---

A művészeti portálok közötti hosszas vándorlás és megannyi kellemetlen tapasztalat után végre megtaláltam azt az oldalt, a Pemzlit, ahol jól érzem magam. Ezért most szívesen nyitom meg előttetek Horgas idő című, második verseskötetem lapjait. Különösebb csoportosítási szempontok nélkül tallózok a költemények közül.

Nagy Sári Attila
Szél kószál

Szél kószál, lenge, léha,
s mint vén fák korhadéka,

bronz-bolyhosan világol
a Hold, magasba', távol.

Ajtót nyitnék a csöndnek,
de bolygók mennydörögnek

agyamban, visszaszámol
egy zordon prédikátor.

Bár hallhatnám öröknek,
szirén-dalát a ködnek...

akár életre bájol,
vagy halni ront, varázsol,

tűnt békém tompa, néma
mennyednek martaléka.

Künn éjfél, Hold karéja,
szél kószál, lenge, léha.

---

Ez nagyon szép!! Igazán hangulatfestő képek.

---

Köszönöm, Kamilla. Nekem is a kedvenceim közé tartozik.

---

Ez nekem is tetszik és imádom az ilyen nyelvezetet.

---

Köszönöm, Attila. Örülök, hogy tetszi neked ez a fajta költői nyelvezet, mert a mai időkben én ezzel már egy kivénhedt bölénynek számítok. De járom a magam útját, és nem engedek a költészetbe is beszivárgó tudatos nyelvrontásnak. Sőt a ma már nem annyira "sikkes" nyugat-európai időmértékes verselés mellet az archaikus versformákat is művelem. Kifejezetten szeretem például a hexametert.