#1
Nem félek.....
lassan törlöm le a tükröt, óvatosan fürkészem az arcot,
ő is kíváncsian néz reám.
Balra ejti fejét, ajkán vicces kis grimasz, majd orrocskájával fintorog,
szemében önfeled mosollyal.
De rég nem láttam ezt az arcot!
Hol voltál az elmúlt években, mond?
És ki volt az a búskomor nőszemély, kit magad helyett menesztettél?
Nem válaszol, csak felkacag, s együtt örömködünk a viszontlátásnak.
Ekkor nyílik az ajtó. Odaléptek mellénk.
Te nézed a a másik férfi szigorú arcát, a gondmarta ráncokat,
a keskeny kemény ajkat.... nincs rajtuk mosoly.
Szemed a másik oldalon álló nőre siklik, ő huncutul mosolyog.
Emlékszel arra a vidám nőre... valamikor vonzó volt, sokat nevettetek.
Aztán eltűnt.....
Most meg nem igazán tudsz mit kezdeni vele. Elfordulsz hát tőle, szemed most rajtam felejted.......
Szerkesztette:
VicaVersa - Dátum: 1970-01-01 01:00
Írta:
nordwick - Dátum: 2012-03-02 20:46
#7
Szerintem nagyon ötletes.
És optimista.
- különböző tükröződések után út a valóságosba.
Akár meg is lehetne festeni, úgy hogy mind a négyen rajta legyenek.
Jó bonyolult kép lenne, négy tekintetirány....
#10
Nordwick, megjelent egy trükkös tükrös kép a fejemben, de
csak magamat vállalom.
Vagyis a két véglet a két oldalon.
Ha lesz időm, megrajzolom... vagy festem.
Írta:
nordwick - Dátum: 2012-03-02 20:57
#15
Vemi : szerintem is ki lehet, onnantól hogy belépnek a fiúk is, csak 2^4=16 változat van, kizárásos alapon hamar megvan
ööööö semmi jónak elrontója nem vagyok