A beszélgetés onnan indult ki, hogy közösségi oldalakon vannak szabályok. Az én véleményem az, hogy ezeket ismereni kell, és betartani. A "fal" tagjai 99 százalékban nem ismerik az oldal "felhasználói" feltételeit. Pl kerek perec le van írva, hogy a képek törlése indoklás nélkül is történhet.
A szabályokról lehet persze véleménye az emberenek, meg aki szereti az ilyesmit az gondolkodhat róla, pl én szoktam, van egy óriásportál ahol kb 30 csoportnak vagyok a tagja, és mindnek más és más a szabályrendszere, össze tudom tehát vetni ezeket, tudom vizsgálni, hogy miképpen hatnak ezek egyrészt az egyénre, másrészt a közösségre, harmadrészt magára az oldalra. előre viszi e az embert vagy nem. Formálódik e egy közösség, vagy széthullik. Össszetartó erők lépnek fel, vagy taszító erők.
Nagyon érdekes összefüggések láthatók, öszehasonlítva különböző rendszereket. Sok múlik a szabályokon.
de sok múlik az embereken is, hogy a szabályok adta kereketen belül hogy tudnak megvalósulni.
Van olyan ember, aki minden szabályrendszerrel inkompatibilis, és van olyan akinek nem lehet olyat kitalálnia mi ne lenne számára építő. Aztán van olyan is, és ez a legtöbb, hogy adott rendszer jó egy másik pedig rosz a számára. Az egyik előre mozdítja, a másik hátra.
Nagyon sok ember nem érkezik ilyen helyre kellő öndefinícióval. Önmeghatározással. Ehhez ha hozzáadódik egy öndefiníció nélküli hely, abból nagyon nagy baj is tud lenni. És bizony az van, hogy nagyon sok hely nem mondja meg, hogy miért is van ő valójában.
Itt kell megállni egy szóra szerintem. Egy portál nem csak elvár hanem nyújt. Szolgáltat. Pl. azt mondja: "Én azért vagyok, hogy a képeidet ide feltöltve napi 2000 ember fogja megnézni". Vagy azt mondja: "Itt megfogalmazhatod a legélesebb kritikát is egy képpel kapcsolatban, olyat amit máshol nem, nem lesz moderálva" stb. És akkor én eldöntöm hogy ez a szolgáltatás nekem tetszik e vagy nem, elolvasom a szabályokat, mérlegelek. Kipróbálom. Nem biztos, hogy jól döntöttem. Akkor megint mérlegelek. És így tovább.
Én azt érzékelem, hogy az emberek messze-meszze nem használják tudatosan a portálok kínálta lehetőségeket.
A "rendszer szintű összehasonlító elemezésbem" elhelyezve a pemzlit, nekem nagyon jó véleményem van. A szabályrendszer nagyon egyszerű, és nem gátja semminek. A "lehetőségrendszer" is nyilvánvaló, és jelen pillanatban nem tudnék jobbat mondani az általam ismert rengeteg változat közül.
Nem én találtam ki ezt a hasonlatot, hanem Atti. "Ez itt egy kávéház."
Asztalok vannak, leülhetsz egyikhez másikhoz, egyedül is ülhetsz, átülhetsz, bekapcsolódhatsz egy már folyó beszélgetésbe, elindíthatsz egyet, nem kérik számon, ha egy félévig be sem teszed a lábad.
Az öndefinícióval érkező embereknek is jó ez, akik tudják hogy mit akarnak, igen, pl ha azt mondanám, hogy arra vágyom, hogy hozok képeket, és tessék jó alaposan megkritizálni, akkor azt is lehetne. Mint ahogy meg is történt ez már. Vagy azt mondanám, hogy kéretik az én képeimhez nem hozzá szólni, csak nézegetni, akkor azt is lehetne. Vagy szeretnék sokat mesélni a képeimről, hogy keletkeztek, mit gondolok róluk, mert fontosnak érzem ezeket.
De ennél sokkal-sokkal tágabban is lehet azt értelmezni, hogy mi mindet lehet (lehetne) megvalósítani ebben a "kávéházban".
Meg fér egymás mellett egy kis csendes "kávéházi szeglet" egy kuckó, amiben valaki otthonosan érzi magát, egyedül körülvéve magát barátságos kedves dolgokkal, szemlélődve csak, időnként meghívva teára egy-egy kedves barátját. ...és megfér egy anarchista aki az asztal tetején állva performansz keretébe hangszóróba kiabálja világmegváltó elképzeléseit a tömegeknek címezve. Egy másik sarokban festeni tanulunk egymástól élő videókapcsolaton keresztül. Van zeneszoba, mozi, társasjáték, filozofus-alkatúak nyugodtan csatározhatnak... szabad egymást megismerni... és sorolhatnám.
Kávéház.
Visszatérve az általánosságokhoz, nagyon sok ember ennél sokkal kevésbé öntudatosak. Nem gondolják azt pl hogy saját maguknak kellene formálni valamit, pl egy portált olyanra amilyenre szeretnék, nem hogy akkor mikor erre kevés lehetőség van, hanem akkor is mikor erre minden lehetőség adott. Nem érzékelik, hogy mekkora lehetőség is rejlik ebben. Nem érzékelik, hogy van valami, amit meg kellene tanulni használni, mert az a valami arra van, hogy előbbre vigyen.
Használni megtanulni valamit nehéz. Rengeteg kudarccal is jár, persze, de hát úgy mint minden tanulás.
Valóban, semmi se kötelező, amíg úgy látom van értelme addig csinálom és "összetartom" az oldalt, de semmit nem fogok erőltetni. Ha szétesik az oldal és eltűnik, az nem az én hibám lesz hanem a tagoké.
Erre írtam, hogy a tagokon múlik minden, én próbálok nem "összeférhetetlen" lenni, ami borzasztó nehéz! Egy-egy konfliktushelyzetben általában érezni szoktam a felek érzelmi kitöréseit, a színfalak mögött rengetegszer simítok el dolgokat illetve sokakkal tartom a kapcsolatot és beszélgetek az életükről a problémáikról. Fárasztó, de szeretem!!!
Ennyit tudok én hozzátenni, de a többi tényleg nem rajtam múlik.
Sajnos az emberek meg vannak győződve, hogy egy oldal miattuk van, közben pont fordítva lenne a normális, ők vannak az oldalért. Nekik kellene az arculatát kialakítani és nem egy sablonba beleülni, nem kapásból elvárásokat támasztani, jelezni a hibákat és javaslatokat tenni.
Ez nagyon nem így van (néhány kivételtől eltekintve)!
Összességében mégis úgy gondolom, hogy ez egy jó hely, olyan hely, amilyennek elképzeltem jó sok évvel ezelőtt, de lehetne még olyanabb is.
Szépen mondod. A szabályzat oldalra fel is lehetne tenni...
összefoglalásul, hogy mi van, és mi lehetne...
És ami most éppen a legjobban kiugrik ebből számomra, az a 'lehetőség' felvetése.
Hogy mi minden lehetséges azáltal, hogy ez (vagy az) az oldal egyáltalán létezik.
Mennyi minden születhet belőle.
És a lehetőségek - amelyeket előre nem tuduk, és nem is tudhatunk... - talán ezek a legizgalmasabbak.
Ezek érik meg a kudarcot is,
"mert az a valami arra van, hogy előbbre vigyen."
"Nagyon sok ember nem érkezik ilyen helyre kellő öndefinícióval. Önmeghatározással. Ehhez ha hozzáadódik egy öndefiníció nélküli hely, abból nagyon nagy baj is tud lenni. És bizony az van, hogy nagyon sok hely nem mondja meg, hogy miért is van ő valójában."
tudom rég írtam..de elég sokat csavarogtam a nyáron..és több olyan téma merült fel amihez nem tudtam hozzászólni. ez a téma sem először kerül fel a kávéház menülapjára.... idéztem Tibortól...nem az a bajom hogy nem rendelkezik öndefinícióval, hanem gyakran rossz definícióval rendelkeznek emberek a képeikkel kapcsolatban. Sajnos nagyon rosszal is....
Többször volt már téma hogy ki is a művész,mi is az alkotás...nem is erről van szó. Gyakran az az alapműveltség is hiányzik egy-egy "alkotóból" hogy tisztában legyen a képe, az alkotása értékével...rengeteg stílus, technika, tudás, stb. De a hitelesség az ami leggyakrabban megkérdőjelezhető. Egy hozzáértőbb ember látja mi van amögött az alkotás mögött.
A falon egyre gyakrabban elhangzik a "nincs művészi értéke".... vajon mi is az az ő elgondolásukban..vajon az az alkotó hogy gondolta..van művészi értéke a képének.
Én tanultam, művészeti iskolába jártam..és ott gyakran elhangzott ez a minősítés.... de volt kategórizálva a dolog....Volt a tanulmányrajz..ami annak is készült, és volt az önálló alkotás..de hogy melyiknek mennyi a művészi értéke? Ez relatív..nagyon az..és talán az aki ezt az értéket közvetíti, mondjuk ot a falon nem eléggé hiteles hogy döntsön.
Személyesen találkoztam az egyik olyan hölggyel akit így minősítettek, és aztán ki i lépett onnan..miközben versenyeken, pályázatokon tarolta a díjakat a képeivel.... mit mondhattam neki...hogy nem kell annak a csapatnak a tagjának lenni aki nem fogad el bennünket..ismerve, vagy nem ismerve a szabályt. Azt kérdeztem tőle, hogy szüksége van-e rá hogy annak a csapatnak tagja legyen...ott a válasz. Akkor jó egy csapatban lenni ha élvezi, ha szereti az ember... a szabályokat elfogadva természetesen....
Bejelentkezés
Hozzászólások
