Pemzli.hu -Válogatott festőművészek oldala-

Írta: hubervili - Dátum: 2012-04-05 08:14

egy saját témámat bocsájtom a köz prédájára, ami 'máshol' nem érte el céljait.Lehet hogy provokatív.Nem a bántás a célja, hanem a feltárás..:
Ha tallózunk a mai hazai internetes portálokon, észrevehetjük,hogy emberek tucatjai éreznek késztetést az önkifejezés színekkel, vonalakkal,egyszóval festészeti-grafikai,vagy rajzi megvalósításához. Bármit-bármi áron.Ki miért fest? Miért rajzol? Mit vár ettől? Ki és mennyire őszinte magához? Ki mire tartja azokat a munkákat, amiknek a fotóit fáradtságot és szabadidőt nem kímélve tölt fel művészeti portálok oldalaira? Valósághű válaszokat ezekre a kérdésekre lehet, naivitás lenne várni. Ezért arra kérek minden hozzászólót, magára vonatkoztatva írja le nekünk, halandóknak : VALÓDI vagy : LEGABSZURDABB,VALÓTLANABB okait annak,hogy 'Ö' miért csinálja mindezt?..akár egyik-akár a másik-csak a hozzászólás az érdekes, megvallható,de nem szükséges,hogy ki választott őszinteséget-és ki a túlzásokat.....semmilyen következtetést nem szándékozom levonni az eredményből-ha egyáltalán lesznek hozzászólások. Egyszerűen 'jópofa' dolognak találnám, ha klubtársaim hozzászólásait olvashatnám ebben a témában.Nos,ehhez kell oldalunk vezetőjének a beleegyezése, hajlandósági roham a klubtagok részéről ennek megírásához és elolvasásához. Én úgy tapasztaltam, ez a közösség kiforrott és elég erős, aktívan közreműködő egy ilyen játékhoz.Játszunk egyet?

Írta: hubervili - Dátum: 2012-04-05 08:15

"..Festő-ismerősöm mondta, hogy nehéz lesz, talán lehetetlen is - ezt a témát népszerűvé tenni. Az emberek visszavonulnak, bezárkóznak a maguk valós vagy képzelt világába. Nincs szándékukban a kulcsot a zárban hagyni, hogy más, akárki is beléphessen 'legbelsőbb termeikbe'..és ez lehet hogy így van jól...egy átlagembernél. De mi, akik itt hétről hétre kiállítjuk legfrissebb mázolmányainkat annak a hiú ábrándnak a reményében, hogy igenis, művészit alkottunk!,lássák és tapsolják!, mi, akik felismerést-elismerést-megismerést várunk halandó társainktól,-nos, mi nem dobhatjuk AZT A KULCSOT a lefolyóba..illetve, ha odadobjuk, akkor nem is vagyunk idevalók, egy alkotóportálra. Azt tartják,hogy a pontosság a királyok erénye. Én hozzátenném ehhez a magam gondolatát: az őszinteség a művészet erénye.,
" Szerintem minden emberi cselekedetnek vannak indokai, késztetései, így az önkifejezésnek is. Jelen esetben a festésnek. Ha ezt nem vagyunk képesek megfogalmazni akár a magunk, akár a nyilvánosság számára, akkor, nos, nem vagyunk őszinték sem magunkhoz-sem a nyilvánossághoz."
(..the problem with scottland is that its full of scotts..)..ami a skótokat illeti,az is benne van,sőt még 'bennébb'..mert én erre gondoltam igazán.Az unatkozó művészkedésre.A mondanivaló nélküli mondásra.Ez a skótos dolog nagyon takar ám.Hasonlít a 'sok a fóka,kevés az eszkimó'-dologra.De problémát nem látok benne,mert önnönmagát oldja meg.Mint a Lemmingek öngyilkossága..

Írta: nordwick - Dátum: 2012-04-06 07:00

(1) Unalom....
Képzeljük el, hogy egy ovodában elhelyeznek egy rejtett kamerát...
Mondjuk nincs csoportos foglalkozás, amit az ovonéni talált ki...
Nézzük mit mutat a kamera.

A gyerek egy része együtt játszik. Egy másik részük rajzol. A harmadik részük unatkozik.
Ez az első benyomás.
A kamera nem mutatja meg, hogy a helyzet egészen más.
Igen érdekes nem látható részhalmazok vannak.
-Az együtt játszó gyerek csak egyik része élvezi az együttjátszás minden örömét, egy másik része azért játszik együtt mert igazából unatkozik. És akkor is unatkozik mikor együttjátszik.
-A rajzoló gyerek egyik része nem magányos: együttjátszik.
-A rajzoló gyerek egy másik része azért rajzol mert unatkozik. És mikor rajzol, akkor is unatkozik.
-Az unatkozónak látszó gyerek egy része egyáltalán nem unatkozik, hanem rajzol. Belül.

***
(2)
Most elmondom, hogy ÉN miért festek.
Mert szeretek. Röviden.
Hosszabban: ezer dolog van, még ha a legjobban leegyszerűsítem akkor is sok

1. Kíváncsi vagyok. Még mindig ez az első.
Mindenre. Milyen a világ? Milyen vagyok én? Mért vagyok én? Milyen ez az embere itt velem szemben? Miért? Mi végre van a világ? Miért van ez és miért van az, és jól értettem, és ha nem akkor mért nem, és ....

szóval ilyen.
Szeretnék belehatolni, megfejteni...
És valahol világos lett az, tapasztalati tény, hogy a festészet ALKALMAS a kérdéseim megválaszolására.
A megismerés, a felfedezés lehetséges útja.
Annyi mindent fedeztem fel általa, hogy azt gondolom, hogy az a rengeteg felfedezni való térség a világban ami még rám vár, belső és külső utak: éppígy felfedezhetők lesznek.
A festészet ilyen erejében szinte már vakon bízom.
A megismerésnek azokban vonatkozásban hiszek leginkább amiben a "tevékenységnek" jelentős szerepe van.
Pl balett lényegét senki nem fogja megérteni, ha nem balettozik, csak beszél róla, nézi, vagy gondolkodik a lényegéről.

2. Szenvedély.
Kevés azt mondanom hogy "szeretek" festeni... asszem megszállottan szeretek.

Beteges, szinte őrült szenvedély.
Pl a cigiről soha nem fogok leszokni, úgy fognak pipázva eltemetni, ehhez képest a festés 100-szoros szenvedély.

3. Szakralitás.
Hitemet ezen keresztül tudom leginkább gyakorolni.
Reményt, szeretetet, áldást, hálát, imát. Ha csak keresztényi vonatkozásai nézem.
De a szakrális vonatkozások engem az ősi hitvilágba is elvezetnek. Ezt is tudom a festétészeten keresztül gyakorolni.
Ez főleg a varázslás, és tradiciók őrzésének világa.)

4. Közösség
Közösséget megélni, bármilyet: jó.
Alapvető lételeme az embernek.
Pici közösség tágabb értelemben vett közösség.
Az alkotói portál számomra azt jelenti, hogy közösség, mert mindnyájan valahogy a vizuális kultúra , a vizuális felfedezés résztvevői vagyunk, közös a sorsunk, gondolkodunk vitatkozunk... vagy egyáltalán csak egymás mellet vagyunk...
Tudunk egymásról.
Ez már közösség. Az hogy inspiráció , vagy konkrét segítség, az már csak plusz.
A közösséghez már az is elég hogy tudom hogy vagy.

5.Társadalmi vonatkozás.
A nyugati társadalom rengeteg baja származik abból, hogy nem veszi tudomásul, hogy kasztok vannak, tagadja, ellene mozog.
A festő egy kaszt része, aminek szerepe a van a társadalomban. Jó behatárolható. Fontos. Mint minden kaszt.
Ha nem a kasztbeli szerepének megfelelően dolgozik a festő, abból a társadalomnak meg saját magának is baja lesz. (Pl ha egy festő elkezd kereskedni)
A festők kasztja nagyon izgalmas, tartalmaz elemeket a varázslókéból (táltos, szellemi vezető, pap) és a kézművesekéből (cipész, ács, esztergályos) Lao-Ce sokszor megoldhatatlannak látszó problémák esetén használja az a fordulatot írásaiban: "és akkor fafaragómhoz (kőművesemhez, ...stb ) fordultam, aki mesterségének fortélyairól beszélt ... és hirtelen megvilágosodtam.

- És ez csak néhány dolog...

Mindegyik külön külön is elég lenne, én ezek miatt egyszerre vagyok "motivált"

Szerkesztette: nordwick - Dátum: 1970-01-01 01:00

Írta: hubervili - Dátum: 2012-04-07 14:02

..na akkor én is ideragasztom a magamét...
.. motiváció vagy unalom?...Engem '72-ben írattak be szüleim egy gépészeti szakközépbe,ahova nem akartam járni.Aki gépész,az tudja,mi ott a regula,és mit gondolnak a gépészek egy szabad kézzel húzott vonalról?Iskola mellé jártam,ki,az Erzsébet-kertbe.És rajzoltam.Ami éppen jött.Aztán osztályt kellett ismételnem másodikban. Presztízsből kellett tanulnom,ez nem hagyott rajzolgatásra időt.Érettségi után dekoros lettem-soha többet zsírok,olajok!Illetve olajban csak festékeket ismerek 'manapság'...Szóval , '77-ben elkezdtem festeni.Olajjal,mert a dekorban abból volt a legtöbb.És: a dekorműhelyben,munka után.Kulcsom volt,utcára nyílott a műhely.Bekapcsoltam az ósdi rádiónkat,kinyitottam egy üveg bort is,és egész éjjel festettem.Mire a többiek reggel bejöttek,az állványon készen volt a kép.Sok kép-sok éjszaka telt el így..
Hát,ezek voltak a kezdetek.Mások művészeti iskolákban tanulták az alapokat,mi páran,Sopronban,egymás dolgait kritizálgatva-csiszolgatva,autodidakta módon.Aztán persze nekem is lett mesterem.Károlyi tanár úr Pesten,az Osváth utcában...(Él e még a drága ember?...)
Így hát mindennapjaim,az életem része lett a festés.Nem követtem senkit,kifütyültem társaim fennkölt modoroskodását. '87- ben 'elmentem itthonról'. Amerikában,talán mert jól kerestem,talán mert az alapanyag is olcsó volt- 'bazinagy' vásznakat festhettem. Mmegtehettem-hogy végtelennek tűnő hatalmas vásznakon kalandozzak egy kisgyermek felelőtlen természetességével.Csoda érzés ám úgy kinyomni a tubus(450 gr!)olajakat,mint ha fogpaszta lenne...
..Pár éve megint kisebbeket festek.Ha tehetem,zenével és jó borral.Tehetem..Imádom a műtermem terpentin-szagát,soha nem dolgozom szagtalanítottal!Érezni akarom az orromban is a festés mámorát.Gyorsan festek.A pillanat hangulatát festem meg. Az vezeti a kezemet.A pillanat hangulata...
Ha nem festhetnék,azt hiszem,nagyon utálatos és goromba ember lennék.Mert szükségem van erre a gyors és katartikus önkifejezésre. Hát,ennyit rólam.

Írta: nordwick - Dátum: 2012-04-07 17:21

Nagyon szívesen elmondom ezeket, de nem itt, mert ez a fórumtéma a festészeti motivációról szól. Nemrég nyílt egy fórumrészleg a vallási témákról....majd próbálom összeszedni gondolataim.
Előzetesként én azt gondolom, hogy a kasztrendszer természetes része a világnak, egészen az atomi stuktúráktól, a társadalmi szereveződésekig. Bármilyen szinten. A világ rendjének része. Bármilyen szinten egy "rend" nem csak mellérendelődésekből hanem alá-fölérendelődésekből is áll.
Struktúrális dolog ez, és funkcionális.
A részecskéknek dolga van. Nem csinálhatják azt a dolgot ami nem az ő dolguk.
Azok a társadalmak amelyek ezt természetesnek gondolják, vagyis a világ természetes rendező elveit is tudják integrálni működésükbe jól működnek. Amelyek nem ott problémák sora lép fel.
A nyugati társadalmak természetesen NEM integráltak semmit a keleti ember természetes tudásából.
A keresztény vallás viszonylag fiatal, szerintem nagyon szép részeit látja a világnak, de sokmindent nem. Rengeteg értékes dolog az amit a hit területén az embereknek adott.
Ilyen értelemben én is szeretem, viszont sok sokkal ősibb vallás ismereteit is a magaménak tekintem, ezek közül például a magyarság kerszténység előtti vallását, indiánok hitvilágát...és még sok mindent.
(Röviden

Írta: kamilla reti - Dátum: 2012-04-07 23:14

#11

A festés volt az utolsó, amire gondoltam, hogy űzni fogom. Noha már az általános iskolában is nagyon szerettem rajzolni, versenyekre és szakkörökbe jártam. Csuda jó és lelkes tanáraim voltak, akik nem vették el a kedvünket. Ez nagy szerencse, most utólag érzem.
Mindenféle kreatív és manuális dologba belefogtam és csináltam is egy ideg. De csak addig, amíg még újat adott. Lány lévén, magam terveztem, szabtam és varrtam a ruháimat hosszú évekig, kötöttem, horgoltam. De a fafaragás, korongozás, bútorkárpitozás, valódi ólomüveg technika elsajátítása is élvezet volt. Készítettem és szereltem álló ás asztali lámpát, amit a mai napig is használunk.
A különböző anyagokkal való tevékenység a valamiből valami más készítése izgatott. Ez a különböző anyagokkal való érintkezés és technikai kísérletezés most is jelen van, festés közben. Mindig új anyagokat-technikákat keresek, szeretek kotyvasztani, talán gyógyszerészi múltam kísért.
Már felnőttként kerültem el egy úgynevezett „ezoterkus fesőiskolába”,ami inkább ez szellemi műhely volt, de mellette festegettünk is. Ez a 90-es évek eleje, amikor ezek a dolgok először jelentek meg itthon. Ma ennek a szónak, hogy ezoteria, kicsit más az íze és joggal. Ott hallottam először a különböző kultúrák filozófiájáról, teremtéstörténetéről, a Tarot-ról, a szimbólumok világáról, ami elvarázsolt. Főleg ez utóbbi.
Young, Szepes Mária, Várkonyi Nándor, ….. stb.
Az iskola vezetője egy perzsa magyar származású festő, filozófus volt, 8 nyelven beszélt, hihetetlen nagy tudású valaki volt. Akkor festettem meg a Tarot nagy arkánumait, amit ki is adtak 92-ben. Majd tőle tanultam három évig perzsa miniatúrafestést. Ekkor voltak kicsik a gyerekeim, nekik kitaláltam meséket és ebben a stílusba illusztráltam őket. Ezek a rajzaim vezettek el a meseillusztrációhoz, amit évekig készítettem a Családi Lapnak. Majd tankönyvekhez és nyelvkönyvekhez is rajzoltam. Közben a Tarot sorozatomat kiállították és akkor hívtak meg életem első alkotótáborába. Ekkor indult az az időszak, ami máig tart.
Mi inspirál? Valami, ami nem látvány a szemnek. A látvány, csak emlékeztet.
Az első említett alkotótáborom, egy tájképfestő tábor volt. Néhány nap után a táborvezető, csak annyit mondott. Te akkor menj a tájba, ha űznek. Azt fesd, amit belül látsz. Ez egy meghatározó mondat volt akkor és ma is az. Csak én voltam egyedül, aki a táborban maradhattam napközben, a többiek mind szétszéledtek. Ez a táborozás 16 éve tart és én az óta is „bent maradok”.
(Hogy ez jó, vagy nem, nem tudom, de boldogít, és ez számít nekem.)

Írta: nordwick - Dátum: 2012-04-09 18:25

#14

Éppen most néztem meg a Fórumunk egy másik pontján található "Riegl Judit meséli" videót, http://www.pemzli...ead_id=425, (nagyon tanulságos és érdekes) leginkább éppen arról az oldaláról - csatlakozva az itteni témához, hogy érzékletesen tudja kifejezni a képek születésének motivációit.

Három dolog jut eszembe azonnal, az egyik az, hogy az összes erő ami hat az emberre mielőtt vagy miközben a kép készül, feltehetően nem tudtam felsorolni. Azt gondolom most épp benne vagyok egy motiváció halmazban, és nehéz visszaemlékeznem arra, hogy milyen is volt ez egy régebbi korszakban, vagy régebbi képnél konkrétan.
Ezért feltehetőleg ki is fogom egészíteni dolgokkal azokat amiket eddig elmondtam... ahogy majd eszembe jutnak.

A második dolog, hogy mind korszakokra, mind egyes képekre nem EGY konkrét motiváció jellemző, hanem azok halmaza, egyiknél az az egyikből több van jelen a másikból kevesebb... különböző arányokban.

A harmadik egyféle történetiség, tehát az élet folyamán a motivációk változnak, én magamnál a gyors képről képre változások mellett, látok egyféle "korszakos" motiváció-arány változást, és végül ami a legfontosabb, egy egész életen átívelő motiváció-orientálódást.
Úgy tűnik a motivációk egy része fokozatosan halványul el (fel fel tűnik ugyan, igen erősen is, egyes képeknél... ) de de egyféle fő vonalhoz képest a szerepe egyre egyre csökken. Ezzel ellentétben pedig motivációs, erők, szerepe egyre és egyre lényegesebbé válik az egész alkotói életem szempontjából (annak ellenére is, hogy egyes képeknél, néha egyáltalán nem játszanak szerepet )

Szerkesztette: nordwick - Dátum: 1970-01-01 01:00

Írta: nordwick - Dátum: 2012-04-10 06:17

#15

Ahogy utóbb írtam, rögtön eszembe is jutott egy meglehetősen fontos motiváció ... ráadásul elég kényes kérdés is.
Történetileg beillesztve kb. 5 évvel ezelőtt kezdődött, és izgalmas átalakulásokon ment keresztül, valamint az is izgalmas hogy mely másik motivációkkal tudott "párosodni".
Szóval 5 éve elhatároztam, hogy a festészetet arra fogom használni hogy jó sok pénzt keressek. Nem keveset, nem ímmel-ámmal, hanem jó sokat. Nem megélhetési festészetet kívántam művelni, bár kezdetben valóban CSAK ebből éltem.
Ezen kívül, és ezzel együtt hírnevet is kívántam szerezni. Híres szerettem volna lenni.

Épp úgy mint a technikai, vagy látáselméleti, a figyelemkoncentrációs dolgokra tudatosan készültem, tanultam, gyakoroltam, építkeztem.

Ennek a periódusnak számomra nagyon érdekes tanulságai vannak. Sokan ezt nagyon ördögtől való dolognak gondolják, és megvetik.
Nagyon érdekes az a felfedezés pl. hogy egy kép fogantatásakor, és készültekor még nem szabad (tilos) használni, még tudat alatt sem ezt a mutivációt.
Ha valaki használja, abból kép nem lesz.
Másik, hogy egy festő lelkületű embert hogyan ne tegyen tönkre lelkileg agyilag a kereskedelemmel való foglalkozás.

Harmadik, és talán legfontosabb a nézők felfedezése.
Meglehetősen torz képe van a festőknek a képek nézőiről.
Nekem is az volt. A közösségi portálokon ez a torz kép nagyon felerősödik. Azért, mert a nézők világáról abszulút vagy csak kicsit képben lévő emberek kontrollja létezik csak egymás képeiről, világáról. Ez egy zárt világ és a hülyeség nagyon fel tud erősödni benne.

Még nagyon sok érdekes tanulsága volt, én egy kísérletnek fogtam fel, kíváncsi voltam ... mi lesz ha?
Nagyon veszélyes kísérletnek gondolom ma is, nagyon kontrolláltan szabad csak csinálni, fegyelmezetten, és odafigyelősen.

Írta: nordwick - Dátum: 2012-04-10 10:49

#18

Én vitatkozom ezzel.
Azt írod, én tapintom a kérdésfelvetésed pulzusát, utolsó bejegyzésemmel.
Nekem ez azt jelenti, hogy erre akartál kérdezni, de véletlenül egy sokkal általánosabb kérdést sikerült föltenned...

Sajnos rögtön ki kell ábrándítsalak, mert a "hírnév-siker-pénz" probléma nekem legalábbis harmadlagos, épphogy csak eszembejutott.
Inkább valami olyasmi, mint hiperrealizmus, vagy A-P-A kísérlet (amit vemi utolsó képe alatt mondtam el)...

Rettenetesen sok OLYAN motiváció van, ami a festészetet, a festő embert GÁTOLJA.
Ez a három amit itt elmondtam pl. engem gátol.
Ha megnézed a Riegl Judit videót, ott azt meséli, hogy őt is egyszerc sak motivációk elkezdték gátolni.
Sőt fölsorol embereket, akik azonnali hatállyal tudtak szakítani gátló motivációkkal. Ő is ilyen volt, emberektől csoportoktól azonnal határolódott el...

Amit én írok, az az, hogy van ez a pénz-siker-hirnév probléma, és én mint kísérletet írom le...
Én szeretek a végére járni dolgoknak.
Én úgy véelm hogy ha valamiről azt gondoljuk hogy motiváció, de érezzük hogy valami baj van vele, akkor annak a végére kell járni. Bele kell menni.
Ennek az első része a feltárás, felszínre-hozás.
A második a lejátszás.
Így működik egyébként sok minden ami működik. egy hülye példát hozok, a nyugati pszichologia is így működik, ha valaminek a mélyén egyfajta rossz motiváció van azt megkeresi, felszínre hozza, aztán ha lehet lejátssza, elmegy a játékban a végletekig. (Ez egy optimális verzió)

Nekem mikor végigjátszottam, gyakorlatilag az derült ki, hogy a "nézők", iszonyatosan kiéhezettek. Valóságra vágynak. A festők meg szintén iszonyatosan kiéhezettek, valóságot akarnak festeni.
A nézők iszonyúan megtévesztettek, mert hülyeségeket akarnak adni nekik, mint az ABC-ben E-betűs élelmiszereket, meg a tévében valóságsókat.
A festők iszonyúan megtévesztettek, mert azt hiszik hogy E-betűs élelmiszerek előállítását várják tőlük., meg hogy valóságsók szereplői legyen, celebek.

Minden ezt mondja, ezt sugallja, azonban a valóság ezzel teljesen ellentétes.

Ami számomra ebből az önkísérletből lejött az a következő.
A pénz egy anti-motiváció, olyan motiváció, ami a festést gátolja, a festőt megmérgezi. Vagy éhenhal, vagy lelkileg meghasonul.
Ez az antimotiváció mesterségesen lett beültetve a társadalom rendszerébe annak idején, és tudatosan.
A beültetés alapvető célja az volt, hogy a néző ne azt kapja amire vágyik, hanem azt, amit az esedékes rendszer (akkor ez éppen a kommunista diktatúra volt, de ez mindegy) a festő pedig váljék a rendszer alkalmazottjává (fessen pl szocialista ralista képeket... ha nem fest, akkor nem kap pénzt)
Az alapvető cél azonban nem várt eredményt hozott, egy kifejezetten művészet-kereskedelemből élő réteget, akik ezt az alapgondolatot túlfokozták... ennek eredménye ma az egész aukciós piac, a maga összes abszurditásával.

A festőnek ezt az állapotot fel kell ismernie (a néző helyet is) A festő kulcsfontosságú figurává vált.
A társadalom természetes rendjének helyreállítása múlik rajta most. Igényesnek kell lennie, értéket kell előállítania, és csak saját mércéjére támaszkodhat. Irányítania kell. Nem elfogadni, nem követni, hanem meghatározni.
A néző most erre vár, saját motivációit jóval később fogja csak tudni megfogalmazni.
Segíteni kell neki. Valóságot adni neki, mert az rettenetesen nagy hiánycikk, és azt keresi.

Hát ez is egy motiváció.