---

nagyobb méretben itt látszik: http://www.csanal...alfa25.jpg
(sajnos telefonnal fényképezve)

Tehát ez félkész. (vázlat)
Úgy indult hogy mindenféle jó nehéz tárgyakat rajzolgatni, gyakorlásnak. (jobbra hátul az egy nagyon félkész képkeret lenne)

***
Viszont ki lehetne valami tartalmasabb képet is hozni az egészból.. talán...
Nekem is van 2 ötletem, az egyik, hogy a papírlapra (a kép előterében ) lerajzolom EZT az egész kompozíciót... (ill, ennek a vázlatát). és az elenne a címe az egésznek hogy "Vázlat".
De lehet, hogy van jobb ötlet
Ha lesz, akkor azt valósítom meg.

Semmi sem "adott", minden képi dolgot bármire át tudok alakítani

---

Na neeeee!! Egy szösszenet??? Ha ez vázlat, akkor a kész képen hallani lehet majd az óra ütését is?
Na, most rágyújtok.!!!
Amit a nagyító alatt is műveltél!! Én már semmit sem csinálnék vele.

---

Az már akkor hallható volt mikor, még el se kezdtem...
Az végig hallható lesz, akárhová fajul a dolog
Ma jó sokat finomodott minden, (fotó nincs mert beesteledett) majd reggel azzal kezdem.
Asszem szerelmes levél lesz belőle, gót betűkkel kalligrafikusan + az imádott fotója a képkeretben.
Ilyen kalligrafikus betűket még nem csináltam pasztellel, kicsit fázok tőle hogy sikerül e -- de kottát már igen, az kb. sikerült, ami meg nem annak emlékszem a tanulságaira (nem volt rendesen aláalapozva ("Bor és Fuvolamuzsika) kicsit lukacsos lett. Na most aláalapoztam rendesen)

***
Másik változat: fölülről beúszik a Millenium Falcon (mint a "Csillagok Háborúja" elején) .
LEGO-ból megépítve, a terepen meg a légtérben esetleg LEGO leszállóegységek...
A címe meg "Atlantisz" lenne.

---

A "levél" készítése.

A kréta át lett alakítva "kalligrafikus" írásra alkalmas eszközzé. (kihegyezve, majd szikével megfaragva a "hegye" megfelelő szögűre. (Épp olyanra mint a lúdtoll hegye. )
Ezt a műveletet kb 10 betűnként kellett megismételni.

A képen a legkényesebb helynél (az üveggolyó környékén) tartok épp.

picit nagyobb kép: http://www.csanal...lafa27.jpg

***

Itt kész az "írás". A levélpapír színezésének finomhangolásával a betűsorok görbületeihez igazítom a papír hullámosságát. (Enyhe gyűröttségét)

nagyobb kép: http://www.csanal.../afa28.jpg

---

NEEEEEM!!! Elképesztő vagy! Ugye elmondod mit írtál?

Hihetetlen, mit művelsz ezzel az anyaggal.
Kérünk minden részletéről nagyítást.

---

A kért nagyítás (ezen minden részlet látszik) Jelenleg itt tartok.


(A képre kattintva az nagyítható)

***

hát.... ennek a témának a címe: "hiperreál szösszenet - vagy?"
A "VAGY" volt nekem a kérdés, ezer fele lehetett volna elindulni, mint azt már sokszor leírtam, a hiperreálból engem "hüper" a valóságot meghaladó az érdekes, itt most egy egész knkrét dolgon akartam EZT bemutatni, vagyis azt hogy van egy "alap" és akkor abból bármi lehet, valami, ami a valóságot "valahogy" meghaladja.
Nos, tényleg sokminden lehetett volna, fokozatos "orientáció" történt, asszem végül zene, és hangulatok állították be az véglegest.

***
Egy sztori került a középpontba, régi filmet képzeljünk el, kicsit romantikust, de főleg nagyon mozgalmast, egy fiatalemberről szól, akinek nagyon kalandos sodró, lendületes élete van.
A Film valahol (talán az elején) bemutatja a fiatalember gyerekkorát, epizód szinten, hm és az valahogy különbözik attól, kilóg a történetből, (csendes, békés... ) mint ami azok után történik, miután elkerül otthonról (elindul szerencsét próbálni, egy városi kollégiumba kerül, stb...
Egy zeneszámmmal hagy illusztráljam ezt:



(A szám eleje (0:50-ig) a "gyerekkor", utána végig a fiatalember "pörgős-kalandos" élete. A zene egyébként épp olyan korszakból való, ahova a filmet képzelem, akár annak is lehetne filmzenéje.

Na most a filmnek van egy kis epizódja a vége felé, a fiatalember egy ponton meg kívánja érteni a gyerekkorát.
Egyre élesebben és élesebben rajzolódik ki számára az hogy a múltban valami nem teljesen stimmel.
Több levélben is beszámol élete alakulásáról, míg fel meri tenni a végső igazságra vonatkozó kérdést.

A képen a válaszlevél látszik.
Melynek szövege: (Tehát elmondom hogy mit írtam
"Szeretett Fiam,
az utolsó leveledben egy kérdést tettél fel,amit reméltünk, hogy soha nem fogsz feltenni.
Igazából sohasem akartuk az igazságot veled megosztani. De látván kétségeidet csalódottságodat,szenvedésedet),nem kell tovább tudatlanságban élned.
Évekkel ezelőtt egy viharos éjszakán kopogtattak ajtónkon. Kinyitván az ajtót áll előttünk egy átázott asszony karján egy csecsemővel,és szállásért könyörgött.Természetesen nem akartunk mi idegen személyeket az otthonunkban fogadni,de látván a reszkető csecsemőt,nem tagadhattuk meg a kívánságát......."

---

Ez valami csodaszép lett. A Tartalmáról nem is beszélve. Erről a levélről nem gondoltam volna, hogy ilyen tartalma lesz. Mindig meglepetést okozol. Mesteri!!!

---

Ha tudnád, hogy hányszor kinagyítottam már és bebarangoltam minden zugát. Mutogatom is.

---

Mármost sokkal finomabb lett, semmi új nincs rajta, csak "precízebb" lett minden.
Majd holnap újra lefotózom.
Bár valaki mondta, hogy a gyertyát meg kellene gyújtani. Csak akkor kezdhetem előröl a fényeket Mindenre rámegy a gyertyafény... (is)

---

Szerintem nem kell az a gyertyafény! A levél befejezve, a gyertya elfújva.

---

Igen. Egész pontosan ezt gondoltam én is.

---

Ez egy újabb kép lesz, épp készül még. Szintén "hiperreál-vagy?"
Még nem tudok egy csomó részletet.. amit tudok hogy öreg bácsi mozdonyvezető volt, és nyugdíasként visszaemlékezik ezekre az időkre, és elkezd vasútmodelleket építeni.
A "visszaemlékezés" megjelenítése lenne, amivel a kép több lenne egy átlagos hiperreál képnél.
(Meg az, hogy nem fotó alapján készül)
Jó sok fotót készítettem, hogy alakul az egész. (Ez majd jó lesz a Neocolor technikai témához is)
Ezen itt (ez egy kis részlet) épp most az látszik, hogy egy egy tárgyat úgy építek be a képbe, hogy "végigviszem" vázlattól a készig.
(A mozdony épp vázlat állapotban van épp - ezen a képen)
Így ritkán dolgozom, általában az a jellemző, hogy egyszerre készül a kép minden része.

---

Hát ez is gyönyörűséges lesz!!! Az a mozdony, az összes alkatrésszel, szép kis feladat. Persze a nagyítód sem egy rossz darab és most nem sorolom fel az összes részletet. Kíváncsian várom a fejleményeket.

---

Holnap kész Ha minden jól megy...

---

Még mindig nincs kész, de elég jól alakul:
Igy néz ki most:



(kattintással nagyítható a fotó)
Telefonnal készült (egynlőre), így az igazán finom részletek nem jönnek ki, ami itt most igazán lényeges lenne.
Mérete: 57x36 cm

---

Végülis a mozdonyvezetőből kazánfűtő lett menetközben.
Tehát a cím is valami ilyesmi lesz "Ártatlan szenvedélyek 1. A Tűz " ... "A kazánfűtő nyugdíjaskora".
Igazából lettek volna egyszerűbb megoldások amivel jelezni lehetett volna a nyugdíjakor előtti részt. (Pl fotó ... egy olyan Tarcsay Bélás vasúti őrház kép lett volna valahol szemben... vagy egy másik változat, a hátsó rész "áttűnéssel" egy igazi erdővé vált volna, egy régi erdővé, amiben a vonat ment....stb
Valahogy ezt éreztem a legjobbnak, így valahogy a hiperrelista képi egység is megmarad és CSAK ennek eszközeivel is ki tudom fejezni amit akarok.

A kazánfűtő folyamatos kapcsolat a tűzzel és a mozgással.
A bácsiból a sokévi durva fizikai munka után előjön a művész, az alkotó ember... és MŰKÖDŐ vasútmodell lesz a művészete, elmélyül a gőzgépek működésében, jegyzeteket készít. A pontot az íre a mozdony egyedi dekorációja teszi fel: a lángnyelvek. Ez van a kép középpontjában.

---

----------------------------------------------------------------
--------------------------------------------------------- ez a szóhoz sem jutok !!!

Annyira finom a képélesség és a fények visszahúzódása a kép bal oldala felé, meghagyva a "tett színhelyének" ragyogását, hogy csak na!!
Ez a hogy csak na, talán még nem közhely. mert csak olyan kifejezéseket tudnék mondani, miközben nagyon is igazak lennének. Mindig arra csábítanak a képeid, hogy centiről-centire bebarangoljam, közben sok minden elkerüli a figyelmemet. Olyanokat pl. amit az első mondatban leírtam. Most megpróbálom "nagyobb" rálátással szemlélni remek műved, hogy megfejtsem a Remekműved.

---

Kedves Kamilla itt is, meg a "befejezésnél " (a kész képnél) is írt gondolataidra is reagálni fogok.


ÚJ :-)
Most nem ott kezdem mikor már félig benne vagyok, csak ott mikor még 1/3-ig
Szóval még egy vonalat sem húztam.

A gondolat neve: A fémépítő.
Gyerekkoromban az egyik kedvencem volt.
4 dobozom volt, ebből 2 NDK-s "Construction", egy orosz, hihetetlen mennyiségű alkatrésszel, (és rettenetes minőségű öntött csavarokkal) , valamint egy "Merkúr" nevű magyar
Ennél komolyabb készlet mint az illusztráción:



A bosszantó az volt, ami a képen is látszik: mindig kevés alkatrész volt ahhoz hogy a dobozborítón bemutatott valamit (itt külszíni fejtőgépet) felépíteni lehetett volna. Sebaj. Egy hét alatt elkészült az összes katalógus modell, aztán évekig jöhetett a fantázia. Aminek szintén az elemkészlet szabott azért korlátokat.

Hát ezt a problémát fogom most áthidalni. A festményen egy olyan fémépítő konstrukció lesz, amit gyerekkoromban álmodtam meg.
És most korlátlan alkatrész áll rendelkezésemre

Illusztrációképp néhány kép egy fémépítő-múzeumból










A konstrukció képi megvalósítása amennyire csak lehet (hyper)realista lesz, és gondolkodom még azon, hogy az építő kisfiú 1. rajta legyen e, 2. ha rajta lesz is, akkor miképp, (MOST úgy képzelem el, mit Fehér László vonalas kisfiúit, de ez nem végleges)

---

Jajjj!! A fémépítő!! Nekem is volt, és tényleg mindig kevés.

No, ezt a milliónyi lyukacskát megjeleníteni és a többi és a többi...... Már semmin sem csodálkozom. DE!!!
Mondtam, hogy hét életed van, de azt mind egyszerre éled.
Egyébként gyönyörűek a modellek. Nem te készítetted véletlenül?

A kisfiú beillesztése? Kíváncsian várom a megoldást.