---

Két kép - Niki "Tavaszi Tánc" és Tóth Arnold "Szent György lova" - kapcsán


Többször fölmerült már itt, hogy a világ rossz irányba megy, és erről egytől egyig mindegyikünk tehet.
Azt gondolom, az eleje nem igaz, a Föld most is úgy forog mint régen, az ég ugyanolyan gyönyörű kék ezen a napon. Ami más lett, hogy az emberek elvesztették a kapcsolatukat ezzel a körforgással, a világ természetes rendjével, annak állomásait nem veszik észre már egyáltalán.
S legfőképp az ünnepeket nem.
Élővé kell tenni ezt a kapcsolatot.
És ebben azok, akik számára ez a kapcsolat ugyanolyan eleven mint a régi idők emberéé, s nem csak egy sejtelem, akikben az ünnep teljességgel magától értetődő, belülről fakadó, azok segíthetnek ebben a többieknek.

Szóval két kép kapcsán gondoltam hogy ezt a kis hevenyészett összefoglalást leírom.
Talán még ebből is érzékelhető lesz általa, hogy mi az a hatalmas erő, ami híján próbálunk meg manapság élni.


(Részben Molnár V. József: Kalendáriuma, a Magyar Néprajzi Lexikon alapján, További olvasmány - akit mindez a teljesség igényével érdekel: Bálint Sándor: Ünnepi Kalendárium I. - Április 24. ( http://mek.oszk.hu/04600/04656/html/unnepiki0066/unnepiki0066.html )


***
György a gonoszt elűző táltos. Ő szabadítja ki végérvényesen a földeket a tél rabságából.
Szent György napja a tavasz igazi kezdete, a kikelet ünnepe.

Zománcképe ott van a Szent Koronán.

Szent György legendájának számos népi változata él hazánkban, és ide sorolhatók királylányt szabadító napvitézeinkről szóló meséink is.

***


"Süss föl nap, Szent György nap, kertünk alatt egy kis bárány majd megfagy. Terítsd le a köpenyeged, adjon Isten jó meleget, happ!" - e kiáltás után egyszerre guggoltak le, földre csalogatták a Napot a Szeged környéki gyerekek.

Ekkor tüzet és vizet szentelnek a templomban. A Szent György éjszakáján húzott harmat a föld erejét, zsírját, s az ég csillagfényét rejti. Kovászba csöppentették, hogy, a kenyér szépen süljön.
A Szentgyörgy napi eső aranyat ér.

E napon misét mondtak az anyaföld áldásáért, termékenységéért, alkalmas időjárásért, a parasztok boldogulásáért. Napjától Mihály arkangyalig (szeptember 29.) újholdvasárnapi körmenetek voltak; kenyéren és fokhagymán böjtölt ekkor a falu népe.

A Szent György napi határjáráson felújították a mesterséges halmokat és határjeleket. Néhol a határjáró körmeneten e napon szentelték meg a szőlőket és a vetést (Zala). Megtisztították a legények a pap kútját és a mezei kutakat, forrásokat. Este dudaszó, tánc, lakoma járta.

Azt tartották, hogy a mezei forráskutakból csak Szent György, illetve Márk napja után szabad inni és itatni is. Néhol a gyepűjárást egybekötötték a hegybíró ítélkezésével, a rendetlen gazdák pint borokat "fizettek", amelyet együtt "költöttek el". Falubíró- és sekrestyésválasztás is volt e napon; tisztújítás falun és városon egyaránt. Kőszegen 1740-től a szőlőhajtásokat Szent György napon a Hegymesterek Tanácsába viszik, termésre jósolnak belőlük, s le is rajzolják a "szőlő jövésének könyvé"-be azokat.

Nálunk és a szomszéd népeknél egyformán e napon történt az állatok első kihajtása, amely leggyakrabban zöld ággal történt, a hit szerint ez az állatok gyarapodását szolgálja (pl. egy Zala megyei adat szerint: "Úgy zsendüljön a jószág, ahogyan a zöld ágon a levél" ).

A nyírfa vagy rózsafaággal történő kihajtás rontáselhárító is kapott. A jószág tűzön át hajtásának, ill. füstölésének elsősorban rontáselhárító célja volt. Az Ipoly mentén a karácsonyi aprószentek-vesszővel hajtották ki az állatokat először a csordára. A marha kapuba fektetett láncon át hajtása országszerte általános volt, de gyakori volt a fejszén, ekevason, tojáson, ill. a gazdasszony kötényén, kifordított szoknyáján stb. való áthajtás. Vépen az állatokat kihajtás előtt az istállóban bodzafával vagy zöld gallyal megverték, a kijáráshoz pedig tojást és kívül-belül láncot tettek. Azt tartották, hogy olyan erős lesz a lábuk, mint a lánc. A tojást a szegényeknek adták, hogy imádkozzanak a barmokért. Körösön a láncon keresztül tüskés vesszőt raktak, majd tüzet gyújtottak rá, s erre karácsonykor eltett hamut öltöttek, tömjént tettek, hogy füstjétől a gonosz eltávozzék. A legkülönbözőbb rontáselhárító módszerek alkalmazásával védték e napon a házat és lakóit, de főleg az istállót. Ilyenek: az istálló körülszórása, körülfüstölése, zöld ágak tűzése az ajtóra, kapura; seprű, só, gatyamadzag az ajtóba; fokhagyma a marha szarvába stb.

A magyar népi hitvilágban Szent György napjára elsősorban a boszorkányok és más rontók felfokozott tevékenysége jellemző, amely elsősorban a tehénre, ill. a tejre irányul. Kifüstölték vagy kiforrázták a tejesköcsögöket (gyógyhatásúnak vélt füvekkel vagy ezek főzetével; pl. kakukkfűvel, úrnapi sátorfűvel. Sok helyen e napon állítottak új köcsögfát. A boszorkánynak tulajdonított tehénrontó műveletek közül elsősorban az ágas megfejése és a harmatszedés kapcsolódik Szent György napjához.

Szent György közbenjárása a hozzá fordulót megvédi a "mennyütéstől"; s ha hadban jár, megszabadul a veszedelemtől. Segítsége távol tartja a hamisan tanúzót; s megóvja a családot nyomorék gyerek születésétől. A középkorban ő a lovagok védőszentje, később a lovas katonáké és a cserkészeké is. Fegyverkovácsok, vándorlegények, lóval is foglalkozó parasztok patrónusa a lovak őrzője. Az istállótüzet az ő szürke paripája tapossa szét.

Károly Róbert 1318-ban Szent György lovagrendet alapít hazánkban, Zsigmond pedig Sárkányrendet. Báthori István Szent György erejével győzi le a törököt Kenyérmezőn (1479). Fejereklyéjét Veszprémben őrzik. (A képzelt betegeket Szent György gyógyította meg.) A "Szent György tallér" a harcoló katonák oltalmát adta. Régen e napon misét mondtak a bevonulókért. A rekruták áldozás után kimentek a határba, s fölszalagozott kalapjukkal a négy égtáj felé suhintottak, hogy jó katona váljék belőlük

***

Szent György alakját, hitelességét a legújabb kutatások nem igazolták, az egyház ünnepét meghagyva törölte a szentek sorából.