---

Kezdetnek a szakdolgozatom egy részét másolom be ide.... képek nélkül..majd rákeresek..legyen ez mondjuk a mézesmadzag. De azt hiszem a net-en is lehet rengeteg példát találni arra, hogy is gondolkoznak a tus, és akvarellfestők a technikáról.
a szakdolgozatom a körforgásról szól, az élet, a mindennapok, és sorolhatnám mi mindenen átszáguldva...ugyanis ez nem is szakdolgozat volt, hanem diplomamunka dokumentáció.... és a munka tus, pác és akvarelltechnika volt, hypermangánnal, sóval, maszkológumival, és egyéb fura dolgokkal keverve....

Számomra a tus technika elsősorban a kínai festményekkel kezdődik.

A képen látható alkotást ismeretlen kínai festő készítette a XII. században. Képszerkesztésben, az egyes elemek elhelyezésében különleges. Szinte minden jelzés értékű a képen: a hegyek, a víz, a fák, a falu és az emberek. A gomolygó felhőktől lesz az alkotás különleges, sejtelmes.
A sárga szín, mely Kínában a legmélyebb bölcsesség színe a legteljesebb megvilágosodást jelképezi.
A vonalak, foltok, üres felületek elhelyezése, arányai teszik teljessé a képet. Nem érezni a nagy kitöltetlen részeken sem hiányt.
Ma Jüan „Tavasszal egy hegyi ösvényen” c. festményének kompozíciója nagy hatással volt a XX. század bátrabb festőire is, pl. Van Goghra, akik ezeknek a példáknak a tanulmányozása után keresték, hogy miként újítsák meg az európai festészetet. A víz fölé hajló ág a kínai festészetben ritka, de az impresszionisták, pl. Monet is gyakran alkalmazta már képein, ezt a szerkesztési módot.
Chen Nien / 1876-1970 / kortárs festő, de a régi kínai festőhagyományokhoz még ragaszkodott. Színei visszafogottak, képszerkesztése a hagyományokat őrzi, de kevesebb ködös, homályba vesző, lazúrosabban festett rész van a képén.
Ismeretlen XX. századi kínai festő alkotásán, már érezhető, hogy az európai festészet megjelent Kínában is.
A festmény megőrizte a hagyományokat, de a képszerkesztés, a térérzékeltetés már más módon történik.
Li Xiongacai / 1910 - ? / 1979-ben / /, Huang Pin-hung / 1863 – 1935 / „Zhixing hegy” c. 1948-ban keletkezett, a hagyományőrzést bizonyítja.
Xu Beihong / 1895-1953 / a modern kínai művészetnek, a nyugati technikák alkalmazásának, és a korszerű művészetpedagógiának jeles képviselője volt. Tanulmányait Sanghajban, majd Párizsban a Julian Akadémián végezte. Halála után rendezett emlékkiállításán / 1953-ban / hagyományos tustechnikával készült képei szerepeltek. Európában főként tusképeit becsülik, de hazájában, mint pedagógust tisztelik leginkább, mert a modern festészeti technikákat is megismerteti növendékeivel..
Xu Beihong festményei, közötte az 1940-ben festett „Táj a Himalájában” c. tus-képe is már inkább európai, mint kínai.
„A természet ábrázolása a feladatunk…Az ecsetre nem önmagáért van szükségünk, hanem azért, mert az utókor számára hagy örökséget.” - vallotta Tao Csi, és a kínai festészet egyik alapelve ez a felfogás, nem a pénzszerzés mint Európában, de itt is volt aki magáért a festés öröméért festett, például Paul Gauguint