Festészet.
Weöres számtalan versét tudnám kapcsolni a festészethez.
Ez a legszebb. Ez a festészet leggyönyörűségesebb aspektusa.
A "Motivációs" fórum témába is nyugodtan tehettem volna.
A teremtő képzelet.
Nem képzelődés. Alkotás.
És : ahogy Weöres jó látja, gyerekkortól ez van. Van ez.
***
Weöres Sándor: Déli felhők
Domb tövén, hol nyúl szalad,
S lyukat ás a róka:
Nyári fényben, napsütésben
Felhőt les Katóka.
Zöld fűszál az ajka közt,
Tenyerén az álla...
A vándorló felhő-népet
Álmosan csodálja.
Elől úszik Mog király,
Kétágú az orra,
Feje fölött koronája,
Mint a habos torta.
Fut mögötte a bolond
Szélesen nevetve,
Nagy púpjából szürke kígyó
Nyúlik az egekbe.
Törött kordén utazik
Egy kopasztott kánya,
S haját tépve Bogyóvére,
A király leánya.
És utánuk cifra ház
Gördül sok keréken,
Benn a cirkusz hercegnője
Öltözködik éppen.
Száz ruháját, ékszerét
Odaadná szépen,
Csak egy hétig futkoshatna
Lenn a nyári réten.
Bejelentkezés
Hozzászólások
