Csontváryról az elmúlt rendszer(ek) éveiben rengeteg mindenféle könyv, írás született.
De ezek távolról sem érintették, meg sem közelítették ezt az embert, és művészetét.
Csontváry Kosztka Tivadar:
"...Ki nem lehet Zseni? Nem Zseni az, aki energiáját megosztja mással. Nem Zseni, aki elfecsérli testi, szellemi és szívbeli erejét, aki apró pénzre beváltja energiáját, aki pályájának kezdetén vagy közepén szövetkezetben él, aki önerejének támogatására folyamodott segélyhez, a ki hitében megtántorodhatott, és az út közepén megállott, aki a viharban tengerre szállani nem mert, akit a sivatagban a félénkség láza gyötört, akit honvágya visszatart a nagyvilág ismerettől, a ki szeszes italokkal él, a kinek kemény a föld és a kőpárna, a ki kábul a számításnál, akinek nincs színérzéke, a ki nem lát élesen a jövőbe, aki nem ismeri a jellemeket, a ki magába zárkózva unatkozik, aki embergyűlölő, aki káros szokásoktól szabadulni nem tud, aki testileg gyenge terhelt, a ki a szerelemnek ellentállani képtelen, aki nem ismeri a szerelmet, aki nem érzi a szerelemben rejtőző energiát, aki a pénzt imádja, aki a vagyonban gyönyörködik, aki tülekedve küzd az elsőségért, aki hajhássza a dicsőséget, aki munka nélkül él, aki eredeti dolgot nem csinál, aki a világ teremtését erővel kutatja, aki embertársát nem szereti, aki különbséget érez az emberi és állati növény között, a ki keresi a földi boldogságot és családi életre vágyik, az maradjon békés családapának-anyának otthon, és ne kínálkozzék Zseninek. Hanem iparkodjék erőteljes, egészséges szép gyermekekre átruházni a tiszta energiát, nevelve azokat a leggondosabb tisztasággal, edzéssel, kitartással abban a kecsegtető reményben, Ostwald tudós szerint is, hogy ezekből Zseni is lehet...."
(részlet)
Csak egy gondolat:
Nekem nagy kedvencem Csontváry.Annak ellenére, hogy-és annak ellenére,hogy..De kivetni valókat egy ember könnyen és mindig találhat egy másik ember tulajdonságai között.Hál'Istennek a művészet(az én véleményem szerint) letisztult véleménye(ami soha nem kortársi) csak a hátrahagyott munkának szól. Hogy kiről mikor milyen teljességgel készült valósághű életrajz, szerintem másodlagos.Csak az egó számára lényeges.Kétlem,hogy maga Csontváry (főleg ha az idézet VALÓBAN tőle származik) fontosságot tulajdonított volna a személyéről alkotott publikus elképzelésnek. Ha a 'Magányos cédrus' fennmarad, fennmarad a művész neve is.Ha nem,lehetett bár a legnagyszerűbb ember utcájában-emlékét belepi az első hó.
Ezt a fórumtémát gondolatban hozzákapcsoltam a 'motiváció kontra unalom' témájához,és arra a következtetésre (szubjektív) jutottam,hogy amíg az alkotás folyamatainak,körülményeinek és varázsának a leírása szerves és érdekfeszítő része (lehet) a kortárs-ságnak, addig - az elkövetkező generációk már (csak) a hátrahagyott eszenciára figyelnek.
p.s.:természetesem én is láttam a Róla szóló filmet.És láttam Klimtről,Modigliániról is.És jók voltak és tetszettek.De kicsit olyanok mint a verselemzések az iskolában.Illúziót rombolnak.Megkockáztatom,hogy nem szükségesek.Akár azt is,hogy károsak lehetnek.Elképzelem,amint ott állok a Gioconda előtt és a fejhallgatóból éppen a művész aberrált szexuális életéről mesélnek...vagy Ady 'héja nász az avaron' versét olvasom és epilógusban ott a megjegyzés nemi betegségeinek példás kórtörténetével.
Akkor érdekes lehetett...
Értem (vagy érteni vélem) amit írsz, de csak megismételni tudom, amit e téma elején bevezésképp írtam:
Csontváry-t újra fel kell fedezni, MERT életműve hihetetlen koncentráltan áldozatává lett annak a tudatos romboló művészetpolitikának ami már az életében is jelen volt, de az elmúlt évtizedekre végig jellemző.
Csontváryról megjelent dolgok, filmek (beleértve Huszárik Zoltán 1980-as Csontváry filmjét is), mongráfiák, albumok, elemzések ebből az időszakból nemcsak távolról sem érintik élete, gondolkodása, "motivációi" lényegét, hanem tudatos ferdítések. Őt el kellett bagatellizálni, át kellett tematizálni, el kellett mosni.
Valós megértésével, megérttetésével kapcsolatban Pap Gábor, és Szántai Lajos nagyon nagy lépéseket tettek. Ezért tettem ide ezeket az előadásaikról készült videokat.
Megnéztem a Szántai videót! Hallgattam már Pap Gábort is élőben és lenyűgöző minden eszmefuttatása, kutatás és magyarázat.
Ugyanakkor van bennem egy ellenérzés. Nem is jó szó ez rá, inkább kétely, hogy ez valóban így van? Valóba ennyire tudatosan alkotott a festő? Mennyi tudatosságot bír el a művészi hév? Miért kellett ilyen rejtvényszerű eszközhöz folyamodnia? És akarta-e, hogy felfedjék valaha is? Vagy benne volt a pakliban, hogy ezt soha senki....? Vagy nem is tudatos, hanem egy ösztönös, de egyetemes látásmód, érzék, ami meghatározta alkotásait?
Azt hiszem, szeretném hinni, hogy így van, mint hiszem, hogy így van. Ettől függetlenül nagyon élveztem minden szavát.
"Azt hiszem, szeretném hinni, hogy így van, mint hiszem, hogy így van."
Én rengeteg idő óta követem nyomon ezt a kutatást. Rengeteg kétségek közt vergődtem... elmúlt az egyik, jött a másik... Pap Gáborról például azt gondoltam kezdetben, hogy egy olyan "asszociációs zseni" aki bármit bármivel rettenetesen meggyőzően összefüggésbe tud hozni...
Aztán más kételyeim léptek fel...
Én a kételkedők kételkedője, a megtestesült szkepticizmus, (mint matematikus nem véletlen az axiomatikát választottam szakterületemnek) ...stb...
De most húsz év után nem csak azért, mert látom ezt az hatalmas munkát amit ők végeztek, hanem egészen pontosan azért, mert én magam is elindultam egy kutatási úton, önállóan tőlük függetlenül, hogy EZ hogyan is van...
Hát ÍGY van.
És ezek a tudósok őszinte emberek.
Most már ezt én biztosan mondhatom, de tessék inkább kételkedni, tessék inkább nyugtalannak lenni, és utána járni mindennek. Sokkal fontosabb mint bármit elhinni, mert nem csak a tényszerűség a tanulság, hanem az utánajárás útja.
Ez az út EGY azzal ami az út tárgya.
Most... (ellentétben a motiváció fórumtémában feltett 8 kérdésedre) nem válaszolok... illetve egyre igen
Igen, egy "ösztönös, de egyetemes látásmód" ... ezek közül a létező legcsodálatosabb fajta, a gyógyító látás.
Szerkesztette: nordwick - 2012-04-10 21:05
Őszinteségükben, tudásukban és jó szándékukban egyáltalán nem kételkedem. Azt sem mondom, hogy nem hiszem. Akár igaz is lehet. Valószínű, hogy nem fogok tudni utánajárni, de figyelemmel kísérem.
Azt hiszem, az a tanulság, hogy az alkotó alkosson, igyekezzen fejlődni, nyitott szemmel és lélekkel járjon, és ne foglalkozzon azzal, hogy melyik skatulyába akarják bedugni. Mert lehet, hogy olyan skatulya nincs is.
Kösz Arnold!! Nagyon jó! Annyira sajnálom hogy nem fényképeztem Szentesen...
Amúgy bárki aki Pécsen jár véletlenül, minden elméletektől meg bármitől függetlenül ha teheti térjen be a Csontváry múzeumba... ha másért nem is ... pl. a méretek! Hogy tudjuk e mekkora Csontváry egy olyan (igazi) nagyobb képe... eszméletlen érzés előtte állni.
Vemi pécsi... Írni kellene neki... Egyébként hihetetlen jók ezek a rajzok... Egyszer mindenképpen megnézem élőben. Munkácsyt és Barabást már láttam. Bécsben Remrandhoz is volt szerencsém... Nem írok semmit... Nincs rá szó ami kifejezné a látványt, az élményt.
Micsinálnak? Nooormális ? Kik és mit és miért?
A cikk is értelmetlen...
"A 113 éven át lappangó remekmű a Virág Judit Galéria 2012-es téli aukcióján bukkant fel: ismeretlen gyűjtő adta be, ismeretlen gyűjtő vásárolta meg - 240 millió forintért. (-kép helye-)
A kivételes művészettörténeti kuriózumot igyekszünk majd egy hasonlóan kvalitásos alkotással pótolni."
Bejelentkezés
Hozzászólások
Én láttam élőben, de úgylátszik nem tudom megosztani az élményt.
