Egy napilapban olvastam a Szent Lukács Ikonfestő Baráti kőr létezéséről és azonnal jelentkeztem a tanfolyamra. Több, mint 5 féléven keresztül, rendszeresen tanultam az ikonfestést, szakavatott mester segítségével.
Ekkor jöttem rá, hogy bár mindíg szivesen rajzoltam, a festés is nagyon közel áll a szivemhez. Az ikonfestés mindíg ott motoszkált a tudatomban, mert nagyon vonzódom ehhez a témához. "Egykor Isten, mivel nem volt sem teste, sem formája, semmilyen módon nem volt ábrázolható. Mivel azonban Isten testet öltött, és az emberek között élt, megmutathatom azt, ami Istenből látható. Nem az anyagot tisztelem, hanem az anyag Teremtőjét, aki érettem lett anyaggá, aki az anyagban életet öltött és az anyagon keresztül valósította meg megváltásomat".Igy határozta meg Damaszkuszi Szent János az ikon lényegét és azt a kapcsolatot, amely az ábrázolás és a között a prototipus között fennáll, amelyre az ábrázolás utal. Ebből következik, hogy az ikonnak megadott tisztelet nem az ábrázolásnak szól, hanem általa annak, akit ábrázol. Az ikon az emberi vonásokat jelképesen ábrázolja, nem pedig realissztikusan, valósághűen, mint egy arckép a modelljét.
"Mindenki, aki egy képet tisztel, abban a kép által ábrázolt valóságot tiszteli..."
2001.óta az ikonfestés tölti ki az életemet. 35 évet dolgoztam, mint köztisztviselő egy munkahelyen.
Van ugyan három szakmám is, de csak hobbiként üztem őket. Fő foglalkozásom a köztisztviselőként betöltött ügyintézés volt, 44 évi munkaviszony után, 62 évesen lettem nyugdíjas. Az ikonfestés hobbi, nem ebből élek. Szabadidőmben festek, ez számomra boldogság, teljes kikapcsolódás.