---

Elgondolkodtam azon, hogy a fennálló rendszer mennyire nem tud megbirkózni bizonyos dolgokkal, például a filmek online terjesztésével, de az élet egyéb területein látszódnak olyanok, ahol a társadalom elkezdte megkerülni a politika és a hozzájuk tartozó érdekcsoportok által meghozott döntések következményeit. Akár adókról akár egyéb kötelezettségekről van szó, ami az emberek többségének nem érdeke, sőt szembe megy velük. Ezek a társadalmilag elkerülhetetlenül fontos terheknek (egyre több van belőlük) álcázott dolgok tulajdonképpen a rendszer hiányosságának kiküszöbölését, és egy kis réteg életszínvonalának megtartását szolgálják.
Vajon az élet tényleg utat tör magának és lassan átvesszük az irányítást, láthatatlanul, a szükségtől vezérelve? Ki tudjuk kerülni ezeket a ránk kényszerített formulákat és egy nagy összeomlás nélkül is megváltoztathatjuk a világ rendjét?

---

"Vajon az élet tényleg utat tör magának és lassan átvesszük az irányítást, láthatatlanul, a szükségtől vezérelve?"
Igen. Egyértelműen. Számtalan példa van rá. Olyan is amin látszik is hogy működés oka az amit leírtál. Az "élet" igen erős dolog.

---

(Ez azért sokkal izgalmasabb kérdés, mint a buszom )

---

Az élet utat tör...

---

Elolvastam a mostani téma címét.
Írni, olvasni gyenkén tudok, de szeretném elküldeni ezt a fotómat.
Idevág, úgy érzem.

---

Hát bizony hogy ide.
És egész pontosan ez az energia, törekvés ami mindenben benne van, és ugyan így és ilyen módon tör elő az emberi társadalmak nemnormális világában is, persze más formában kicsit, de a lényege ugyan ez.
Nagyon szemléletes kép!

---

... akkor most egy másik nézőpont

"és egy nagy összeomlás nélkül is "
"NAGY összeomlás" nincsen.

Az azzal való ijesztgetés van, ami része annak a kis réteg cselekményeinek, aki a saját életszínvonalával foglalkozva létrehozza azt a rangeteg bajt ami most van.
Egyik eleme. Nevezzük azt éppen "pokolnak", "világvágének", "3. világháborúnak", "hidegháborús helyzetnek" "öko-katasztofának", vagy "ingatlan-és-ingóság-végrehajtásnak" ...ezek célja az állandó feszültség fenntartása a félelem, a bűntudat fenntartása... mert ha félelem van akkor zavar van, a zavarban meg nem lehet rendesen gondolkodni, másrészt a zavarosban sokkal könnyebb halászni.

Nekem ezekől sokkal drasztikusabb a véleményem mint akár Bogár Lászlónak, vagy hasonló gondolkodóknak.

A fejekben hihetetlen zavar van. A legtöbb ember azt hiszi pl hogy erkölcstelen dolog nem adót fizetni. Hiszen azt törvény írja elő, a törvény egy társadalmi szerződés, amiben közösen megállapodunk, pl terhek vállalásról. Aki egy megállapodást felrúg az erkölcstelen.
És ha azt mondom, hogy NINCS ilyen megállapodás? Nem hozott senki törvényt, a törvényalkotók nem "legitimek", egy érdekcsoport tette őket oda, hogy törvények kinéző dolgokat állítsanak elő, "demokratikus választásaink" ugyanennek színjátéknak a részei... a média is, ami ennek az állításnak az ellenkezőjét hatalmas mennyiségben és töménységben tölti az emberek fejébe.

Csak mindenki néz, mert én azt is hozzá szoktam tenni, hogy az érdekcsoport ezen művelete az, ami erkölcstelen, és az aki ezt nem érti meg, és adót fizet, az gyakorlatilag alájuk játszik, egy követ fúj velük.
Adót nem fizetni nagyon könnyen megoldható, pl az ember elmegy hajléktalannak.
Aki kipróbálta az láthatja, hogy működik. De ez csak egy minimál koncept, csak arra szolgál, hogy lássuk hogy LEHET ilyet megtenni.
Meg arra hogy az egyén számára világossá legyen az hogy az adónemfizetés a az érdekcsoport egyik legérzékenyebb pontja.

Az "élet" azonban ENNÉL a megoldásnál, sokkal szebb mattot készül adni

---

Tudom hogy szerződés..de akkor mindkét félnek jól kellene járni..de azt hiszem az egyik fél egyre kevesebb hasznot lát...mondjuk az adófizetésből...mert ha végig gondoljuk mire is megy el, kik osszák be, és találják ki mire költhető, máris ott a magyarázat. Igaz a választás joga meg van nekünk is, hogy ki legyen a döntnök, de hol van már ebben az örvényben az eredeti cél...mondjuk hányan tudják, hogy a politikus szó mit is jelent valójában.... köztisztviselő, közszolgálat.... lassan szavak lesznek csupán, a mögöttes tartalom ki tudja? Persze vannak kivételek.... az a baj, hogy kivételek...

---

(Hát kb ezt mondtam... bár... kicsit sarkosabban igen az ókori alapszavakat elő kellene kotorni... mint "polisz".
Vagy miniszter ... latinból .."szolga".
(Én nem látok kivételeket. egyet sem ... )

---

Elkezdtem agyalni..és kerestem hogy ki is lehet a kivétel.... nem jutott eszembe senki..hmmm...

---

Ugye, hogy nehéz találni? Akik ott vannak, azokat beszippantja a rendszer előbb-utóbb, akit nem tud, aki meg akar maradni embernek, az elhagyja inkább a pályát.
Egyébként nem is hibáztatom azokat, akiket beszippant, hiszen borzasztó nehéz lehet ellenállni a pénznek vagy a hatalomnak....főleg miután rájön az illető, hogy vagy elmegy vagy alkalmazkodik és az addigi elveit félredobja.
Ezek az elvek már csak ilyenek, simán el lehet dobni őket!

---

Egyébként ugyanezen agyaltam amikor a példát kerestem...rendes ember volt, de ahogy telt az idő amit politikusként élt meg nem lett már jó ember.... és ez ugye nem lehet akkor példa..de az viszont foglalkoztat (gondolatban), hogyha valamiért nem saját döntés ismét nempolitikusként kellene élnie mi lenne....

---

Ez nem csak a politikusoknál jellemző sajnos! Elég sok példát látok arra, hogy a körülmények által hagyják magukat az emberek eldeformálódni! És itt most olyan emberekről beszélek, akik alapból jó emberek, mégis olyan tulajdonságok jönnek elő belőlük, ami miatt meghasonultnak tűnnek. Ezek nagyon érdekes helyzetek, mikor az ember kivetkőzik magából, mikor ellene megy az alaptulajdonságainak....

---

Igen...de akkor valóban jó? Ha felad az elveiből..ha képlékeny a jelleme? Persze a mérce fontos...mi az amiért fel kell adni...Mérő Lászlónak van egy írása az Elvek csapodár természetéről....

---

Hogy én ezeken mennyit tudok gondolkodni és mennyire nem jutottam sehová!!
Annyit tudok, hogy én is alább adtam már az elveimet mások miatt, mert azt láttam, hogy 10 emberből 9 úgy csinálja és azt mondtam magamban, hogy hát jó, akkor túlzók ezek az elveim! Közben meg lehet, hogy nem is....
Rám szokták azt mondani, hogy a normális gondolkodásom deviancia!
Ami nem is annyira nevetséges ha jobban belegondolunk!

---

Ismerős a helyzet!!!!! Én is annyira nem vagyok normális, hogy valójában már kiderült hogy ez a normális.... vannak azok az önmagukba visszaforduló dolgok a világban...csak be kell járjanak egy utat, hogy kiderüljön valójában minden rendben van..... ugyanoda jut az ember ahonnan indult csak változtat a nézőponton...

---

Sokkal egyszerűbb lenne felesleges körök nélkül, azonnal jól gondolkodni!
Az élet dolgai szerintem nagyon egyszerűek csak valamiért jól megbonyolítjuk őket!
Már a női-férfi témánál írtam, hogy pl. ha két ember szereti egymást, annál egyszerűbb dolog nincs..és mégis, ezekből keletkezik a legtöbb konfliktus és tudjuk a legnagyobb összeveszéseket kihozni.
Tehát, én szeretlek téged, te szeretsz engem, én jó embernek tartalak, te jó embernek tartasz, és a vége mi? Egy óriási utálat, sértődöttség...meg egy halom rossz dolog !
Miért?!!!

---

Talán azért van, mert az igazi megismerés előtt már vannak feltételezéseink a másikról. aztán elkezdődik az igazi megismerés, de az emberi agy türelmetlen...elkezdi a dobozokba belerendezni a dolgokat, a sémákat..ezután jön a gubanc. Ha nem úgy viselkedik ahogy a sémának megfelel..aztán több eltérés is mutatkozhat. akkor elkezdődik a magyarázatgyártás mindkét fél részéről,a magyarázkodás.... Az előfeltételezés ami beindíthat egy láncolatot. az emberi kíváncsiság ami sok dologra megoldást adhatna, de sokan nem tudnak várni, és nem tudnak kérdezni. PL. Te hogy csinálnád ezt? Vagy mi a véleményed?
Ezek kihagyásával jöhetnek a félreértések....
De vajon hányan szoktak beszélgetni,
Pár éve egyszer a csapatom, a barátaim leültek beszélgetni egy kocsmában... körbeülték az asztalt és elméleteket vitattak meg. Nem nagy dolgokat, csak hogy ki hogy csinálna ezt-azt. 8-10 ember eszmecserét futtatott idétlen dolgokon...Amikor én odaértem valakivel aki csak beugrott, és ő odajött az asztalhoz köszönni ezt mondta: Ő nem ül le közénk mert ezek itt lelkiznek....
Döbbenten ránéztem... Nem is értettem miről beszél. A lelkükben zajló folyamatokat megosztották egymással...az baj?
elment én közéjük ültem és bekapcsolódtam a beszélgetésbe. Csupán az érzéseikről beszélgettek, a táborról, egymásról.... persze aztán más téma is előkerült.
ezek közt az emberek közt van már festőművész, egyetemista író, vadgazda mérnök, de a legtöbb a festő természetesen.. csupa értékes ember. Vajon miért nem volt kíváncsi rájuk ez az ember? Mert egy percből következtetéseket vont le....
Persze a barátok is róla, és nem akarták megismerni őt utána se nagyon... kettős ez. de vajon miért nem lehet időt adni olyasminek is ami nem tűnik elsőre szimpatikusnak?

---

... még a tegnapihoz...
de a "de miért" -re válaszolva ... egy másik nézőpontból.
Ugye emlékszünk hogy mit meséltem az "axiomatikusról"?
Őt akkor keresik meg mikor egy elmélet addig bonyolódik hogy már az elméletnek semmi köze nem lesz a gyakorlathoz a végére. Míg jón a végén a "de miért", meg a széttárt kéz. Én ezt ilyen gondolatmenetnek érzem. Olvasom visszafele, és keresem a gyökerét a "problémának". Itt van ni:

"Akik ott vannak, azokat beszippantja a rendszer előbb-utóbb, akit nem tud, aki meg akar maradni embernek, az elhagyja inkább a pályát." (#11)
Aztán már "könnyű Katát táncba vinni": "...rendes ember volt, de ahogy telt az idő amit politikusként élt meg nem lett már jó ember." (#12)

A kiinduló pont sem jó, de aztán az egész beszélgetésen érzek egy olyan beállítódottságot, ami ezeket az embereket mentegetni szeretné, keresne valami "menet közbeni" okot.
Hol kezdjem. Egy politikus nem úgy lesz politikus (a jelenlegi világban) mint más esztergályos, élsportoló vagy egyetemi tanár, hanem kiválasztják erre a feladatra, és mint említettem nem mi emberek, a nép, hanem üzleti csoportok.
Ők viszont nagyon jól tudják azt, hogy kit lehet és kit nem erre a feladatra kiválasztani. Mikor erről döntenek, akkor az illetőnek már kell lennie egy "portfoliojának", egy hosszú lajstromnak, amit nem politikai területen, hanem pl a gazdasági szférában, médiában vagy bárhol "elkövetett". Nem is kellene idézőjelet tennem az "elkövetett" szóhoz, ezek konkrétan nevesítve: bűncselekmények. Gazdasági bűncselekmények például. Például kifosztott, tönkretett vállalatok, nagy értékű sikkasztások, hűtlen kezelések, stb stb. Nem csak ilyesmi, sok minden.
Amit már akkor elkövet a kiválasztók érdekében az illető mikor még régen nem politikus. Az ilyen ember már akkor ezer szállal kötődik a kiválasztóihoz, és ezt honorálják a kiválasztásával.
Sose felejtem el, egy régi ismerősöm akivel nagyon jóba voltunk sokáig és én igen naiv voltam vele kapcsolatban, egyszerc sak egy könyvemet ami még kéziratban volt megjelentette a saját neve alatt. Csak kerekedett a szemem, hogy ilyet hogy lehet művelni. El is távolodtunk persze ezek után. Néha találkoztunk, és csak azt láttam, hogy hogyan ível felfele a "karriere" a "versenyszférában" ilyenkor mesélt róla hogy mit csinál ,,, hát olyanokat mint a könyvmegjelentetés. Később elmondta, hogy ezen a téren már mindent megoldott, és most jó esélyei vannak arra hogy politikai pályán folytassa ... Kérdeztem hogy és melyik "pártban". Erre felvilágosított hogy ez nem így megy. Akik erre őt kijelölik, azok fogják megmondani neki, hogy melyik pártban. (egyébként "megmondó ember lett" olyan aki a politikusok "nyilatkozatait" írja, "arculatát" tervezi stb )

Visszatérve a gondolatom elejéhez, a tegnapi sakktábla lefedős feladat ugrik be, aminek a szép megoldása így hangzik: "a lefedés során, mikor leteszünk egy dominót akkor az eggyel növeli a lefedett fekete és szintán eggyel a lefedett fehér mezők számát. Kezdetben ezek száma 0 volt. Tehát bármikor a lefedés során ezek számának egyformának kell lenni. A "a1-h8 lefűrészelt sakktábla" pedig nem ilyen (32 fekete, és 30 fehér mezőt tartalmaz) tehát nem lehet lefedni.

Úgy hívják ezt az érvelési metódust, hogy "teljes indukció". Soklépéses dolgok vizsgálatakor szoktuk használni, mikor a lépések valamiben hasonlítanak egymásra.
Az egyik fontos eleme, annak vizsgálata hogy egyik lépéstől a másikig mi történik, de ezzel egyenértékűen fontos az a része hogy megnézzük mi van a folyamat elején.

Remélem a párhuzam a politikus életútjával kapcsolatban világos
Atti szokta emlegetni a 0 -1 ember elméletét. Nahát az éppen ez.
Kezdetben van a 0 és sok lépés történik, de azok egyformák, és a 0 0 marad

---

Értem... és abszolút nem mentegetem őket...
Ugyanis az is megkérdőjelezhető hogy valóban jó ember volt-e amikor még nem politizált..hisz benne volt valamiféle olyan becsvágy ami a hatalom birtoklásának megszerzésére irányult..és amit utána nem jól használt...Az igazi hatalom az nem ilyen.....sőt nem is tudom, kell-e egyáltalán hatalom...