A "zöld" egyik, számomra "jó" "helye", és funkciója.
Itt most csak részben "negatív forma" :
Belép a cselló terébe is, (sőt a játszó kéz terébe is)
(A cselló itt is jelen van... ha nem izgalmasabban mint máshol ...az első képen
egy kicsit finomabb módon, és egy másik változatban "rajzosabban" a kontúrjával , de mindenkét esetben a "tiszta színével" )
Egyébként jól kifogtam ezt a feladatot mert (mint látható) nemigen találni az enyémnél "zöldmentesebb" galériát. A képeim 95 százalékában egyáltalán nincs zöld...
(Ezt a kettőt is lehet kritizálni nyugodtan, akár úgy is, hogy abszolút rossz irány)
Nagyon király !!! (nem tudod mit görcsöltem a lány felső ruháinak különböző mintái variálásával ugyanennek az egyensúlynak a létrehozásában... aztán milyen egyszerű...
(Időnként a vonalakra illene figyelni mikor az ember belemerül nagyon a színekbe - ezt magamnak mondom)
(Meg tök jó megy az egész technikai lebonyolítás -grat!
Most hogy oda tettem a zöld vonalat, az alatta lévő piros nem oké... amúgy is messzebb van, nem lehet annyira telített mint a közelebbi rész.... nehéz ez
Ezt a képet már régebben szerettem volna ide csatolni.. ehhez a témához és képépítéshez kapcsolódik szerintem. Nem én festettem, majd utánanézek ki alkotta. De a színek aránya ami nekem itt nagyon tetszik...
Roger Lane képe....
szigetimarta hozzácsatolta az alábbi képet:
Ez a kép egy nagyon jó "szál" ...
(nekem úgy tűnik, hogy ezt a "színelméletek" témát szét kellene bontani. Szerintem nyugodtan nyiss egy új témát, pl. "Képépítés" címmel, és oda, mint "kezdő gondolat" betehetnéd.
***
A csellós képpel kapcsolatban először is : (de gondolatban azzal a változtatással, hogy : barna-barna, barna-világos, barna-világos (majd megnézem hogy gif animációt tudok e Gimpben átszinezni)
Aztán
Irányok vetődnek fel.
- egyszerűsítések (tényleg elég bonyolult most így - DE a legelső eredetije sem biztos, hogy nem szorul egyszerűsítésre)
- további (finom) "játékok"
- a "zöld" pontos beállítása (pontosan milyen zöld?)
- a ruha kérdése... gyanús nekem hogy van tennivaló a ruhával, csak EDDIG nem volt olyan "építési stádiumban" a kép, hogy kiderülhetett volna hogy mit is.
-Egy végleges kép felé....
A) Absztrakció (és mi mentén ?) ( szerintem a lezajlott felfedezések mentén )
B ) Realizmus felé....
Nekem erről a változatról azonnal az jut eszembe, hogy nagyon izgalmas volna megnézni, mi történik ha a kezeket teljesen realista módion kidolgozom - és minden más maradna így...
Na ugye.... Mondtam én hogy egyre nehezebb lesz...
Megfontolom ezt az új téma dolgot. ami nekem ebben az egyik hátráltató, hogy nagyon hullámzó módon van időm itt kommunikálni. Egy-egy hozzászólás naponta belefér, de látom, néha csak belekapok egy egy beszélgetésbe, és tudom van amit bővebben kellene fejtegetni. De az ötlet jó... kitalálom, hogy legyen
Ha már hozzáadunk, vagy elveszünk, akkor itt egy kép, ami teljes egész.... és mégsem a komplementerekre alapoz.
Kiss Viktor képe
szigetimarta hozzácsatolta az alábbi képet:
Alighanem mikor itt az "elmélet összekapcsolása a gyakorlattal ponton" az első "példát" kitaláltam, az nagyon "bonyolult" volt, van ami egyszerűbb, és jobb azoknál kezdeni.
***
Már a Roger Lane képnél is, meg itt feltűnik hogy egy nagy szinte teljesen homogén (egységes) szín uralja az egész képet, annak jelentős felületét. A kép ezzel indul, ez megad egy alap hangulatot, és ehhez járul hozzá néhány apró dolog, pl. színfolt, rajzos elem...
Mindkét képet én olyannak érzem, ami egy hosszú történetet szeretne elmesélni.
Az egyszerűsége ellenére, jelentős tartalmat hordoz. Mintha e között a két dolog között fordított arányosság állna fenn. (Azt hiszem ezzel kapcsolatos dolog, hogy nagy gátlás van sok alkotóban, hogy egy képnek "bonyolultnak" kell lennie, sok képi elemet kell tartalmaznia, hogy jó legyen. Nem így van. Sokan észrevették hogy a "kidolgozottság" teljes vagy részleges elhagyása mennyi sokat visz előre, sőt komponálni lehet ezzel, de itt még többről van szó)
Ám a történetet a nem a néhány pici képi elem meséli el, nem azok hordozzák a tartalmat, hanem a nagy felületű szín és a "kicsi dolgok" együttese.
Egy nagy felületen uralkodó szín bármilyen részén megjelenő dolog nagyon erősen hat, nagyon nagy jelentősége lesz, nagyon nagyot tud mozdítani, akár szín, akár vonal.
Sokkal inkább teszi ezt, mint ha a nagy alapszín helyett több mindenféle dolog lenne a képen.
Ha valaki kellő koncentráció nélkül rajzol bele, vagy helyez el színfoltokat, akár egyet is, azt veheti észre, hogy a kép nagyon gyorsan és hirtelen "reagál", pl. billen ki egyensúlyából - vagy jut el oda, esik szét - vagy épp áll össze, telik meg pillanatokon belül "idegen" tartalommal, vagy jelentkezik benne feszültség, vagy
(Sokkal gyorsabban, mint egy összetett kép)
Ezért aztán kitűnő dolog gyakorlásra, tapasztalatszerzésre, végső soron a "figyelem bejáratására", ehhez hasonló felépítésű képek készítése. Úgy is mondhatnám a "hozzáadások módjainak és természetének kiismerésére" .
Mindkét képnél itt irány (az építéshez) hogy a széles középtér és az előtér jórészt, vagy teljesen "békén van hagyva", a "nagy uralkodó szín" végig ugyanúgy hathat ... pl. az építkezés messze a "horizonton" történik.
Mint egy zenedarabnál, ahol pl a vonósok egy hosszú kitartott akkordot játszanak, és ebbe az "előtérbe" szólal meg néhány más jellegű - vagy éppen hasonló hangszer - néhány hanggal, kicsi dallamocskával.
A Kiss Viktor képen - az előbbi hasonlattal élve, a vonósok finom puha összhangzatába, szintén vonósok játszanak bele nagyon és a hangzathoz (különböző szempontok szerinti) nagyon "közeli" hangokat, pl. tagolást, ritmust alakítva ki.
(Tovább is szabad őket elemezni, bőven van mit... vagy ezt a néhány gondolatomat kritizálni, ill. más irányba terelni a gondolatmenetet.)
(Apropó "más irány": a csellós képnél elgondolkodtam az a problémám lényege, hogy az utolsó képek már nem közvetítik számomra az eredeti tartalmat - lehetséges, hogy mint kép esetleg felépítésében jobbak, de jelentésében már nekem a hozzáadott dolgok vagy a módosítások után nem hordozzák az eredeti gondolatot. )
A kép alá a következő mondta volt írva... (Kiss Viktor kép)
A művészet kiegészíti a természetet.
Én is azt gondolom a kevesebb néha több. Nem kell mindent "megcsinálni", nem kell túldolgozni a képet, ha azt jól elrendezzük, jó a színe, akkor elmondhat sokat.
A csellós képpel is így vagyok.... és nekem nagyon szimpatikus volt az a kijelentésed, hogy a kezeket kidolgozod, a háttér marad durva... szerintem a kéz nagyon kifejező dolog, és annyi elég lenne... De ez az én véleményem Miközben folyamatosan a kezekkel küzdök magam is... az egyik gyengém a megfestése.
Nézegettem korábban, érdekesek ezek a fára készült alkotások! Jól mutatja számomra az alkotói folyamat esetlegességét és a fantázia meglétének szükségességét, szerintem ezek azoknál is így van, akik jó előre megtervezik a legapróbb részletekig mit fognak alkotni.
Arra próbálok választ találni, hogy miben áll az "esetlegesség" egyes konkrét alkotói folyamatoknál, mi a szerepe a kép építésnél, hogyan működik a "fantázia"... mi AZ, ami megragadja, mit működtet, mit változtat, hogyan illeszkedik a "terv"-be..
(Az utóbbi kép és az előtte levő kettő között különbség van. Finom különbség, és nem a "vonal" vagy "szín" fantázia-megragadás tekintetében, hanem sokkal lényegibb: működésbeli... )
Szerkesztette: nordwick - 2013-02-11 08:31
Van egy gondolatom, a zene (zenész) - festészet (festő) párhuzammal kapcsolatban.
Ezt régen el akartam mondani, mindig előjön bennem, de nem eléggé érzetem fontosnak, beszélgetések, problémák régebbi pontjain.
A zenészt, mikor kicsi, megtanítják a hangszere használatára, pontosabban elkezdik.
Miből áll ez: megtalálja hangokat, nem nyúl mellé, kontrollálni tudja a dinamikát valamennyire, halk és hangos hangokat tud létrehozni, rövidet és hosszút.
Zenedarabokat játszik utána, kezdetben és később, és lehet élete végéig, olyanokat amiket mások megírtak, kottában vannak rögzítve. Mit csinál? LEjátszik. ott van, hogy mit kell LEjátszania a kottában, és LE játssza. Hangokat nem tesz hozzá, hangokat nem vesz el. (Régebben ezt szerettem ezzel kapcsolatban mondani, hogy milyen ÓRIÁSI különbség van a zenész és festő jelenlegi megítélése között: a zenészt soha nem ítéljük el azért ha másol, a festőt azonnal --- na ez volt a régi problémám - és ezt szeretném most "árnyalni"
A zenész tanulmányai során zenedarabokat, megírt, lekottázott, mások által megírt darabokat játszik LE.
Ha "klasszikus" zenei pályán marad, sok sok év után, főiskolás korában találkozik csak rendesen a fogalommal, hogy "improvizáció", mikor is hangokat módosíthat, harmóniákat, ritmusvariációkat módosíthat, vagy tehet bele.
A jazz-zenésznek épp úgy végig kell járnia a hangszertanulás és a "módosíthatatlan" gyakorlatok és darabok világát, csak legfeljebb néhány évvel előtte találkozik az improvizáció tanulásával, (esetleg ha akkor ehhez a világhoz csatlakozik, mert nagyon "erős" a "fantáziája" ... de vannak jazz-zenészek, akik a klasszikus zenészek módjára, ("erős" fantázia híján) "lejátszók" maradnak.
És ITT van az a pont, amiért MOST mondom el ezt.
A "lejátszók" NEM "másolók".
Megint vissza kell menni a zenetanulás elejére.
Amikor adott egy "darab", a tanuló a hangokon, harmóniákon, ritmusokon nem változtathat...
...DE sok mindenen IGEN.
És teszi is. Már az elején világos hogy "van elképzelése a darabról" "egyféle felfogásban" játssza.
Egy 7 éves tanuló is. Módosít. Beleviszi a gondolatait, lelkét.
De hogy tudja ezt megtenni? Hiszen minden adott! Kotta van előtte! Minden rögzített!
És mégis... hangokat picit előbb kezd el, picit később fejez be, picit hosszabb szüneteket tart, egy LÉLEKzetvételnyivel, hangoknak picit nagyobb hangsúlyt ad, és hangokat összevon, "egy ívbe gondol" és játszik, másokat külünválaszt... tagol, ismeri a dinamika finom trükkjeit - egy meglévő darabon keresztül MESÉLNI TUD.
Kiss Viktor képe, és Robert Lane képe -
Egy 7 éves zenetanuló növendék egy vizsgaelőadáson már tudja ezt! Egy tájkép van előtte, LEjátssza, (és mesél rajta keresztül, általa, használva mint alap... mesél és nagyon sok mindent... mesél a zene benne keltette gondolatokról, érzésekről, mesél arról, hogy mi az ami a darabban benne van, még tán a zeneszerzőről is mesél... )
Előadó művészek - zeneszerzők.
Döbbenet számomra, hogy ez a tagolás nincs meg a festészetben.
Azt gondoljuk hogy mindenki a festészetben "zeneszerző". Nem vettük észere azt, ami az előadóművész a zenében!
Nincs megfelelő szó rá!
Ezer szinten nem értejük meg.
(A legelső szint, a nulladik, mikor egy Czerny etűdöt teljesen mechanikusan a kottát követve játszik - tanulja a hangszert. Erről most nem akarok beszélni - 0. szint)
Aztán, mikor egy előtte elterülő tájképként MEGfesti azt a tájképet, és icipici dolgokat tesz bele, módosít.. öreg emberként, a tanulások és képek hosszú hosszú sora után is....
És mikor "fotót" másol...
Mindezek után kérdezem, a jazz-zenészt akkor meg fogjuk érteni?
Mikor hirtelen, hihetetlen kreatív energiáit "teszi" bele egy "darabba" "beleimprovizál" ... - mikor a finom változatokat sem értjük?
Tudjuk e hogy teljesen racionális kapcsolatban van még akkor is a "fotóval"?
****
(Erre most nem megyek tovább... ez egy ilyen középen becsatlakozó gondolat volt... de... sok sok "következő" szint van.. hol ezt megint és megint elő lehetne venni...
(Mikor a zenész kezdettől improvizál?
Egy festmény aminek nincs terve...
És még vannak szintek....
A "zeneszerző" annyira a "végén" van... de még azután is van. Az "együtt játszások" világa pl...
Együtt improvizálni. Aztán egymásra figyelve improvizálni...
)
Összeraktam a "Már nem" eredeti fotóját és a rajzot róla. Ezt még az esetlegességhez szerettem volna felhozni példaként.
Tehát amikor majd 3 éve elkattintottam a képet, akkor nem gondoltam, hogy egyszer festmény lesz belőle.
Sétáltunk a faluban és fotóztam, amúgy is mindig fotózom és sose dobok el egyetlen képet sem, még az enyhén homályosakat is megtartom. Sose lehet tudni!
Jól látható, hogy a fotóhoz képest a kész mű nagyon más, "el van rontva", nem direkt, így sikerült mert nem akartam egy az egyben lemásolni, még a nézőpont is kicsit más lett, a pad másfele néz, de ezeken sose aggódom ha egy elfogadható szinten belül maradnak. Ez az esetlegesség nálam.
A fantázia pedig talán abban volt, hogy böngésztem a fotók között és megláttam, hirtelen beugrott ez a monokróm és erősen kontrasztos változat, amit rögtön meg is szerkesztettem, majd megrajzoltam.
Attila hozzácsatolta az alábbi képet:
Igen! Szívesen látnék ilyeneket itt, ezekből lehet talán inspirálódni, tanulni.
Egyébként talán látszik, hogy az eredeti pad egy csúnya, fröccsöntött műanyag, amit megpróbáltam fának álcázni a rajzon.
Két pici kiegészítés - illetve a két dolog szinte egy.
#136 Laci képén sokat gondolkodtam, Nagyon "kreatív", benne van Ő. És miért ne? sőt... !
és még (ami benne van) amit úgy mondanék, hogy az általánostól egy konkrét felé mozdult, tehát pl konkrét zenék jutnak róla eszembe ..nekem pl. Saint-Saëns darabok...
***
Itt egy hihetetlen különleges felvétel: Bartók Brahmsot játszik... Bartóknak egy külön zenei témát kell nyitni, SAJÁT zeneszerzői munkássága okán, absztrakciói, és az "ősi"-vel való kapcsolata okán ... De itt most egy ember játszik egy egy másik embertől. (A felvétel rossz minősége ellenére:
teljesen világosan együtt lehet érzékelni Brahms mellett Bartókot, ŐT, az egyéniségét, a lelkiségét... Igy senki rajta kívül ezt a darabot nem tudja "Le"játszani...
#134 Ezt írtam:
"-Egy végleges kép felé....
B ) Realizmus felé....
... nagyon izgalmas volna megnézni, mi történik ha a kezeket teljesen realista módion kidolgozom - és minden más maradna így..."
el is kezdtem ...de elakadtam ...
Elkezdtem kidolgozni a "kezeket" , de közben rájöttem hogy azokban feltétlenül "mozgás"-nak kell lenni.
Ezt akartam: "finom puha kidolgozott (kezek)" - és "mozog" ---- "durva, direkt kontrasztos (háttér)" és "áll".
De nem ez lett! Mikor megcsináltam a kezek finom kidolgozását: pont minden fordítva akart lenni... a szinekkel megoldott dolgok mozogtak, dinamikusak voltak, ( akarom nem akarom ez a színkontraszt mozgást indukál), a finom realista dolgok pedig statikusak...
Az első kísérleteim arra irányultak, hogy a szín-mozgást leállítsam valahogy, kompenzáljam: nem ment!
Mindenképpen mozgás szeretne lenni. Akkor gondoltam, hogy nem küzdök ellene, hanem FELERŐSÍTEM. Két oldalról is:
(két dolgot találtam ki):
1. mint a balettos képeimnél, a kezek több mozgásfázist összeraktam... (hogy mozduljon meg) ...
2 a hátteret még több nagyon direkt rajzos elemmel még jobban mozgásba hozom.
Jusson a két dolog egyféle párhuzamos mozgásba. A "realista kezek" mozogjanak a ő dimenziójukban (a real téridőben ) a háttér pedig mozogjon, az "ő" dimenziójában, a színek, érzések, gondolatok , lélek dimenziójában...
***
Elakadás:
#125 -től mentem tovább. (Ahol Márta észreveszi a cselló fölső ívének berajzolásában rejlő kulcsfontosságú játékos lehetőséget)
Az az érzésem, hogy az (#115) eredetihez kellene visszamenni, és onnan (minden kitalált dolgot, rajzos dolgokat, Márta "zöldjét", "cselló felső ívét", meg még mindent ami utána jön... ... "belerakni"
Újrafesteni, de "lendületből", azt hiszem a lendület az ami elveszik ilyenkor a sok gondolkodás miatt...
A gondolkodás EREDMÉNYEIT, viszont beletenni a "lendületbe"
Nekem most nagyon tetszenek a zöld vonalak benne... de a keze a mozgás miatt sokkal tompábbnak tűnnek, mint az erős, karakteres zöld, vörös és fekete foltok.... szerintem a kézbe is kellenének vonalak, mert így még tompa és elmosódott.... Megjegyzem nagyon szépen van megfestve, tetszik , és finom szép színe is van, csak a háttér ami most dinamikusabb...pedig a mozdulatnak kellene annak lenni... de ez az én véleményem.
Igen... Elnyomja a többi minden együtt a kezeket.
(Jó nehéz feladat lesz "felerősíteni... nem vagyok benne biztos hogy "csak" a vonalakkal megoldható, mindenesetre az elmosódottságával fogom kezdeni, vagyis vonalakkal - aztán meglátjuk hogy az elég e)
(Más változat... igazából erre NEM annyira szeretnék menni: a "többi minden" gyengítése a "kézhez" valahogy úhgy hogy a "nagy felületű" színek tompítása, és csak jelzésszerűen maradnánk belőle kisebb foltok ilyen tiszta erős változatban mint most az egész. - A rajzos elemek maradnának. )
Az egészről meg azt gondolom, hogy így jár az, aki nem EGYBEN gondolkodik a képről, (és így is festi) hanem részekre bontva... akkor aztán ezek a részek elkezdenek külön életet élni, és nem is biztos hogy újra tudnak "találkozni" egy képben ...csak közelítik azt legfeljebb ... (Itt ennél lehetséges hogy egészen kezdettől fogva "külön gondolkozom" )
Ebben az irányban haladva ... (még nincs kész, ez most egy ilyen félbehagyott állapot)
Színes vonalak a kéz - kar különböző kontúrjainál...
Próbálom "behozni ide is" a cselló- és háttérszíneket.
(Az "áthatások" a legnehezebbek - ott minek és és milyen színű kontúrja legyen.)
Nekem nagyon kezd tetszeni..... tudom még nem tartasz ott de ami most elsőre szemet szúrt az a hangszer jobb felső ívének a folytatása a kézzel találkozva nem stimmel a kéz alatti vonallal.... ez volt az első ami szembeötlött, meg az hogy szépek a kezek.... de tudom szőrszálhasogató vagyok....
#152#
Kapcsolatrendszer a festészet és a zene között.
Horváth Dénes - Mérész Ignác: Kép és zene 1974
3. A zene repertoárja
3.1 A skálák
3.1.1 A hangmagasságskála
3.1.2 A hangerőskála
3.1.3 Az időtartamskála
3.1.4 A hangszíncsaládok
3. A kép repertoárja
3.1 A skálák
3.1.1 A világosságskála
3.1.2 A helyzetskála
3.1.3 A formaskála
3.1.4 A nagyságskála
3.1.5 Az irányskála
3.1.6 A faktúracsaládok
3. A zene repertoárja
3.2 A kontrasztok
3.2.1 Az időben egymás után megszólaló hangok közötti kontrasztok
3.2.1.1 Hangerőkontrasztok
3.2.1.2 Az időtartamkontrasztok
3.2.1.3 A hangmagasság kontrasztok
3.2.1.4 a hangszínkontrasztok
3.2.2 Az egy időben megszólaló hangok közötti kontrasztok
3. A kép repertoárja
3.2 A kontrasztok
3.2.1 A térben egymáson kívül elhelyezkedő tónusfoltok közötti kontrasztok
3.2.1.1 a világosságkontrasztok
3.2.1.2 A helyzetkontrasztok
3.2.1.3 A formakontrasztok
3.2.1.4 A nagyságkontrasztok
3.2.1.5 Az iránykontrasztok
3.2.1.6 A faktúrakontrasztok
3.2.2 a térben egyhelyütt elhelyezkedő tónusfoltok közötti kontrasztok
Ez nagyon nagyon izgalmas probléma nekem. Többféle kísérletet is végeztem ... különböző leképezések, megfeleltetések a két "rendszer" között.
Nem tudom ez egy mű tartalomjegyzéke? Tehát ezek a pontok ki vannak fejtve benne?
Hol lehet utólérni ezt a művet? (Pécs vagy JPTE specifikus, vagy van rá remény más könyvtárakban is)
Szóval nagyon érdekel a dolog, (és nem csak 3. pont, hanem kíváncsi vagyok a többi fejezetre is)
Ez egy tanulmány, a teljes címe Kép és zene. Komplex auditív és vizuális nevelési lehetőségek. A Törésvonalak című könyvében tesz róla említést Horváth Dénes, de itt nem fejti ki részletesen. Nekem csak ez van meg. A Népművelési Intézet Kutatási Osztályának, vagy jogutódjának 1975-ös publikációi közt lehetne keresgélni Budapesten. Van még ezen kívül, Az ideális színkör címmel is tanulmánya. Ezt a Pécsi Tanárképző Főiskola 1974es tudományos közleményei közt lehet megtalálni.
Gábor által ajánlott Paul Signac könyvhöz kapcsolódik. (#86)
Michel Eugene Chevreul (kémikus, fizikus, filozófus ...) munkássága, (színelmélete) ami a korszakra (ennek festőire) jelentős hatást gyakorol. Pl Seuratra. (Mikor találkoznak Chevreul 100éves) Képeibe "beépíti" az elméletet, és továbbfejleszti (gyakorlatban)
Jelenleg Chevreul alapvető munkái nem érhetők el magyarul (legalábbis én úgy tudom), angol fordításban viszont (legalább ) igen:
Ez úgy keletkezett, hogy a csellós kép palettájából vettem ki színeket, és szétterítettem, egybedolgoztam, és teljesen lepuhítottam.
Akár egy kész kép is lehetne. De nem az. Ez egy tájkép, és még autók lesznek rajta, pontosabban a lámpáik, ahogy egy autópályán mennek. Ennek a színeit is a csellós képből veszem.
Szerkesztette: nordwick - 2013-02-17 21:40
A tojásfestés színelemélete (s más dolgok a tojásfestésről)
Részlet (a költő) Dsida Jenő "Húsvéti hímes tojások" c. írásából.
"...
Mert a tojás-írás művészete nem olyan egyszerű ám, mint ahogyan látszik. Nagy sora és tudománya van annak!
Már magában véve az is érdekes, ha azt a sok tapasztalaton alapuló leleményességet vizsgáljuk, amivel a nép a különféle szebbnél-szebb színeket elő tudja állítani. Egész komplikált és körmönfont vegyész-tudomány foglaltatik bennük. A sárga színt vadalmafa héjából, leveléből, hagymalevél főzetből, vagy kökörcsin-virágból állítják elő. A barnát a vadkörte héjából, a zöldet a bürökből, a kéket a lencséből nyerik. A fuxin, vagy fuxia egész színsorozatot ád: vízben preparálva piros, szeszben zöld, de kék és lila színt is lehet kapni belőle.
A tojásírást egyenesen és kizáróan erre a célra szolgáló szerszámmal, a tojásíró késsel végzik. Írótoll szerű szerszám, melynek szára belül viaszkos folyadékkal van töltve. Evvel a viaszkkal rajzolják fel a különféle mintákat. Mikor aztán festékbe vetik a tojást, a megírott részek fehéren maradnak. Az eljárást folytatni is lehet. Az így nyert alapszínre újabb mintákat lehet rajzolni, a tojást újra festékbe, valami sötétebb színbe mártani s most máz ez sötétebb szín lesz az alapszín s az előbbi, világosabb alapszín fogja adni a másodszor rajzolt minták színét. Ezt az eljárást sokszor meg lehet ismételni és a különféle minták valóságos színpompában fognak díszelegni. Az alapszín persze mindig sötétebb lesz, végül is legtöbbször sötétlila, sötétbarna vagy fekete. Csak arra kell ügyelni, hogy az alapszínezést mindig a legvilágosabb színnel kell kezdeni és fokozatosan mártani az egyre sötétebb tónusú festékekbe.
Ha pedig fehér alapszínt akarunk, az egész eddig leírt eljárás után savanyúkáposztalébe, vagy ecetbe kell áztatnunk a tojásokat.
A hímes tojások motívumai is megérdemelnek néhány szót. Ezek a minták sokszor a legbámulatosabb fantáziáról tanúskodnak, sokszor pedig egészen egyszerűek. Leggyakoribbak a stilizált természeti képek, az állat és, virágmotívumok.
Mivel minket legközelebbről a székely hímes tojások érdekelnek, leírom, milyen motívumok a leggyakoribbak a székely írott tojásokon. Lehet búzafejes, hámos, kantáros, csillagos, berbécsszarvas, gombos, fogas, ujjas, ablakos, békanyomos, bereblyés, pipás, németsipkás, lúdtalpas, fenyőágas, nyárfalapis, szárnyas, égő szíves, meggyágos, pillangós, rózsáskertes, szekfüves, szakramentum, kapcsos, boldogszíves, szomorúszíves, cseremakkos, táblás, tulipános, akáclapis, virágos, oldalrózsás és szíves, napos, cserelapis, pimpós, öves-csipkés, öves-ágas, keresztes, hóvirágos, ráklábas, kígyós, békahátas, eperleveles, kapás, ekevasas, tekerőleveles, bankafejes, orsós, kisasszonycsercse (fülbevaló), pettyes, póklábas, sárgarigófészkes, stb. stb. mintás a hímestojás.
Ha már most elképzeljük, hogy mindezeket a motívumokat és még számtalant ezeken kívül, egymás között tetszés szerint variálni és kombinálni szokásos, fogalmat alkothatunk magunknak a tojás-díszítés motívumainak végtelen gazdagságáról. A cserelapis és tulipános minták ismétlődnek legsűrűbben.
Ami a minták elhelyezését illeti, legszokottabb a kettős beosztású térkitöltés, de gyakran láthatunk négyes beosztásút is.
Sajnos, ma már mind kevesebben művelik a tojásírást, - mind nagyobb teret hódít az anilin festék s a boltokban árult ízléstelennél ízléstelenebb másoló képek, levonó papírok rengetege. Pedig igazán nagy kár, mert, mint népies iparművészeti produktumok is, igen értékesek és szépek ezek a húsvéti hímestojások.
..."
(1930)
Nem lehetséges az, hogy vannak színharmóniák, szín együttesek, amik a valamikor a kisgyerekkor folyamán, úgymond "beégetődnek az emberbe? És örökre a "sajátjává" válnak. Mint egy "sajátrezgés". Ha az a szín együttes jelenik meg egy festményen később, bármikor a felnőttkorában, az azonnal "hatni kezd", azonnal rezonál rá, egyféle otthonossági érzése támad. (Ez most a Merényi Dávid képeiről jutott eszembe. ) Úgy kb. 5 éves koromban kaptam egy 48-as nagyon finom zsírkréta készletet, annak a zöldjei sárgái, zöldessárgái, türkizei. Tájképeket festettem velük, emlékszem, az egész készlet még érintetlen volt, mikor ez a 10-15 kréta már teljesen elkopott.
Aztán még régebbről egy másik: egy szintén elég sok színből álló filctollkészlet... Ott is volt egy ilyen "perferált részhalmaz" egy "filctoll türkiz" - napsárga - sötétbarna - piros... (ezzel meg indiánokat rajzoltam több füzetnyit.)
(A zenében tudjuk, hogy létezik ilyes jellegű beégetődés. Pl a 14-16 éves korban hallgatott zenék, örökre a kedvencek maradnak, nagyon nehéz őket bármivel is "űberelni".)
Tarcsay Béla most megint teletette a Pemzlit lélek és szem gyönyörködtető munkáival...
DE. Béla pasztelljei tele tele vannak "bevezetés a színelméletbe" probléma felvetésekkel (megvalósításokkal) ... tehát rengeteg könnyen megérthető alapvetés - illusztrálva.
Nemártana picit belemélyedni néhány Béla kép elemzésébe ... színtanilag... szerintem
Szerkesztette: nordwick - 2013-05-30 09:23
Bejelentkezés
Hozzászólások
(de gondolatban azzal a változtatással, hogy : barna-barna, barna-világos, barna-világos 
