Írta:
Attila - Dátum: 2011-12-12 11:05
#1
Történetünk főszereplőjének ezek lesznek az első magányos ünnepei, hosszú idő óta. Volt már ilyen de arra nem is emlékszik.
Nem fog fát állítani Karácsonykor és nem lesz akivel koccintson Szilveszterkor. Pedig úgy megszokta már.
Nem voltak azok se olyan szép ünnepek, mindig valami elromlott, most mégis sóvárogva gondol vissza rájuk.
Milyen érdekes az ember?! Kiált fel hangosan, mennyire fontosnak tűnnek ezek a berögzült szokások, mennyire nem jól van ez így.
A szeretet ünnepe, Karácsony? Mennyire képmutató egy ünnep, hirtelen mindenki szereti a másikat és ajándékokat osztogatunk olyanoknak is, akikkel talán még haragban is állunk. Ajándékokat?! Általában az utolsó napra hagyjuk a vásárlásukat és szinte mindig olyat kapunk amit nem is szeretnénk. Aztán ott van a faállítás, mennyi macera, mennyi elvágott ujj! Nem, köszöni szépen, ebből nem kér.
Szilveszter? Az a sok fogadalom mit teszünk feleslegesen, a koccintás amit alig bírunk kivárni, néha el is alszunk és akkor jön a lelkiismeret furdalás. Nem! Ezek mind felesleges, rossz dolgok. Ennek nem így kellene működnie!
Mégis annyira hiányzik neki! Azok a pillanatok mikor egy picit megmutatjuk mennyire szeretünk, levetkőzve a hétköznapok súlyos szövetkabátját. Csak néhány pillanat de akkor is, más, olyan igazi érzések. Igazi ölelés miből talán nem jutott sok év közben, egy igazi szerelmes tekintet mit nem is merünk máskor.
Történetünk főszereplője elhatározta, majd ha lesz kinek, megmutatja, hogy nála egész évben Ünnep van. Minden nap Karácsony és minden nap Szilveszter! Így lesz, s majd a többiek irigykedve nézik őt és megértik milyen volt számára az a pár nap, milyenek voltak a magányos ünnepek.
Írta:
sue - Dátum: 2011-12-12 12:53
#3
Szép és megható történet.
Nem voltam még ilyen helyzetben, de ha így lenne állítanék karácsonyfát magamnak. Ha mást nem kakrácsonyfa ágakat tennék vázába és feldíszíteném.
A kialakult helyzetből kihoznám a maximumot. Emlékeznék, pici cüteményt majszolnék, fotókat nézegetnék, és imádkoznék minden emberért. Aztán ezekből az érzésekből egy képet festenék.
Gratula az írásért, belőlem is gondolatokat hozott elő!
