Elég sokáig tanultam kommunikációt.... ezt a videót nagyon ajánlom mindenkinek,akit a több szintű kommunikácó érdekel. ezek a fiatalok már sokkal többet tudnak, mint manapság sok felnőtt...sajnos elsekélyesedett a dolog. Az érzelmi intelligenciát is gyakran felhozom tanítványaimnak.... az első kérdés mindig az, hogy kapásból fel tudna-e sorolni 10 érzelmet.... ritka aki ezt manapság meg tudja tenni. (általános iskolások, de akkor is) Itt figyelni kell az arcokat, a mozdulatokat.... hihetetlenül gazdag a szám látványvilága.... és érzelemközvetítő ereje, annak aki odafigyel rá. Ja...és a zene is jó.
Igen Jó nagyon...
Erre a végetlen árnyalt érzelem közvetítésre komplex metakommunkiációra az egyik alappéldám mikor Hiromi és Chick Korea játszanak együtt. Már maga a zene is egy "beszélgetés" kettőjük között, de a két koncertzongorát is egymással szembe helyezik, mert az összenézés, tekintetek beszélgetése is hozzátartozik ehhez... Ha jó az operatőr akkor figyel ezekre ... sajnos azokat a videókat amiken nagyon szépen látszott már levettek a YT-ról.. pl az "All Blues" nagyon jó volt... Most a Hiromi témámban az "Old Castle, by the River, in the Middle of a Forest" van fönn ebből az "Együtt-ből" de még nézek és tetszek fel másikat is
(http://pemzli.hu/...#post_3128 ) Elkezdtem számolni egy ilyen szám alatt az érzelemváltozásokat
Szerkesztette: nordwick - 2013-03-13 19:42
És mennyi lett a vége?
Valójában hihetetlenül irigylésre méltó, ha az emberre ennyire figyelnek. A tisztelet és szeretet jele, de egyben nagy felelősség is azt hiszem.
Átvitt értelem...de talán nem is ... a festmények, a képek is ilyesmiről szólnak. vajon észreveszik-e amit az ember közvetíteni akart azzal a képpel? Vajon van-e a nézőben akkora figyelem, és olyan mértékű érzelemgazdagság, hogy észrevegye amit az alkotó mondani szeretne a képével? El is gondolkoztam ezen..vajon költői-e a kérdés részemről?
Szerintem költői És ez szomorú.
Szerintem az esetek legnagyobb részében az a "felállás2, hogy a festő mindent belead, időt energiát minimális esetben... végső esetben pedig szinte belehal egy egy képébe... (Ld Pina Bausch videók) a néző pedig semmit. Aztán vannak kivételek, csak kevés.
A figyelemről meg ez a Pilinszky írás jut mindig eszembe... http://pemzli.hu/...#post_1779 (itt idéztem teljes terjedelmében... bár Pilinszky is a "figyelem" kifejezését (gondolatot) Simon Weiltől veszi át ...ő tőle még nem nagyon idéztem pedig kellene ... )
No igen..felelősnek is érzem magam gyakran amiatt mert rajztanár is vagyok. De amikor most is azon vitázgatok, hogy hány óra legyen hetente a "vizuális kommunikáció" óra.... sziszifuszi a dolog. Heti egy óra..és ebben legyen benne minden, rajztanítás, művészettörténet, és kommunikáció. Utána pedig kikerül sok olyan fiatal, aki ha nem megy művészeti iskolába minimálisan tudja olvasni a képeket, a kommunikációját a tévé, a média fejleszti...hát... költői a kérdés valóban.
De Pilinszky írásait én is szeretem
Most ez jutott még eszembe (Feldmár András (most nem emlékszem hirtelen hogy melyik előadásából való))
"...Ha meg akarnék tanulni táncolni, ha esetleg egy táncversenyt akarnék megnyerni valakivel, s mondjuk volna három hetünk, hogy felkészüljünk, akkor azt mondanám, hogy "egy hétig én vezetek, s te kövess engem!" Akkor egy hétig naponta nyolc órát táncolnánk, ahol én vezetnék, a partnerem pedig követne. Ez alatt az idő alatt teljesen megmutatnám magam. Megmutatnám, hogy ki vagyok akkor, amikor így táncolok, és neked meg kell tanulni, hogy hogyan kövess engem. Biztosítom a lehetőséget annak, aki követ, hogy megismerjen. Ha azt hiszi, hogy hülye vagyok, akkor hülye vagyok, ha rettenetesen táncolok, akkor rettenetesen táncolok, de ezen a héten neki meg kell tanulni, hogy hogyan kövessen engem. A második héten én követem őt. Ő vezet, és én követem. Egy hétig napi nyolc órát táncolnánk úgy, hogy neki kelljen megmutatni, hogy ő kicsoda, és az én volna az, hogy megismerjem, s tudjam, hogy hogyan kell őt követni. A harmadik héten azt mondanám, hogy most csak hallgassuk a zenét, s táncoljunk anélkül, hogy megmondanánk, ki vezet kit. Csak hagyjuk, s nézzük meg, hogy mi történik. Ha szerencsénk van, s jól megismertük egymást, s még mindig beszélgetünk vagy táncolunk, akkor lehet, hogy olyan helyzetek alakulnak ki, amikor öt-tíz percig csak táncolunk körben a teremben, és amikor megállunk, egymásra nézünk, s nem tudjuk, hogy ki vezetett. Az akkor öt vagy tíz perc communion volt, amikor mind a ketten átadtuk magunkat a táncnak. Akkor a tánc táncolt minket. Senki nem vezetett, s senki nem követett. Egyek voltunk. Az Ego határai eltűntek, elolvadtak. Persze szerintem nem így kell kezdeni. Azzal lehet kezdeni, hogy bemutatkozunk egymásnak, megismerjük egymást...."
Igazad van.... én is táncolok már sok diákommal is... pl. Gábor. De nem lett könnyebb... tudom,nem kell, hogy az legyen. Csak hát.... no, most megkeresem azt a klippet ami ide illik....
"Egyre többet lehet hallani a művészet és terápia kapcsolatáról, az önkifejezés gyógyító hatásáról. A "terápia" szó azonban még mindig sokakat távol tart attól, hogy kipróbálják, bennük milyen alkotó erők szunnyadnak, s hogyan tudnák azokat életminőségük, kapcsolataik javítására használni. Április 7-én az Integrált Kifejezés- és Táncterápiás Egyesület (IKTE) "KINT-A-BENT" címmel meghirdetett egész napos összművészeti programja arra hívja a résztvevőket, hogy fedezzék fel saját alkotó erejüket, nyilvánuljon az meg táncban, mozgásban, rajzolásban vagy éneklésben."
Bejelentkezés
Hozzászólások
Jó nagyon...
És ez szomorú.
