---

Fák ágain átsuhanó felhő, fényből születő Nap
Száraz falevelek között megbújó szellő lény
Hold udvarát bontja egy madár s a raj követi
Fogak tépte húson új élet kél, s lepkék tánca
Éhes hiénák keresik kegyeid, megmarják karod
Felismernek a vadak, arcodat hiába takarod

Egyszerű ruhájában a gonosz, nyakon ragad s úgy visz
Tornyaid felett meghajlik az ég és a remény
A holnapod oly sötét, fogyóban van a kedv
Tegnapod egy szikláról magát a folyóba veti
Hátadon, szeretetből kovácsolt pengék barázdája
Hogy megtanuld a leckéd, az idő mélyre vágta