---

A fák mögött


Senki sincs a fák mögött,
saját szemed érintése ébred.
Kíváncsi sarj vagy, kíváncsi test,
lélek és eszmélet.

Az elmélkedés benned messze tűnt,
virágzó álom és csüggedés a léted,
saját szemed érintése az enyémen.

Senki sincs a fák mögött,
vándor a szem, félredobbanó a szíved.
Erre - arra járó, s oly közel hozzád:
"mert végre itt van, az újra élet!"

Az öröknek múlni nem halál,
ne fájjon,
sose féljed!


2012-10-10