Nagyon érdekes amit mond! Minden festő el akar érni egy magasabb technikai szintet, aki nem bírja elérni elkezd absztraktot festeni. Emellett érvelni is lehet meg vitatni is.
Na én csak egy kicsit hallgattam bele, de muszáj végignéznem, ha lesz időm...
Kb 10 másodpercenként mond olyanokat (csak úgy az élőbeszéd szintjén) ...ami másnak egy élet alatt "jön le" , (vagy akkor se )
Én a második rész 03:40 nél "ütöttem fel"
"Akkor megint új kísérlet kell...
... megelégedés az nincs... nem létezik ..."
A videó talán átértékelésre készteti, azok hozzáállását, akik elutasítják ezt a fajta festészetet. Legalább is elgondolkodnak rajta, hogy valamit mégiscsak ki akar fejezni ez a hülye hiperrealista is. Néha úgy érzem, van egy pici irigység technika részen, és emiatt is van egy kapásból elutasító magatartás. Lehet tévedek!
Én az absztrakció kérdésébe szerettem volna bekapcsolódni... de majd holnap, mert elfogyott az időm... nem szalad el addig a téma ... hiperrealizmusnál még sokkal sokkal jobban érdekel.
Arról is beszél, hogy sok a félreértés a szavaknál. Ha az absztrakciót tágabban értelmezzük, akkor minden, ami festészet absztrakt, már azzal is, hogy kiemel, képbe helyez valamit, absztrahál. Szerintem csak festészet van, amit persze rajta kívüli szempontból, eligazodási célból, fel lehet osztani ábrázoló, vagy illuzionista, tévesen realista festészetre, és elvont absztrakt festészetre is akár, de mindegyik az ő szavával csak az "igazság" keresésének egyfajta attitűdje. Nyilván ő is meg van győződve a saját útjának a helyességéről, miközben mindannyian kicsik, és nagyok, csak tévelygünk.
"Ha az absztrakciót tágabban értelmezzük, akkor minden, ami festészet absztrakt"
Ezzel tökéletesen egyetértek.
Innen akartam én is elindulni.
Sőt... továbbmenve, (tágítva az értelmezést) az egész érzékelés és a hozzá tartozó agyi tevékenységek is mind mind :
absztrakció.
Hogy kikerüljünk egy asztalt...(ne menjünk neki) nincs szükségünk pontról ponta látni ...elég a sarkok helyzetét megmérni, az agy csinál egy "absztrakt asztalt" ezekből, egy drótvázfélét... ami épp elég ahhoz hogy ezekbe a "vonalakba" ne ütközzünk bele.
Vagyis folyamatosan absztrahálunk a hétköznapi életben is.
Attól függően hogy mi a fontos, egy adott dolgot más és más szempontból "egyszerűsítünk" "lényeges részeire szűkítünk"
Az ember képalkotó lény. Szegényes érzékszerveinkkel a valóságból felfogott ingereket alkotja az agyunk képpé, és ezzel nem számolva hisszük, hogy ez a kép maga a valóság, miközben csak annak egy szűk szegmenséről alkotott vízió. Ebből is következik, hogy a festészetben az igazság keresése irreleváns. A képnek nem igazságtartalma van, hanem sokkal inkább jelentése. Amikor Sándorfi a képein megjelenített motívumok jelentését elveszi, egy időben új jelentést ad nekik, akkor is ha nem szeretné. Az emberi agy már csak ilyen, a semmit nem lehet megalkotni, és ez vonatkozik a nem ábrázoló képekre is , mert az agyunk a málló vakolatba is képes, és hajlamos belelátni a valamit.
Ez egy szubjektív műfaj, a hitelességet az ember adja, ez esetben maga a festő.
"Az ember képalkotó lény". Írja Laci.
és még sok minden...
Sok mindent örökölt az állatvilágból. Meg a növényektől meg az ásványoktól, meg hat rá a gravitáció is.
Számomra ennek kérdésnek a lényeg azonban az, hogy hova teszem a hangsúlyt, és én a magam részéről szeretném oda tenni, hogy mindamellett, hogy mindez igaz, az ember ennél több.
Minden öröksége MELLETT több.
Maximális evolúciós csoda a fejlett agyszerkezete, az asszociációs képességei, "képalkotó mivolta"... de ez számomra semmivel sem több, mint az, hogy hat rá a gravitáció.
Tehát (rátérve mondandóm lényegére)
A "leképező ember" (homo projektusz ) MELLETT szeretném a középpontba állítani az "Igazságkereső embert".
Tehát erre helyezni a hangsúlyt, messze elfogadva emellett mindazt ami ezenkívül még az ember.
Számomra az "igazság" szó mindenekfeletti értelemmel rendelkezik.
A magyar nyelv kereszténység előttről rendelkezik kifejezéssel erre.
"Arvisura" - "igaz szólás".
"Igaz embereket" látok, és igaztalanokat.
Igaz ember számomra az is aki megtalálta az igazságot.
De igaz ember számomra az is aki keresi az igazságot rendíthetetlenül, megszállottan akár az őrületig.
És az is aki keresné, de eltévedt valahogy ebben, és csak a lelke mélyén hall egy kis hangocskát még, hogy "van igazság".
És mindezt a festészetben is így látom.
Egy "igazságkereső ember" igazságot keres, és úgy ahogy a nem-festőről, a festőről is ez látható. A festményeiról is akár.
Technikától irányzattól témától függetlenül.
***
A "hitelesség" kérdése már egy más dolog, az egy reláció, benne vagyok én is.
Hitelt adok e egy ember szavának (életének gondolatainak festményeinek)
Ha buta vagyok például, akkor hitelt adok egy igaztalan ember szavainak (képeinek)
Vagy nem adok hitelt annak, ami pedig igaz....
***
Végül még két gondolat:
Az egyik:
Simone Weil mondja: "a gravitációval (mindennemű lehúzó erővel) ellentétes irányba mozgató erő egyetlen dolog, az igazság vonzóereje"
A másik:
A világ szerkezetében (akár atomi szinten, akár az élő szerveződések elemi szintjein, akár a legfejlettebb agyi területeken) ami továbbörökíti a "gravitációt" a széthullást, vagy ahogy a fizikus fogalmaz a "rendezetlenség növekedését", a folyamatos romlást... az egyszóval MÁSOLÓDÁSNAK nevezhető.
Elgondolkodtató dolog ez, ha ennek a festészeti vonatkozását tekintem.
Kedves Miklós, a kérdésfeltevésed nagyon fontosnak érzem...
és én így látom.
Szerkesztette: nordwick - 2012-02-02 10:33
Hú de jól leírtad, számomra milyen két fajta ember létezik. Ezt már régen megfogalmaztam magamban, pontosan ugyan így. Vannak az igaz emberek és a hamisak, kész, ez a két csoport létezik. Az igazakra tudok energiát "pazarolni", a hamisakra nem is kell mert felesleges.
Viszont ismertem, ismerek festőket akik hamis emberek mégis jókat alkotnak. Vagy csak jónak tűnnek, hozzám képest vagy a nagy átlaghoz képest, és tudnának sokkal jobbat is alkotni ha igazak lennének? Ezen úgy el szoktam gondolkodni, mert van egyfajta elképzelésem de mindig kilógnak abból egyesek, az elméletembe mindig kerül egy kis porszem amitől akadozik az.
Sándorfiról például el tudom képzelni, hogy egy borzasztó nehéz ember volt, vagy csak megkeseredett? Picit elfogadta a sorsát, ahová besorolta Őt a társadalom, kicsit megalkudott magával is, picit talán becsapta magát.
Csinálhatja az ember azt, amit igazán szeretne?
Folyamatosan az ellen harcolok, hogy ne lehessen rámondani egy-egy festészeti stílusra, hogy az csak ez, vagy az csak az. Ne lehessen legyinteni rá, hogy ez nem is igazi művészet mert......mert csak egy fotó mondjuk vagy mert nem az elvárásoknak megfelelően van szerkesztve vagy olyan a témája. Egy ember leül festeni/alkotni, azt meg kell nézni utána, és megpróbálni befogadni, teljesen függetlenül stílustól vagy akármitől. Néha úgy érzem, egyesek (sokan) képtelenek erre, képtelenek magukba "szívni" az alkotást, elkezdeni egyfajta párbeszédet és oda-vissza játszani azzal. A fantáziának kell valami nagyon direkt (mondjuk az absztrakt), ami odacsap egy nagyot, de egy hiperrealista kép már nem is jó mert nem mond semmit. Olyan érzésem van ilyenkor, hogy az az ember akinek nem mond semmit csak nem hallja vagy nem akarja meghallani.
Attila, szívemből szóltál! Egyrészt fentebb is: "A videó talán átértékelésre készteti, azok hozzáállását, akik elutasítják ezt a fajta festészetet. Legalább is elgondolkodnak rajta, hogy valamit mégiscsak ki akar fejezni ez a hülye hiperrealista is. Néha úgy érzem, van egy pici irigység technika részen, és emiatt is van egy kapásból elutasító magatartás. Lehet tévedek!"
Sokszor megcsapott ez az érzés engem is.
És itt az utolsó bekezdésedben is. De azt hiszem, hogy a hiperrealizmusnál már írtam, hogy egy alkotás esztétikailag tetszhet vagy nem, de ítélkezni nem kellene egyik felett sem. Nem kritikus szemmel kellene vizsgálni őket, hanem megpróbálni az alkotója szemével nézni. Aki szívből alkot, annak nem lehet olyan munkája, ami rossz, hiszen akármi is az, beleadta magát és a keze munkáját is. És igen, vannak, akik a külvilágnak alkotnak valami teljesen más indíttatásból. Örülök, hogy elhoztad ezt a videót, imádom Sándorfi munkásságát.
Tibor! Simone Weil képzavara jól hangzik ugyan, de nem igazán álja ki a józanész próbáját mert, ahogy a gravitáció se értelmezhető erkölcsi fogalomként, úgy az igazság is nehezen megfogható, mint természeti jelenség. Főként nem az ember számára, akinek elismerve a képalkotáson kívüli nagyszerű tulajdonságait, még midig igen korlátozottak a képességei az igazság befogadására, bármilyen értelemben is vesszük azt. Továbbmenve azt gondolom, hogy az igazságkeresés ugyan lényeges, de nem lényegi tulajdonsága az embernek. Az igazság megtalálása pedig a realitáson kívüli lehetőség, a hit birodalma. Mindez nem jelenti azt, hogy maga az igazságkeresés ne hozna nagyszerű dolgokat, az egyén illetve mindannyiunk számmára, lásd Sándorfi művészete, és azt sem hogy szűkített értelemben ne lehetne racionális, és erkölcsileg is fontos dolgunk. A lényegünk, meglátásom szerint, bármilyen fájdalmas is ez némelyeknek, az általad is említett másolódás, lásd Richard Dawkins: Az önző gén.
Attila! Az ember bonyolult és sokféle tulajdonságok összessége, így bármilyen kategóriába sorolás, csak eseti praktikussági megfontolásból ésszerű, a megismerést azonban csak végletesen akadályozza. Gondolj bele, hogy ha a súlyokat ötven kiló felettiekre, illetve alattiakra osztod, akkor mennyire fog hasonlítani az ötvenegy kiló az öt tonnához, és mennyire a negyvenkilenc kiló az öt grammhoz, illetve mennyire különbözik a negyvenkilenc kiló, az ötvenegytől, és itt csak egyféle tulajdonság felosztásáról volt még szó.
Az hogy az festészeti irányzatok egymásnak feszülnek, nem annyira művészeti kérdés, mint inkább az emberi természeté. A csoportokra bomlás, és a csoport befelé záró, védelmező, kifelé támadó, védekező tulajdonsága evolúciósan meghatározott jelenség. Kicsi önmagunkon kell, úrrá lennünk, ha a nem a mi kutyánk kölkét is szeretni akarjuk.
És természetesen fordítva is igaz, aki realista, az nézze meg az absztraktot is meg mást is, és gondolkodjon el rajta! Ezekből lehet meríteni, sőt csak ezekből, ha mindent megnézünk és magunkba szívunk. Általában az absztrakt festészet nem kapja meg azt a figyelmet amit megérdemelne, ilyenkor az absztrakt festők ujjal mutogatnak a realistákra meg a nézőközönségre, hogy mennyire korlátoltak. És igazuk is van, az emberek lusták gondolkodni és felszínesek, elhalad a tekintetük a dolgok felett amiket meg kellene nézni jobban. Van egy elfogadott, általános vélekedés, hogy mi is az a festészet. Ez rossz!! Ezt kellene nekünk megcáfolni, de azzal ha egy absztrakt művész lehúzza a hiperrealistát, mondván, hogy semmilyen tartalom nincs a műveiben, az nem szolgálja ezt az ügyet.
Ladis valamit félreértettél, én egy emberről meg tudom állapítani (előbb-utóbb, általában előbb ) , hogy igaz vagy hamis. Itt nem a kilókról van szó, hanem egy halom tulajdonságról amik ezt kimondatják velem, komoly mérlegelés után. És lehet egy embernek ilyen-olyan bűne ha kimondtam, hogy igaz ember akkor attól még az lesz a szememben. Nem ennyire sötét ez a dolog, mint azt értelmezted. Számomra nincs olyan, hogy egy ember igaz is meg hamis is, nem létezik!
Igen Attila, természetesen én is beleértettem az absztraktot is és az összes többit is.
Az előbb csak az írásaitokhoz írtam, a videót most tudtam megnézni. Ebből az igazságkeresősdiből és kategorizálásból kimaradok. Úgy gondolom, hogy mindenkinek megvan a saját igazsága és a szempontjai is.
A videóhoz igazából nem is tudok mit írni.. megerősített bennem pár dolgot, mindenféleképpen tanulságos volt! Köszönöm Attila mégegyszer!
Megleptél Attila! Nem kételkedtem a képességeidben. Gondoltam nyilvánvaló, hogy amit a kilókról írtam az egy analógia, a kategóriák értelmetlenségéről, de ezek szerint mégsem. Persze ha mereven ragaszkodsz a fekete, fehér felosztáshoz én, nem győzködlek, a Te választásod, hisz úgy előbb utóbb úgyis tévedhetetlen leszel, vagy dobhatod a fenébe a kategóriákat. Mindez, amit írtam a véleményem a kérdésről, nem volt mit félreértenem. Ja és félreértettél, mert ez az optimista verzió volt a részemről.
"az igazságkeresés ugyan lényeges, de nem lényegi tulajdonsága az embernek". Én úgy gondolom hogy igen. Leglényegibb.
Azt is mondthatnám az a dolga. Azon okból van.
"Az igazság megtalálása pedig a realitáson kívüli lehetőség, a hit birodalma."
Igen a hit birodalma, ami realitáson belüli lehetőség
Én így gondolom. De ez csak az én látószögem. Innen így látszik
És nagyonis értem amit mondasz, mert volt mikor én is úgy gondoltam.
Nem értettelek félre, ez nem fekete-fehér felosztás mert odáig nagyon sok tényező befolyásolja az ítéletemet, mire eldöntöm hová sorolódik az illető. Még soha nem találkoztam olyan emberrel aki egyszerre lett volna igaz is meg hamis is.
Tehát az emberek sokfélék, de számomra előbb-utóbb besorolódnak e kettő csoport egyikébe.
Bejelentkezés
Hozzászólások
