Volt egy töredék pillanatom, amikor a fotót készítettem.
Én is pillanatra átgondoltam, hogy megvárom a futó alakot,
hogy áthalad az árnyékon. Mégis gyorsan exponátam.
Most is úgy érzem, hogy így nagyobb a feszültség a képen,
és az
oszlopok hosszú árnyéka, mint egy zárójel kiemeli a
mostmár összezárt csoportot.
Jelenti például köztük egy valamiféle kapcsalatot is,
ami talán nem is valós, csak a fejemben létezik...
Számomra is izgalmas a téma.
Ez az ablak, amiből kitekintek, a festőállvány mellett van, pont jó oldalon, nekem balra, a negyedik emeleten.
Nagyon sokszor kinézek. A díszlet ugyanaz; az utca, a
villamossín, a kertváros házai, a nagy ég, de mégis
mindég más. Megfigyelem az időt az ablakomból, ahogy
elvonul vagy éppen elsuhan...
Ez a kép egy kisérletnek is szántam.
Régebben készítettem egy fekete-fehér fényképet a
témáról. Most úgy festettem meg, hogy feketét és
fehéret nem használtam, vagy csak keveset, színekhez
keverve.
Tetszik ez a kép, nagyjából ugyan azért, amit Attila leírt. És szerintem még izgalmasabb ritmusa lenne a képnek, ha az egyedül lévő figura az oszlop árnyékának bal oldalán lenne már. De nagyon tetszik a fenti naturális megfogalmazásra felelő alsó, szinte absztrakt felületek között feszülő ellentét. Jó kép.
Kép Értékelése
Hozzászólás küldése
Hozzászólások
Köszönöm szépen.
Volt egy töredék pillanatom, amikor a fotót készítettem.
Én is pillanatra átgondoltam, hogy megvárom a futó alakot,
hogy áthalad az árnyékon. Mégis gyorsan exponátam.
Most is úgy érzem, hogy így nagyobb a feszültség a képen,
és az
oszlopok hosszú árnyéka, mint egy zárójel kiemeli a
mostmár összezárt csoportot.
Jelenti például köztük egy valamiféle kapcsalatot is,
ami talán nem is valós, csak a fejemben létezik...