---

(Vitaindító gondolataim)
A kérdés úgy hangzott el MIKORTÓL fotorealista egy kép.
Szerintem egy kép nem eredményét tekintve fotorealista vagy nem, hanem szándékát tekintve.
Annál inkább az, minél inkább érezni rajta, hogy a festő mindvégig kitartott eredeti szándéka mellett.
Elment az általa használt technika végső határaiig.

De mi ez a szándék?
Én úgy vélem, hogy a festő személyiségének teljes kizárására való törekvés a képből.
Lehetne ezt másképp is, de a fényképezés megjelenése szerintem reális lehetőséget kínál erre.

Maga szándék, ez a szándék, (talán írtam már) abból jön, hogy létezhet egy felfogás (a festőnek a felfogása) mely az "önszerepét" a festési folyamatban úgy értelmezi, hogy a világ szép, anélkül is hogy Ő benne lenne, és ezt a szép világot kell lerajzolni, annak megbolygatása nélkül.
Mint egy indián, aki az erdőben nagyon csendesen próbál lépkedni, puha léptekkel, ha picit elmozdít egy gallyacskát, mielőtt továbbmenne visszahelyezi, mert az "úgy jó van ott", "annak ott kell lenni"

Tehát szerintem belátható, hogy az a festő aki ilyen szándékok mellett kiment a természetbe festeni, és százszor kudarcot vallott, mert a kép hol impresszionista, hol expresszionista lett, de mindenképpen belekeveredett a saját személyisége, mnnyire megörül a fotózás kínálta lehetőségnek.

---
Egy másik szempontot is felvázolnék:
Biofizikait.
Amennyiben el lehet érni hogy a képet néző szeme azt lássa amit szokásosan is lát: onnantól fotorealista egy kép.
Ennek sok komponense van, csak egyet mondok: a felbontóképesség.
A fotomasina felbontóképessége nagyon jó. 2-3 méteres fotorealista festmény 4-5 méterről nézve már ilyenszempontból jó tud lenni.
A pasztell többet tid ennél: amit a fotomasina nem tud (az olajfestmény sem) de a szem igen.
Történetesen azt, hogy a dolgokról századmilliméteres közelségből különböző hullámhosszúságú fénysugarak indulnak ki, ezek nem egyesülve (szuperponálódva) jutnak a szem idegsejtjeihez.
Ilyet a pasztell tud (a kis egymás mellett lévő különböző színű pasztellpigmentek miatt) az olajfestmény meg nem, mert ott már a festő eleve a szuperponált (kikevert dolgot) teszi a vászonra, a fotomasina sem.(sem a digitális sem az analóg)
Számomra tehát a pasztell VALÓDI "fotorealista" kép előállítására sokkal megfelelőbbnek tűnik mint az olajfesték.
---

Ebből az előbbi gondolatból az is kitűnok rögtön, hogy a fotorealista képnek egyáltalán nem fontos fotóból kiindulnia.
Mert a fotó (csak egy szempontot említettem, de van sok) : KEVÉS.
Én egy dolgot mondok most is: egy 3D programot sokkal inkább meg lehet tanítani "valóságos" (a szem szempontjából valóságos) kép előállítására, mint a fényképezőgépet.
Egy renderelés ami a fény útját leköveti (ray trace), akár végtelen felbontású is lehet (már a mai technika ennek nem szab számítástecnikai korlátokat)
Saját magam is kísérletezem nem fotó, hanem 3D program által előállított kép megfestésével.

---

---

Tehát ha jól értem egy szürreális világ amely a festő agyából pattant ki, fotórealisztikus megfestése az nem fotórealizmus? Amúgy technikailag mit jelent a fotórealizmus? Ha nézünk egy festményt, azon miknek kell stimmelnie, hogy fotórealista legyen? A fény iránya a kép minden egyes részletén valós legyen, vagy a színek használatától is függ?
De nézzünk példákat. A Giovanna képemre sokan rámondják, hogy fotórealista, szerintem nem az, főleg, hogy eléggé elnagyoltam a részleteket, mondjuk 2 méterről tényleg úgy néz ki mint egy fénykép de közelebbről már egyáltalán nem.

---

"Tehát ha jól értem egy szürreális világ amely a festő agyából pattant ki, fotórealisztikus megfestése az nem fotórealizmus?"
Szerintem nem. Szerintem. Az egy "ügyes szürrelizmus".
Ha már az "agy" valamiképp benne van, az akkor nem az, hiszen pont azt szeretném kizárni. Még akkor is ha ez, mint az "álom" valami talán tőlem picit független dolog. (Tudjuk hogy nem független, az álom nagyonis én vagyok)
Az "én-függetlenségen" érzem a hangsúlyt.

"Ha nézünk egy festményt, azon miknek kell stimmelnie, hogy fotórealista legyen?"
Az én-függetlenségnek :-)
Pl. A témaválasztás. Egy jó foterealisztikus kép nem hordozza a festő "témaválasztási szokásait" Semleges ilyen szempontból.
Pl. Kompozíció.
Nincs "tisztességes kompozíciója".
Pl a kulcstartós képed odáig lett volna "fotorealista", míg nem kezdted beállítani benne pendrájvot.
A fotós is elkezd egy idő után "komponálni", jó beállításokat csinálni... egy jól megkomponált fotó már tökéletesen alkalmatlan hiperrealista kép alapjául.

Giovanna.
Tele van érzelemmel. A Tiéddel.
ENNEK következtében "fotorealista szempontból" (már ahogy én gondolom) 20 olyan okot lehet felsorolni ami miatt nem az.

"Ha nézünk egy festményt, azon miknek kell stimmelnie, hogy fotórealista legyen? A fény iránya a kép minden egyes részletén valós legyen, vagy a színek használatától is függ?"
Ha valami "fotorealista indíttatású" a festő részéről, akkor a festő mindent meg fog tenni hogy a használt technika meg a tudása alapján (azon dolgok amit ő érzékelni képes) "stimmeljen". Ha érzékeli a "fényirányokat" akkor igyekezni fog megjeleníteni, ha ismeri a színeket akkor azzal törődni fog. (Nem gondolom hogy mindenki ismerné a színeket, de attól még lehet fotorealista... Fehér László például szerintem nagyon kicsit ismeri, attól függetlenül amit ismer belőlük azon belül csinálja jól amit akar csinálni)

---

Érdekes amit írsz, az összes általam ismert fotó- és hiperreálos festő képei nagyon jól megkomponáltak.

Robert Bechtle:

---

Én ismerek olyanokat is amik nem. :-)
Igazából nem is baj ha ennél a kompozíciós kérdésnél maradunk, meg a témaválasztásnál.
Egy utcán például egy szerelmespár lenne, és csodálatos pillantást vetnének egy adott pillanatban egymásra, 3 méterrel odább egy opel astra parkolna, egy teljesen semleges színű opel astra, és semmimást nem csinálna ott mint parkolna, és a festőnek sem lenne semmilyen viszonyulása ehhez az opel astrához, meg általában az opel astrákhoz sem (tehát valamely régi barátnőjének nem lett volna ilyene például) de még az autókhoz sem.
Tehát arra járna ez a festő...
Ha ő nem fotorealista festő lenne, azonnal kiszúrná szerelmespárt és megfestené.
A fotorealista festőnek mindegy lenne, hogy a szerelmespárt festi, vagy az opel astrát.
Bármelyiket.
Sőt, az elkészült képen esetleg rajta lenne mindkettő.
Vagy hiányozna az autó fele, vagy a szerelmeseknek a lába.
...
...

Más.
"Antitézist" már mondam (többet is), de mi a "tézis" ?
Mi az ami nem az "én" hangsúlyozása?

Talán az, hogy nem azt festem amit "én" szeretek.
Minden, a "mindenség" a teremtett valóság, annak bármilyen szegmense, részhalmaza egyenértékű.
Mert "teremtés".
Mert "VAN".

A fotorealista, asszem nem alkotni vágyik, nem termteni... hanem vallomást tesz.

...
Nekem nagyon izgalmas kérdés, hogy a festészet egyidős az emberiséggel, és gigantikus korszak telik el ahhoz a pirinyó néhány évszázadhoz képest ahol a festészetben az "énnek" szerepe van. Ez az utolsó néhány pici esztendő.
Ahol lassan azt mondhatjuk hogy a festészet a személyiségfejlesztő tréningek egyik tipusa.

Ellőtte rengeteg minden ennél sokkal lényegesebb volt, pl egy nép tradicióinak megőrzése, vagy szerves részét képezte a vallás gyakorlatának...

Egy picit úgy érzem, hogy egyféle (mégha ez minimális is) elmozdulás a fotorealizmus ezeknek a (számomra természetesnek tűnő) funkcióknak az irányába.

---

Akkor itt most csupán arról van szó, hogy mi az igazi jelentése a szavaknak. Egyébként a Wikipédia ezt írja: "Európában a konceptuális művészet és az akcióművészet elleni lázadás eredménye a fotórealizmus irányzata. "
http://hu.wikiped...3realizmus

Azon gondolkodtam, a barlangfestmények milyen indíttatásból születtek? Elmegyek vadászni és az hatással van rám, le kell rajzolnom vagy festenem. Nem ez a művészet lényege? Tehát már akkor is létezett vagy a Te álláspontod a valós, hogy az "énnek" a szerepe akkor nem volt fontos. Szerintem akkor is!

---

Szerintem a barlangrajzok semmiképpen sem "élménybeszámolók".

A kis közösség azt gondolja, hogy a vad elejtésének ábrázolása szoros összefüggésben van azzal, hogy másnap, mikor vadászni mennek azt a vadat el is ejtik.

***
A wikipédia kapcsán meg az jut eszembe, hogy nem kellene kihagyni a fotorealizmuusal kapcsolatban még egy
igen érdekes szempontot:

A fotorealista kép drága.
Sok mindenféle irányzat van a mi hol drága hol olcsó, hol függ ez attól hogy ki festette, hol nem, melyik országban akarják eladni...
Ez azért van, (és ezért nem lehet szerintem kihagyni ezt a dolgot) , mert LÁTHATÓ munka van benne.
Sokmindenben van munka, a fotoreál képben meg ez még látható is.
A vásárló számára pedig ez igen fontos.

Mihelyst megjelentek a fotorealista alkotások, természetesen erre az alapvetésre a keresekedők is fölfigyeltek, és megkezdték a már jól szokásos működésüket.
Ami az "közgondolkodás áttematizálásával" kezdődik.
Az irányzat definiálása, besorolása stb.

...

---

Példa a fotorealista "nem-(szabályos)-kompozíóra" (és a nemszines fotarealista képre is egyben)
Ha már Fehér Lászlóról volt szó:
"Aluljáró 2" Baloldalt félbevágott ember.

---

És mi van akkor, ha van egy elképzelésem, hogy mit szeretnék festeni, rajzolni mind tartalmi és képi elemekkel együtt és ehhez készitek foto(ka)t és azt "màsolom" le?

---

Nekem szinte az össze festményem így készült. Elkészítettem a fotót aztán arról festettem.
Nordwicknek erről a Fehér képről meg annyit, hogy azért ügyesen van az vágva.

---

A létező legjobb gondolat. Ideálisabbat el se tudnék képzelni.
Az van.


...
...
Csak egy példa.
Munkácsy.

A Trilógiát pl először elképzelte, aztán fotóst bérelt, és kosztümösöket, "színészeket", beöltöztette őket, beállította az általa elképzelt pózban és lefotóztatta.
De nem csak a trilógia, a "Siralomház"... vagy melyiket mondjam... ugyan IGY készültek.
Pedig abban az időben...

Itt azon van a hangsúly hogy "előtte elképzelte"
És ezt a JÓ módszert kitalálta, és még kivitelezni is tudta.
Az egész együtt.


Egyébként tán írtam is, Fehér László MOST tudatosan fényképez a képei ALÁ.
tudja előre hogy milyen az a JÓ fotó amiből majd, az ú menete szerint majd JŐ festmény lesz.

---

Elképzelése lehet csak, legalább is nálam úgy megy, elképzelésem van aztán ha aktot akarok megfesteni elrendezem a tárgyakat, az AKTuális barátnőt odaültetem és lefotózom vagy 50szer. Abból lesz 1-2 képanyagra való. Egy csomószor csalódom az elkészült fotóban, szóval nem ennyire egyszerű. Vannak egy fotónál is alapszabályok, ha tájat fényképezek ott is meg testeknél. Előbb itt a Fehér képnél az egyik alapszabály az ízületnél nem vágunk nem dől meg, tehát megfelelő. Az, hogy furcsa még nem szabálytalan.

---

És mi van akkor, ha a màr meglévö fotoimat nézegetve ràbökök egyre és "Juuuj ez de jo lenne egy (ilyen és ilyen) modon, formàban megfestve!" ?

És ha làtsz egy ismeretlen alkototol egy képet honnan tudod, hogy a referenciàja egy fotostol szàrmazik, akitöl utolag engedélyt kért, hogy megfesthesse, mert nagyon megfogta az a kép és épp illik a pillanatnyi érzéseihez?

---

Az elkészülendő festmény ALÁ fotózásnak is megvan az ő tudománya, valami iylen sorrendeben: tudok festeni, tudok fotózni, "+" tudom ezt a dolgot... "festmény alapjául fotózni"


ezt még az előzőhöz írtam.

---

(Hupsz! Megint a sok "á"... Bocsi Attila )

---

"És mi van akkor, ha a màr meglévö fotoimat nézegetve ràbökök egyre és "Juuuj ez de jo lenne egy (ilyen és ilyen) modon, formàban megfestve!" ?

És ha làtsz egy ismeretlen alkototol egy képet honnan tudod, hogy a referenciàja egy fotostol szàrmazik, akitöl utolag engedélyt kért, hogy megfesthesse, mert nagyon megfogta az a kép és épp illik a pillanatnyi érzéseihez?"


....
Szerintem semmi.
Még jobb változat.
A lehető legjobb.
Munkácsyénál is jobb.
Nem hogy SZABAD: ÍGY KELL.
Már aki ilyet tud is.
Érez aztán fest

---

Bonyolult, összetett folyamat, kitalálni, lefotózni, megfesteni. Sokan ezért "lopkodnak" a netről. A Frari előtt című képem egy ismerősöm fotójáról készült aki mutogatta a 20 évvel ezelőttieket és hirtelen felkiáltottam, ezt meg fogom festeni és láttam magam előtt megfestve.

---

Ott fentebb az hangzott el, hogy ami a festő agyából pattan ki és az van megfestve "nagyon" pontosan, az nem hiperrealizmus.
Ha viszont elképzelek valamit, ami az agyamból pattan ki és ahhoz fotózok, akkor mi van?

---

Bocsánat, fotórealizmust akartam írni.

---

És mi van, ha ezt egy fotos galériájában teszem?