Írta:
Attila - Dátum: 2011-12-03 20:55
#1
Ülök a sötét szobámban a sarokban és törött,vérző ujjakkal szedegetem a rég emlékeit. Évek emlékeit. Próbálom a jót kitapogatni, megízlelem mind, bár nyelvemen kevés az érző rész. Amelyik romlott kiköpöm, próbálom messzire de tüdőm kevés, néha csak úgy visszahull a többi közé. Odakint az ajtómon a kopogás egyre erősödő, hangja megrémít. A jövő emlékei azok, mik dörömbölnek és még jobban megzavarják bomlott elmém. Ülök a sötétben a sarokban tovább. Ott ülök!
Írta:
borg - Dátum: 2011-12-03 21:18
#2
Huhh, még az a szerencse hogy a falon a sarokhoz közel van az internet-csatlakozó. Így nem kellett a falon át kopogni, hogy ...---...
Szerkesztette:
borg - Dátum: 1970-01-01 01:00
