotás".
Ezt lehetne még további szűrőkkel is modulálni, mondjuk olyannal ami olajképnek alakítja át vagy akvarellnek....számtalan lehetőség van....
Természetesen a képen még dolgozhattam volna jó sokat és akkor még tökéletesebb, de most nem ez volt a célom.

---

Nem tudom hogy mi "okos" a festészeten belül. Szerintem ki így ki úgy szeret festeni. Szerintem nagyon sokan így festenek mint ahogy bemutatod. Nem csak digiben.
Tehát hogy körvonalakat (outline) használnak. Akár másolnak valamit, de még akkor ha élőben festenek.
Elkezdtem azt a kislányporté videót, ott is körvonalak lettek először rajzolva, bár látványalapján, szabad kézzel, és nem program által generálva.
DE és folytattam is volna, lényegét tekintve hasonló módon mint itt, a körvonalak egyféle mankó, hogy aztán a színeket hova kell tenni.
Ezzel egyidőben mikor ezt a bemutatót készítettem volt az a festőbácsiról szóló videó aki a szabadiskolában, vagy alkotótáborban ÉPP erről beszél. (lapjára fektetett szén)
És ez épp elég volt nekem ahhoz, hogy NE folytassam ezt a videót így. Semmi bajom nekem a szinezőfüzet szerű képépítkezéssel, bár a bácsi logikusan elmondja hogy miért nehezebb úgy dolgozni, mennyit kell a szemnek agynak transzformálni, váltani sík és tér közt, és mennyi hibalehetőséget rejt magában. Szóval nekem ennek ellenére semmi kifogásom ellene.
Viszont én a magam részéról nem így dolgozom, én foltok ból építkezem kezdettől, vagy legalábbis megpróbálom. A videót azért nem fejeztem be úgy ahogy elkezdtem, mert magam ellen beszélnék. Éppen az ellenkezőjét kívánom propagálni, miután össze tudom a kettőt hasonlítani, és azt tapasztalom, hogy a foltokból építkezés, sokkal jobb.

De mondom, lehet így dolgozni ahogy ez leírás mutatja.
Azt kérdezném én, hogy ha automatizmusok végeznek el dolgokat akkor az az jót tesz az emberrel? Ez egy kérdés.
Nem az van hogyha gépre bízod ezeket lépéseket egy idő után totál el fogod veszíteni a tájékozódóképességed a vásznon? Az okos, elemző látás nem visszafejlődik ilyenkor?

A szín "lelopás" a képről. (gondolom pipettával) ... hasonló kérdéseket vet fel. A szín érzéke nem romlik ilyenkor az embernek? Én úgy festek, hogy pnéhány sznből álló palettát készítek, és onnan veszem színeket. Menet közben bővítem a palettát. Sokféleképp. Elárulom, hogy van hogy én is "lopok" színeket ehhez a paletta bővítéshez. Meg vannak "bevált" palettáim, pl olyan amin a neocolor számomra kedves színeit vittem be a digibe.
És mi van akkor, mikor nem fotóról dolgozol? Akkor nincs honnan színt lopni....

Szóval én ezt az utat ami ez az összeállítás kijelöl, nem szeretem. Elfogadom hogy valaki így szeret dolgozni, de nem érzem jó iránynak.

---

Kérdőjelet kellett volna a cím után rakni....

Az egészet azért csináltam csak meg mert sokan azt hiszik ez valami ördöngösség, digivel összehozni egy fotorealista képet vagy egy hiperreált.
Jó, hogy leírtad amiket leírtál mert én is ezt gondol nagyjából.
Ez a második hasonló alkotásom, kb. 10 éve csináltam egyet, de ott nem volt mankó. Engem ez nem igazán vonz, nem látok benne kihívást, bár az is igaz, hogy élveztem mert kikapcsolt. Inkább csak amolyan szórakozás az egész.
Tehát a bemutatóm pont az egész ellen van, azok ellen, akik egyszer csak megjelennek ezekkel a digi alkotásokkal, de egy darab ceruzarajzot nem csináltak még.
Számomra ez egy nagyon könnyű valami és azt gondolom, aki picit ért a PS-hez illetve van kézügyessége, simán lemásol bármit mert digitálisban könnyebb mint a hagyományos médiumokkal.
Az egész egyszerűségét szerettem volna bemutatni és azt, hogy ne úgy tekintsünk ezekre mint valami hihetetlenül magas szintű művészi alkotásokra.

---

Na így OK.
A digin belül VANNAK rendkívüli alkotások, olyanok amiknek az előállítása csoda szintű dolog. Ezt azért hozzátenném.
El kell tudni választani ezeket, a munkának látszó trükköktől.
De így van ahogy mondod, ahhoz hogy az ember tájékozódni tudjon, értse hogy miről van szó, látnia kell példákat erre is meg arra is.

---

Persze, vannak, de ahhoz valahonnan el kell indulni és az mindenképp a hagyományos technika...
Egy jófajta digitáblával csodákat tudnak művelni az igazán profik ,de amit én ma bemutattam ,az semmi! Tulajdonképpen egy alap szint...a művészethez sok köze nincs.

---

És mégis EZZEL vannak tele a CGI portálok... és EZ van művészetnek kikiálltva, vagy ha nincs is, de az a trend, hogy ez neveződjön annak. Hatalmas nyomás...
(Épp erről levelezek az AR egyik fejlesztőjével. Elég tanulságos dolgokat mond, majd engedélyt kérek tőle, hogy itt megjelentethessem ezeket. )

---

Ripley protest alkotás... értem én...
Attól még hadd nevezzem művészetnek. Ezt is.
Akkor is, ha nektek épp most 2013-ban nem tetszik az irány, ami felé a digi művészet halad.

A digi csak egy eszköz. Önmagában halott... Amit hozzáteszel, attól lesz művészet.
És Attila, akár protest, akár nem, valamit hozzáteszel.
Ott kezdődik, hogy mit választasz nyersanyagnak...
Le sem tagadhatod belőle magadat.


Tudjátok az jutott eszembe, hogy pár száz évvel ezelőtt azon vitatkozhattak az emberek, hogy ha a festék kötőanyagát
megváltoztatják, akkor az már nem lesz festék. Mert a hagyomány az hagyomány. Tessék másként nevezni. Fúj-fúj.
Vagy azon vitatkoztak, hogy a festő céhen kívül készült festmény az oltári botrány, azt már nehogy művészetnek nevezzük.
Különben is, hogy merészel valaki egymagában elékszíteni egy festményt. Fúj-fúj.

---

Igen ez így van.
"Ott kezdődik, hogy mit választasz nyersanyagnak..."
nem tudom már melyik fórumban mondtam ugyan ezt, hogy önmagában csak a témaválasztás művészet. Tehát szélsőséges esetben még az is, hogy szörfölök a neten, és kiválasztgatok és letöltögetek magamnak képeket. Tökéletesen "leír engem" ez a tevékenység. Én vagyok a "képkiválasztó-művész" És mit teszek hozzá? A meglévő, megalkotott képekhez? A jelentőség-tulajdonításomat, ráfigyelésemet ... például. Ehhez hasonló, csak egy másik szélsőség, a "megálmodó-művész" Nála az önálló tevékenység jócskán megvan, ő viszont nem kivitelez. Mindent megálmodik, elképzel, ötletei vannak, de itt be is fejezi. És én még őt is alkotónak, művésznek mondom.

***
A digi létjogosultságáért, elfogadtatásáért igen nagy háborúkat vívtunk egyébként. Itt a pemzlin is jelenlévő egykét ember... de ez messze nem ért véget, az a jó ha mindenki érti a folyamatokat, részletesen hogy mi történik, hogy történik,és miért ...
aztán miért van az, hogy én mint 25 éve "klasszikus" eszközökkel dolgozó festő elkezdek digivel IS foglakozni, mi az, ami miatt szükségét érzem ennek...

---

Pedig valahol meg kéne húzni egy határt.
Mert ez a kép egy csalás.
Az más kérdés, hogy meg tudom csinálni nem csalásként is és akkor egy tök jó digi rajz, de akkor se tartom művészetnek.
Értem az álláspontodat, hogy számodra már az is művészet ha egy filmből kivágok egy képet mert az az akkori állapotomat tükrözi, mert pont azt a képkockát választottam ki, de azért legyen már a művészet ennél több.
Vagy ne legyen?

Ezt a képet azért csináltam meg, hogy bemutassam a digi nem valami elérhetetlen és csodálni való dolog, ha valaki picit ért ezekhez a programokhoz, bármikor össze tud dobni hasonlót.
A másik pedig a csalás bemutatása, meddig mehetünk el, mikor mondhatjuk, hogy a sajátunk és saját erőnkből, képességünk szerint alakult az alkotás?!
Mikortól van az, hogy már a gépre bíztuk magunkat és belőlünk egy jó nagy rész hiányzik?!

---

Ahogyan ezt a képet megcsináltad, és amit üzensz vele, vagy próbálod felhívni valamire a figyelmet, (és én is bevettem ld legelső hozzászólásom ) na éppúgy én is provokálok a "megálmodó-művésszel", és a " kiválasztó-művésszel".
Igen kellene egy határ. Vagy mégse?
Jöhet a tv-néző-művész, a bevásárló-művész, aztán az alvó-művész...

---

Sokkal szélesebb tartományt próbálok átfogni ezzel az egésszel mint csak a digi festészetet.
Egy olyan problémáról van szó, ami az életünk egész területén jelen van, de a művészetekben meg aztán nagyon.
Magával a digivel semmi bajom ha művészet, mint ahogy az egyéb médiumokkal készített alkotásoknál sincs bajom a művészivel, a valahonnan valahová tartóval, a fejlődni vágyóval, a gondolkodóval, gondolatoka ébresztővel.
Nekem a teljesen nihilista "alkotásokkal" van bajom, akik a semmiből születtek, a nem tudom mit akarok-ból születtek. A nulla mögöttes tartalom, de még csak a "művészt" se látom mögötte, a nagy semmi van ott. Viszont nagyon látványos és ezért kikiáltják művészinek és az alkotóját MŰVÉSZNEK!
Ezzel a képemmel provokálok, de ez nem valami öncélú provokáció.
És jól sikerült úgy érzem, sokan nem értik, valahol feltették a kérdést, ennek mi értelme, amire válaszoltam, hogy én se tudom.
Ha már elgondolkodnak ezen, az jó, mást úgy se tehetek.
.........

---

jól gondolom e én azt, hogy az a széles értelmezési tartomány, amiben ez a jelenség fellép, okát és célját tekintve nem nihilizmus, sokkal inkább konkrétan "gyors siker", "gyors anyagi haszon", és mindez "cél szentesíti az eszközt alapon" hozza magával a csalási formákat, és a "művészet" estén semmis "semmiből jövő" (ahogy te mondod) témákat, a nagy semmit, ami aztán mindent ellep.
Tehát a gyökere a dolgoknak az, hogy az ember (festő) öndefiníciója nem az adás hanem a "kapás" lesz.
Nem adok semmit, viszont mindent várok érte. Vagyis a néző (embertárs) meglopása. A semmit munka nélkül előállítom, A semmiről meg kommunikációval és reklámmal, és tematizálással elhitettem hogy az valami. Meg elhitetem azt hogy neked az KELL. ...
Ilyesmikre gondolok...

---

Ilyesmi!
És amiért a digit egy kicsit mégis jobban utálom, az azért van mert nagyon jó eszköz ehhez.
Ez az egész régen is volt, semmi új nincs benne, de egy szar, hagyományos technikával készült képről nehezebb elhitetni, hogy 12milliót ér és kell nekem, mint egy ilyen digiről, ami valóban jól néz ki.
Az egésszel az a baj, hogy ha én megtöltöm egy képemet jelentéssel, tartalommal, nem veszik észre, nem látják meg.
Ugyan úgy nézik mint egy ilyen képet.
Előbb volt ismerősömmel egy érdekes beszélgetés a legutóbbi alkotásaimról, amikbe én rengeteg tartalmat raktam.
Ezt ő nem vette észre csak mikor elkezdtünk róla beszélgetni itt az oldalon, azt hitte, hogy csak ugyan olyan aktok, amiket csináltam egy picit megbolondítva ezzel-azzal.
Itt kapcsolódnak össze a dolgok, a 2 percig semmit nem csinálni csak nézni egy képet és a digi csalások és még sok más.
A gondolkodós, kicsit szürreális képeim egy digi kedvelő oldalon totál bukások, amit nem lehet sajnos csak az ottani szubkultúra beállítottságával megmagyarázni.
Sokkal szélesebb tartományt fed le ez a probléma.

---

azt még hozzátenném, hogy van egy nagyon erős "sugalmazó közeg", ami nagyon hangosan és minden oldalról ezt kiabálja az emberekre: "csalj!". Ezért kell pl olyan kis szigeteket létrehozni, ahol nem ez az irányelv. Ahol nem mondanak ilyet. Sőt, rászólnak az emberre: "szerinted ez nem csalás?"
Aztán az már tényleg az emberen múlik, hogy most akkor ebben hatalmas ellenszélben meg tud e állni. Egyedül is. Az jó ha van ilyen sziget. De ha nincs akkor is...
***
Bementem nemrég egy könyves boltba. Színes 30 oldalas könyv (nem mondom a kiadóját) "Művészettörténet dióhéjban" ... A következő lépcső ez lesz: "Hogyan legyünk könnyen, gyorsan atomfizikusok (rohanó embereknek zsebkönyvtár)" ... ilyet már láttam viszont: Kötelező olvasmányok tömören... és akkor mondjuk Anna Karenina 3 oldalon előadva. És akkor most tényleg rajtad áll, hogy megveszed ezt a könyvet, vagy odamész a másik polchoz, és leveszed az eredetit. Amíg olyat lehet kapni egyáltalán...

---

Nagyon örülök, hogy Atti megcsinálta ezt a digi képet, és hogy ekkora vita alakult ki körülötte. Nekem tulajdonképpen meg sem szabadna szólalnom ebben az ügyben, mert még soha nem készítettem digitális festményt, és nem is fogok. Miért? Ez egyfajta ösztönös irtózás attól, hogy egy rajz vagy egy festmény bármely részletét is egy gép csinálja meg helyettem.
Ettől függetlenül én is úgy érzem, a digit manapság sokan arra használják, hogy gyorsan szerezzenek népszerűséget, amit aztán már nem nehéz anyagi haszonszerzésre felhasználni. Könnyű, gyors siker, aztán dől a pénz! - valami ilyesmi lebeghet a szemük előtt.
Még egy gondolat nordwick felvetéséhez, miszerint minden oldalról azt sugallják: csalj. Ez teljesen igaz, de nincs min meglepődnünk, mikor a bennünket körbevevő világ lassan mindenestül egy hatalmas csalás. Csalnak az élelmiszerrel, mert egészségesnek állítják be, holott mérgező, csalnak a teljes médiával, amely csak annyit mutat meg a valóságból, amennyi az őt működtető pénzügyi gépezet érdeke, csalnak a reklámokkal, mert a gyenge minőséget emelik piedesztálra általuk, és ami a legelszomorítóbb, ez a csalás az egyre fiatalabb korosztályokat is eléri már. Lásd: kötelező olvasmányok tömören. Ez engem nagyon kiborít, ennél kártékonyabb ötlettel ritkán találkozhatunk. És ettől már csak egy ugrás a képzőművészet digitalizálása: hamarosan eltűnik a ceruza, az ecset, a festék és a vászon. Maradnak a digitális képek, amelyekből 12 egy tucat, és hogy a jelenleg is gyengécske vizuális átlagműveltség színvonala mikor kerül annak a bizonyos bányászbékának az ülepe alá, nos, az csak idő kérdése...Túl sötéten látom a jövőt? Lehetséges, de az érzékeim, zsigereim most efféle tendenciákat közvetítenek nekem.

---

Itt ez a video, a pemzlin is volt már egyszer, de most mégegyszer. Hátha valaki nem látta, meg hogy legyen azért egy kis ellenpont is.(harmadrészt pedig azért, mert én így digizem)
Az alkotási folyamatnak, egyetlen pontja sem csalás, és egyetlen pontja sem olyan amiben egy gép csinálna valamit az ember helyett.
Összesen annyi köze van a "technikához" hogy az iPadot gyárban készítik. Mint a ceruzát meg az ecsetet.



A "vitában" én K Atti álláspontján vagyok, tehát hogy a digi POTENCIÁLISAN sokkal több csalási lehetőséget hordoz magában ... mint eszköz.
És gondolom aki erre, hajlamos, az könnyeben elcsábul.
Aki meg nem ért hozzá az könnyeben beveszi.

---

Értem én... vagyis hiszem magamról, hogy értem, amit írtok.
De a digitális eszközök szerintem csak egy újabb médiumot képviselnek. Se több, se kevesebb.
Berakhatod a 24-es ecset mellé a ecsettartóba az iPad-et...

De te vagy az, aki életre kelti, aki használja bármelyiket. Mitől lenne ez csalás?
Attól, hogy már egy "előrágott" alapanyagot használsz?
Attól, hogy a kedvedért egy gép különböző
technikai megjelenítéseket megold - mondjuk 100x vagy 1000x gyorsabban?
Nekem nem csalás.

Én hadd lelkesedjek egy újfajta médiumért. Nekem tetszik.
(Jó, az nem tetszik, amit a magam számára csak "hányásnak" tudok lefordítani.
De az nem tetszik se szénnel, se krétával, se olajjal...)

És miután egyfajta médiumnak tartom, nem is terhelek rá mást. Az ember teszi azzá, ami.
Tehát kritizálhatjátok az elkészült mű színvonalát, vagy bármit rajta, sőt akár a létrehozó emberi lényt is.
De a médiumot?
Miért is lenne csalás?
Csaló az ecset is?

Ez valami más, mint amit megszoktunk.
Amit vagy érdekesnek, izgalamasnak találsz, és használod, vagy nem...
Nem gondolom, hogy kevesebb vásznat fognak ettől vásárolni, vagy kevesebb ceruza lesz forgalomban.
Sőt, ha megnézel egy művészbolt kínálatát, soha ilyen bőséges választék nem volt anyagokból, festékekből.
Csodálatos modern világ!!! Imádom.
Soha ennyi hobbibolt, csináld magad kurzus, és soha ennyi internetes tanulási lehetőség nem létezett.
És az emberek létrehoznak, alkotnak.
Aki pedig maga is alkot -bármit, de tényleg bármit-, az értékesnek fogja tartani az alkotásokat. A saját tapasztalatából.

Az "Ilyet én is tudnék" vagy "én is tudok" egy nagy lufi.
Talán egy részed jól meg van sértődve...
vagy nem találod az értő közönségedet, és bosszant, ha a szerinted kevésbé színvonalas művek alkotói igen.
Értem én.
Ezen magam is bosszankodom időnként.

Ha kezedbe veszed a digi táblát, előbb-utóbb hasonló problémákkal fogsz szembesülni, mint ha mondjuk akrilfestékkel dolgozol. Sőt, még egy párral többel.
Cserébe viszont nem lesz festékes a kezed...

Modern világ... milyen klassz, hogy csalásról beszélgethetünk.

***
És nem tartom csalásnak a tömörített regényeket sem. Egyszerű túlélési stratégia. Ha diák vagy, élj vele. Ha az elég... Válasz egyfajta tömegesen előforduló problémára.
Ha magyartanár lennék, ambicionálnám az olvasást, nem érném be egy buta teszttel, amit a tömörített 3 oldal alapján meg lehet írni. Ha értékesnek tartanám legalább én magam...
mint az ismerős tanár, aki büszkén meséli, hogy úgy tanítja a Kőszívű ember fiait, hogy ő maga sem olvasta... Ó, jaj. Csalás?

---

Nagyon tanulságos volt végigolvasni a véleményeteket. Nekem is meg van a magamé, de még nem mondanám. Kíváncsi vagyok, hogy hová juttok el vele. Azért annyit hozzátennék, hogy Attila feltett ellenpélda képe és a mellé fűzött kommentjével egyet étek. Így alkotni nincs értelme. Még akkor sem, ha nem digivel készül.

---

"Én hadd lelkesedjek egy újfajta médiumért. Nekem tetszik."
Én is. azt kevesen tudják, hogy a digi, (ha gyorsan elvonatkoztatunk most az alapkérdéstől vagyis a csalástól9 egy hihetetlen izgalmas médium. A digi alkotó olyan dimenziókat kap amiket semmilyen más médiumtól NEM. A digitális alkotás egy nyitás, egy sok dimenziós vizuális nyitási lehetőség. A digitális alkotás nem csak egy médium, hanem enenk hozománya képp egy hihetetlenül más, nyitott vizuláis gondolkodási forma, mód. Képzeljük el pl hogy 100 festővászonra festünk egy kép kapcsán és ezek egymásra hatnak, agy alakítják ki a végső képet. A digitális alkotó meg mint egy hadvezér szervezi ezt a hadműveletet, irányítja a hadmozdulatokat...

Nade jó, hogy Kamilla itt van, mert ő ennek az igazi ismerője És csak digitális festő vagyok, ő digitális gondolkodó.


"Miért is lenne csalás?
Csaló az ecset is?"
Itt viszont vitatkozom. Csalás. Igen is csalás ez a fajta automatizmus. Talán nem elég durva az Atti példája hogy ez kijöjjön, majd mutatok én durvábbat.
Alkotás e az, hogy fogok egy fotót mint inputot, aztán megnyomok egy gombot aminek az a felirata hogy "legyen festmény" és lőn.

"Soha ennyi hobbibolt, csináld magad kurzus, és soha ennyi internetes tanulási lehetőség nem létezett.
És az emberek létrehoznak, alkotnak."
Igen. jó ez, én is ezt a felszabadultságot látom. Kedvük lett az embereknek kísérletezni, tanulni, felfedezni. Nem így volt ez húsz éve akár például.

"Ha kezedbe veszed a digi táblát, előbb-utóbb hasonló problémákkal fogsz szembesülni, mint ha mondjuk akrilfestékkel dolgozol. Sőt, még egy párral többel."
Ez így van. Egy komolyabb szoftver megtanulása évek, 10 év. És rengeteg rengeteg gyakorlat.

Mit kapsz cserébe? Hát nagyon sok mindent. Új látásmódokat leginkább. ó itt rengeteg dolgot lehetne elősorolni. el tudja valaki pl képzelni hogy éjjel kettőkor egy vonaton utazva egy 5x4 méteres vásznon dolgozik?

"egy gép különböző technikai megjelenítéseket megold - mondjuk 100x vagy 1000x gyorsabban? "
Ez igaz... de...
Alapvetően egy valamirevaló digitális alkotás LASSABBAN készül el mint egy hasonló hagyományos, pl olaj festmény. Persze sok kivétel van. de alapvetően semmi nincs ami gyorsítana bármit is.
A digi festésénél az időkülönbséget pl az adja, hogy a digiben komplikált az ecsetre festéket felvinni, kimosni, méretet váltani, stb. Időben több, mint ugyanezt hagyományos módon.

Egy komoly digitális alkotás 50-100-200-1000 munkaóra.
Hát erről is Kamilla tudna többet mesélni.

---

Érdekes volt a nordwick által feltöltött David Kassan video. De csak arról győzött meg, hogy lehet úgy is digizni, mintha az ember valóban festene. De mi értelme ennek? Akkor miért nem jobb a vászonra dolgozni? Úgy vagyok ezzel, hogy a könyvet is szeretem kézbe venni, megtapogatni, megszaglászni, mielőtt elkezdeném olvasni. A digitális könyvben is minden benne van betűről-betűre, de az lélektelen és steril. A digitális képpel is ugyanez a bajom, mármint hogy kézbe sem lehet venni, legfeljebb a kinyomtatott változatát. És mi van például a faktúrával, a térbeli ecsetnyomokkal. Nagyon szeretem például azokat a képeket, amelyek késsel, vastagon felhordott anyaggal készülnek, és szinte késztetést érzek, hogy megtapintsam a felületüket. A digi sosem adhat ilyen élményt.