#1
Gondolatban
Ha nem lenne papírom
sem tollam,
a homokba írnám
az életem.
a partot mosná
a tenger
vagy Duna,
mindegy lenne énnekem.
Velem lennél a szavakban,
az apró törmelékben a szívünk,
s a vágy.
Innánk a szerelem
éltető óhaját.
A gondossá tervezett
holnapok álomvilágából
újra ébrednék
egy örökkévalóságban:
Veled.
Isteni világban megfesteném
az arcot,
mely fentről figyelné
a végtelen eget.
2011-10-07
Írta:
nordwick - Dátum: 2012-02-28 10:21
#3
"Gondolatban" Ez a cím.
Gondolatban festek.
Rettenetes mennyiségű munka van gondolatban már, mire eljutok a krétámig. A gondolat: gyakorlatban már egy magával az élettel. A gondolat kezd egy lenni magával az emberrel.
Vajon meri e egy festő azonosítani teljességgel magát a festéssel? Az Ő festésével?
Hogyan határozná meg egy festő magát?
Van valaki aki annyira bátor, hogy a festéssel azonosítja magát?
Nem csak valami melléküzemág számára festés? Vagy van vagy nincs, ha nincs nem nagy baj, van is lesz is más... alternatíva csak, életét más beüzemelt nyomvonalakon is éli, élheti.
Nekem nincs más alternatíva.
Ha hirtelen eltűnne a lehetőség hogy fessek, például megvakulnék egyik napról a másikra: az életem semmivé lenne.
Illetve keresném a homokot. Abban a pillanatban.
"Ha nem lenne papírom
sem tollam,
a homokba írnám
az életem."
Szerkesztette:
nordwick - Dátum: 1970-01-01 01:00
