---

Később részletesebben is kifejtem az álláspontomat a témával kapcsolatban. Most kedvcsinálónak itt ez a három fotó - prezentálandó, hogy mennyit segíthet a technika a végtermék kialakulásában.

---

Nagyon tetszik! Jó látni így őket, és ami a legjobban tetszik, az a nem mindenáron való lemásolás, a pici eltérések, amiket a művész érzéssel visz bele a kész képbe. Szerintem ez az a momentum, ami miatt beszélhetünk művészetről.

---

Ugyanez a módszer egy gyermekportré esetében...

---

Bőven látni a világhálón technikailag "megfejtett" és aztán megfestett képet. Nincs is velük semmi baj azt leszámítva,hogy ha az ember egyet látott,az összeset látta.Szerintem ezek az alkotások lelketlenek...és mitől is lenne lelkük,mikor az alkotó lelke sincs ott a készítésnél-mechanikusan kifesti,duplikálja a digitálisan alkotott látványt.Remek megélhetést látok az ilyen portrék és zsánerképek készítésében,de a történetnek itt a vége..van egy festő barátom,akinek 1400 (!!!) ilyen 'festménye van már..nagyon elégedetlen a munkásságával..

---

Itt most nem elvi, hanem technikai dolgokról értekezünk! Én szeretném ezeket a technikai dolgokat egy helyen, ezen az oldalon látni. Vili, tőled is szívesen látnék egy leírást. Amúgy nem a mi tisztünk eldönteni, ki mit használ fel ezekből. Ezen az oldalon olyan művészek vannak, akik leraktak valamit az asztalra, függetlenül stílustól, és attól, hogy neked tetszik-e, amit csinálnak. Nincs értelme egy-egy dolgot kiragadni valakinek a művészetéből és abba belekötni. Az, hogy kinek "lelketlen" egy alkotás meg aztán nagyon szubjektív, biztos vagyok benne, hogy akad olyan, akinek a te alkotásaid értelmezhetetlen krikszkrakszok. Nagyon nem szeretnék ide visszatérni, mert ezen szerintem már túlhaladtunk a Pemzlin. Legalább is remélem!

---

Attila,ez a témamegjelölésnél nekem nem volt egyértelmű.Én a magam véleményét írtam ide és nem álnéven.Ha úgy tűnik hogy belekötök valaki munkájába,olvasd újra amit írtam. A fórum lényege eszmecsere-ami nem csak dicsérgetésből áll-nekem legalább is,hanem a problémák megoldásáról (IS).Az ŐSZINTE VÉLEMÉNYT ne keverd 'belekötéssel'. Természetesen jogod van cenzúrázni a társalgás menetét- te vagy a főadminisztrátor.

---

Akkor áthelyeztem oda, ahová kellett volna rakni! Én se vettem észre. Bár még lehet így sincs a jó helyen.
A lényeg egyébként meg független ettől, te is elmondtad a véleményemet meg én is. Törölni nem szoktam.

---

PS: már nagyon bánom hogy leírtam a véleményemet. Ritkán olvasok fórumtémákat,most sem kellett volna, úgy tűnik a csendes békesség fenntartása megelőzi az őszinteség igényét.Ha szerinted renitens bajkeverő vagyok,kizárhatsz a fórumból..

---

Én nem bántam meg semmit! Nem, én a főoldalon megkértem Tiszai Józsefet,az új képe alatt, hogy csinálok a fórumban egy részt, ahol be lehet mutatni ezeknek a képeknek a technikai részét, digiből miként lesz festmény, gondoltam ezt olvastad, ezt feltételezve írtam olyan választ neked itt, amilyet írtam. Én nem éreztem ide illőnek most ezt a véleményedet, hiszen József az én kérésemnek tett eleget.

---

Sejtettem, hogy felkavarom az állóvizet a digi témával, de lehet ugyan strucc politikát folytatni, attól még ez a technika létezik, sőt, máris ugyanolyan eszközzé vált, mint a ceruza, vagy az ecset. Bármennyire is hadakoznak a műfaj ellenzői, előbb utóbb kénytelenek lesznek belenyugodni, hogy a fényképezés feltalálásával a festészet -és egyáltalán a képi ábrázolás mint olyan- funkciójában alapvetően megváltozott. A lélektelenség vádjával erősen vitába szállnék. Lélektelen egy fényképezőgép, lélektelen ember kezében, és az egy digitális festmény is, ha az alkotó folyamatot kiiktatták, és valami automata program csinálta a tetszetős, de véletlenszerű képet. Közhellyel élve, lehet, hogy Gipsz Jakab kitűnő volt matamatikából az iskolában, ettől még azonban nem tilos neki a jövőben zsebszámológépet használnia, (mert, hogy már feltalálták), vagy neadjúristen, ha pénztáros lesz, még kötelező is lesz neki. Sajnos vannak akik nem képesek tudomásul venni, hogy 2012-t írunk. De mondok más példát. Nem tudok róla, hogy Munkácsyt megkövezték volna azért, mert kihasználva az akkori lehetőségeket, fotókat készített a képeken szereplő figurák megfestéséhez. Nehezen tudok elképzelni egy inast, aki olyan hosszan tudna ásítani, amíg a kép el nem készül. Sőt, megkockáztatom, hogy ma valószínűleg projektort használna a vázlatok nagy méretűvé alakításához. A digi igenis nagyszerű eszköz a kompozíciós feladatok megoldásában épp úgy, mint bármilyen hagyományos eszköz.
Bocsi, de a lélektelenséget nem tudom megemészteni sehogyan sem. Istenem, hány olyan önjelölt művészpalánta szaladgál szerte a világban, aki nem veszi igénybe a modern kor eszközeit, és ettől meg van győződve, hogy a produktumban benne van a lelke, és ezáltal megvalósította önmagát. Dunát lehet rekeszteni az ilyen önmegvalósítókkal. Továbbra is hiszem, hogy nem az eszköz dönti el, hogy értékes mű, vagy selejt születik. Attilának külön hálás vagyok, hogy létrahozta ezt az oldalt, egy bizonyos másik ugyanis kezd már észosztogató giccsfestők fóruma lenni. Természetesen minden tiszteletem a kivételt képező néhány igazi tehetségnek, akiket alig vesznek észre. Akkor lássuk a dolog üzleti részét is, hiszen ez is szóba került. Nem tudom Vili, jártál-e már a Képzőművészeti Kivitelező Vállalat valamelyik műhelyében, de ki kell, hogy ábrándítsalak, a kőszobrokat nem kézzel kopácsolják ma már. Egyébként néhány éve még én is hozzád hasonlóan idegenkedtem a számítógépes művészettől, és soraidat olvasva egy picit korábbi önmagamat láttam, de rájöttem idővel, hogy ostobaság tüzet rakni a szoba közepén, ha egyszer be van vezetve a gáz. Én továbbra is hiszek benne, hogy ez az oldal igenis alkalmas arra, hogy normálisan megbeszéljünk, netán megosszunk dolgokat egymással abból a világból, amit valamennyien annyira szeretünk, és ehhez nem kell mindig mindenben egyetértenünk.

---

Józsi, tényleg nagyon örülök hogy megszólaltál,és mindjárt az elején ideírom: nem személyes támadásnak szántam amit írtam korábban.Amit a digiről írsz azt én is elfogadom és vallom is, hangoztatom is: szerszámmá lett,mind minden más területén az életnek- a művészetnek is.A bajt én nem ebben látom.belőlem ezt a véleményt az hozta ki,hogy látom a fázisokat amiket feltettél folyamatbemutatásként.megegyeznek a színek,a hangulat, a "blőr",minden ugyan az mint az utolsó fázisú digitális fotón.Az én véleményem erre irányult.Ez szerintem túl sok egyezés egy munkában. Velencét is fotókról festette meg tucatnyi régi festő,amiknek a segítségével ma tudományos és történelmi dolgokat hitelesítenek.És valóban,Munkácsi..nagy is a tusakodás körülötte mind máig,bár szerintem is jó ötlet volt fotóról ( vagy dagerotipiáról?) megfesteni azokat a képeket.Én pusztán azt hangsúlyozom,Józsi,hogy az impresszionizmus nem azért lett,mert volt rá egy program,ami a fotóból azt csinált...

---

Én csak kérdezni szeretnék.
Nem érezte e valaki azt, hogy miközben segítségül hívja a technikát: BUTUL. Én éreztem. Bármilyen részfeladatát egy kép készültének ha kiadom "bérmunkába" egy szoftvernek, akkor azt máris nem én csináltam meg. Ha nem én csináltam meg, akkor elmulasztottam annak a lehetőségét, hogy megcsináljam. ez még egyszer-egyszer elmegy de ha sokáig pl nem fejben készítem a kompozíciót, akkor a kompozíció készítő képességem egyszer csak elkezd elsorvadni. Ahelyett hogy azon a ponton ahol áll, ahhoz képest, előre mozdulna. Amihez gyakorlás kellene, de nem gyakorolom, mert a szoftver "tornázik" helyettem.
Tehát ez egy kérdés... Most itt ennél a konkrét képnél:
Az 1. képből (a fotóból) pusztán agyi munkával is el lehet jutni a 2. képig. A szoftver, egy un. "szűrő", egy algoritmus átszaladt a fotó pixelein, és létrehozott egy másik képet. A másik kép egy formai-szini-tömeg egyszerűsítés, ami imitációja a festő ugyanilyen absztrakciós, agyi tevékenységének. ...
Ugyanilyen "butulási" érzésem volt egyébként, mikor töményen, sokáig fotók (fotós utómunkák nélkül) alapján dolgoztam, csak ott a vizuális gondolkodás egy másik komponense az, ami nincs (tartósan) használva.

Egyébként azt gondolom ezen kérdések feltevése mellet is, hogy igenis van létjogosultsága a fotóknak, és a (digitális) fotós utómunkáknak is... Szóval van egyféle munkamenet, ami szerint ez (talán) fejlesztő és nem elsorvasztó hatású egy művész számára. Mindenesetre, azért én azt gondolom, igen erős önkontroll, önismeret kell ahhoz, hogy valaki erre az útra lépjen.

---

Érdekes amit írsz, szerintem ez emberfüggő és semmi köze a technikához. Én az által, hogy az elmúlt időszakban manipulált fotókról dolgoztam, egyre közelebb érzem magam, ahhoz a világhoz, amit elképzeltem magamban, a rajztudás meg minden egyes képpel fejlődik, az független ettől. Én egyáltalán nem érzem ezt az "elbutulást", sőt!! Egyre inkább magabiztos vagyok, akkor is ha nem követem a fotót, és egyre inkább jönnek elő bennem képek, amiket majd meg szeretnék csinálni.
Vili felvetésére reagálva, én rengeteg változást látok a digi és a kész kép között, de amúgy meg pont ez lenne a lényege, hogy a digi képet úgy alakítjuk, ahogy majd meg szeretnénk festeni. Vagy nem? Vagy mire gondoltál, a digi képből legyen egy krikszkraksz kép mert az úgy művészi?

---

Igen emberfüggő, és azt hiszem, az utolsó bekezdésben amit írtam arra ez az érthető válasz. Plusz az amit nálad valóban látszik, a közeledés "felgyorsulása" a belső világodhoz.
És Józsinál, vagyis ennél a képnél itt is ez van.
Ha már csak ennyi jó van ebben a fajta digitális eszközhasználatban, akkor az már nagyon nagy dolog.

Tudnék ellenpéldát is mondani, és itt van az amit szintén említesz: "nem technika függő": van akinek teljesen mindegy hogy mit, milyen eszközt eszközöket adnak a kezébe, jóra fordítani nem tudja.

Mondod a magabiztosságot. ezzel is egyetértek. Tudomásul kell venni, hogy tanulóéveinket töltjük, s még fogjuk is sokáig. Nincsenek mögöttünk festőmesterek, akik korrigálnák mozdulatainkat, vagy beszélgetnének velünk.
Azt tudjuk összehozni, és úgy, ami magunk erejéből összejön.
Nehéz és rögös út ez sok kerülőúttal.
...

---

Akárcsak Attila, én sem érzem, hogy butultam volna, amióta néha segítségül hívom a technikát. Sőt, kifejezetten úgy érzem, hogy több lettem általa. Még azt is megkockáztatom, hogy többet tanultam az internetről, mint a főiskolán együttvéve. Persze, az ingyenes, sokszor gagyi szoftverek valóban butítanak, hisz ezek többnyire játékszerek (bár köztük is akad jó). Ha valaki eljut a Photoshop, vagy Corel Painter használatában egy bizonyos szintre, az komoly, és jól konvertálható tudás birtokába jut, és egy életen át hajtani fogja a kíváncsiság, mert ezek a programok annyit tudnak, hogy teljes megismerésük szinte lehetetlen.
Egy favágó miért butulna el azáltal, ha a fejszéről áttér a láncfűrészre? Hogy a favágó egy szakma? A képalkotás is az! Mindig is megvoltak a maga szerszámai, és ezek folyamatosan és állandóan tökéletesednek, és ma már a számítógép is ide sorolható.
Amint a téma címe is sugallja, ez csak egy beszélgetés, ahol bárki elmondhatja, mit gondol ő a digitális technika használatáról. Senkit nem akartam rávenni arra, hogy dobja el az ecsetet - én sem tenném meg semmi pénzért.
Végül amire engem megtanított a digi: lényeges dolgok elválasztása a lényegtelenektől, rosszul exponált fotók színvilágának korrigálása festés előtt, olyan színek, reflexek "előcsalogatása", amiket sokszor a legnagyobb és legjobb szemű festők sem látnak élőben. Nem utolsó sorban webszerkesztői munkámban, mint eszköz az alkalmazott grafikában úgy kell, mint egy falat kenyér. Nem utolsó sorban, ha nincs nálam festő felszerelés, de van egy laptopom, bárhol, bármikor képeket alkothatok. (A mellékelt grafika a webes munkáimból való.)

---

Sokáig nem voltam és látom, hogy a digi téma újra előkerült. Ennek örülök.
Ahogy végigolvastam a beszélgetést, a következők jutottak eszembe.

A digitális művészet nem egyenlő a digitális eszköz használatával.!!!!
Három csoportra, három témakörre bontanám az elhangzottakat, mert úgy látom, hogy némi keveredés van közöttük.
1. Digi eszköz segítségül hívása manuális munkához
2. Hagyományos festés imitálása digitális eszközzel
3. Digitális művészet

Úgy gondolom, hogy mindegyiket a maga helyén kell értékelni és alkalmazni
Én a 3. eset híve vagyok. Olyat alkotni, ami felvállalja digitális mivoltját és olyat alkotni, amit csak digivel lehetséges. Ennek határáig eljutni, nekem például ez lenne a célom. Nem könnyű.

---

Azt gondolom ezeknek a kategóriáknak a megnevezése már időszerű volt. Úgy gondolom a jelenleg létrehozott képek, és felvetett témakörök pontosan besorolhatók ebbe a háromba.

A következő időszerű dolog az volna (szerintem) ha egészen pontosan körül lenne írva az, hogy mit jelentenek, és mit nem.
S leginkább két égetően fontos probléma:
- 1: az utóbbi kettő (2. és 3.) ÉLES megkülönböztetése, elhatárolása.
- 2: A 3. világossá tevése, bemutatása.

---

A Kamilla által frappánsan összefoglalt három felhasználási mód illusztrálására készített képek:

---

Köszönöm József, pontosan erre gondoltam.

A második esetet, /képet/ még A és B verzióra bontanám, hogy teljes legyen a skála.
A" Amikor egy meglévő képet, fotót alakítunk át úgy, mintha kézi festés lenne.
B" egy teljesen üres rétegre festünk, rajzolunk olyan digitális ecsetválasztással, ami hasonlít a kéz festéshez, rajzoláshoz. Ez utóbbit tettem én is a Rubens kép másolásával. /Lásd Fórum/
http://digitalisk.../galeria-6


Véleményem mindezekről:
Az 1. és 3. út, ami nekem elfogadható,

2. kép, A" variációval bővítve, szerintem vázlatnak, gyakorlásnak való, nem önálló alkotás. Ez maradjon meg a valódi kézi festés számára.

A B" verzió viszont lehet izgalmas, ha éppen nem másolatról van szó, hanem önálló alkotás, valós látvány, vagy fantázia után.

---

" ... pontosan erre gondoltam." (Kamilla)
...Én viszont nem! :-)
(Re: Józsi #18)

***

A 3. illusztrációd feltetted a Falra is: "Kulcs a digitális technikához" címmel.
Ottani kommentek:

- kár hogy digitális...de nagyon tetszik...pont

- Csatlakoznék az előttem szólóhoz: nagyon tetszik a kép, de tényleg kár érte, hogy digitális technikával készült..nekem, ha például olajjal készült volna, sokkal inkább közelebb állna a ponthoz, mert a koncepció valami hihetetlenül jó! De nagyon tetszik így is, úgyhogy mindenképp zk. és gratulálok!

***

Azt gondolom, hogy mint "kulcs" a "digitális technikához" ABSZOLUTE nem funkcionál.

A hétköznapi ember nem hogy kulcsot nem kap, még szokásos "látvány" vonatkozásában is ha valami értelmezhetőt kap, azonnal szeretné magát további "biztosítékok"között tudni.... (vagyis sehova sem lép... egy lépést sem tesz a digitális gondolkodás irányába)
És akkor se, ha ez, mint itt, ilyen direkt módon, a cím formájában van jelen... lesajnálja, simán átlép rajta...

"Van egy fogható kép - mért nem olajfestmény ez?" (Mint itt nálunk is, mikor Kamilla megkapja, hogy... "Hú de szép ez ... el tudnám képzelni 70x100 as olajvászonba" )

De, és aki érti is (és még egy picit elgondolkodik rajta esetleg, pl. hogy "valóban 12 réteg... ehhez vaon minek is kellet 12 réteg.... hú tényleg... kellett..."

***

De a lényeg ... a KULCS nincs benne...
Tehát József... (és mindenki) hogyan is kellene KULCSOT adni a digitális GONDOLKOZÁSHOZ? Az olyan ALKOTÓ ember gondolkozásához, aki felismerte a digitálisban lévő, minden máshoz nem hasonlítható lehetőségeket?

Én 4 bejegyzéssel ezelőtt egészen pontosan jelöltem meg, hogy a 3. utat világossá kell tenni. (vagyis éppenséggel pont egyféle KULCS-ban gondolkodtam)
Szerintem még nincs kulcs.
Igazából ez a kulcs régóta nincs.
És ennek következménye, (bocs a kifejezésért) a "digitális-vizuális-analfabetizmus" rengeteg áldozatot szed. (Szedett eddigi is)
Emiatt bekövetkező "vak vezet világtalant" viták, emberek elmarasztalása, támadása... stb...

Szóval szerintem addig amíg ez napnál világosabb nem lesz, addig kell beszélni róla.
Mai napig hiszem, pl, hogy mint ahogy én a "pasztell realizmust", valami elsöprő erejű dologgal kell (kellene) ezt megvilágítani, pl, egy 50 órás digitális alkotás valósidejű bemutatásával, vagy ilyesmi....

...
...