Legelőször is egy 2006-ban készült csodálatos riportfilm (1h)
(Csernus 2007-ben halt meg)
Végtelenül drámai látni őt ahogy dolgozik, gondolkodik, tűnődik, verset mond énekel...
És LÁT. Az a leggyönyörűbb látni a látást, a figyelmét, a festés előtti festői látást meg tudta örökíteni ez a film.
****
Más
Csernussal kapcsolatban már irtam a hiperrealizmusnál, most egyébként megint éppen ugyanazért jutott eszembe, egyféle "post-hiperrealizmus" gondolat kapcsán...
a kivezetés a hiperrealizmusból a texturákon keresztül vezet...
Texturát akar csinálni az ember nagyon pontosat, de miközben ezt teszi, felfedezi a festőanyagot amivel dolgozik, sőt felfedezi a saját stílusát... és az eredeti célkitűzés elhalványodik, helyette egy sokkal fontosabb dolog kerül elő.
Egy cikkből idéztem akkor is, most is abból fogok, csak másik részleteket veszek ki belőle... csak mondatokat amik megfogtak ezzel az előbbivel kapcsolatban...
"
***
"Akkor én felkerestem Hantait, akiről Pesten már sokat hallottam. Juhász Ferenccel, kedves barátommal, jól ismerték egymást, úgyhogy nagyon kedvesen fogadott. Nagyon tetszett nekem, amit akkoriban csinált. Tubusból egyenesen a vászonra nyomott, mondjuk pirosat, kéket, meg fehéret, aztán elővette egy rossz vekkeróra egyik kerekét, és végighúzta az egész felületen. Ami maradt, az egymásba keveredett, de mégis helyenként határozottan elváló festékréteg volt, mely úgy nézett ki, mint a márvány."
***
Csernus hazatérte után budapesti műtermében megteremtette a szürnaturalizmus itthoni iskolájának alapjait. Rengetegen látogattak el hozzá, mert technikája egyedülállónak számított: a kép egyes naturalisztikus pontossággal megfestett részleteit a festő az abszurditásig fokozta, mikor dörzsöléses, cuppantásos technikával átalakította a festék felületét. A vásznon így olyan felületek jelentek meg, melyek nem hordoztak jelentést, viszont a színek szikráztak bennük, s a festék gyűrődéseiben számtalan árnyalat jelent meg. Ezek a felületek egyfajta buja vegetációra emlékeztetnek, mágikus hangulatot adtak az ábrázolás részleteinek.
***
Csernus például 1999-től, süteményeket festett, melyeken sokféle színes, oldott ecsetvonással idézi meg a krémes édességek habos tömegét.
***
A gépek és vezetői fényképszerűen pontos megfestése mellett a természet részleteit kaparásos, cuppantásos módszerrel alakította át. A hatalmas szerkezetek és az emberi alakok így stílusban is elkülönülnek a természettől, vegyes technikával, az ecseten kívül késsel és szórópisztollyal készültek.
***
A színek egyre visszafogottabbak, a festői felület pedig a vásznon egyre változatosabb. Utóbbin az ecsetkezelés változatossága által kidolgozott és elnagyolt részletek követik egymást, a megvilágítás sugallta, vagy éppen Csernus művészi akarata szerint. A különböző technikával megfestett részletek egymásba csúszása finom feszültséget ad a képnek
***
Csernus Tibor ecsetkezelése a nyolcvanas évek végétől egyre puhábbá, oldottabbá vált. Még mindig realista pontossággal ábrázolta az alakok, tárgyak részleteit, de sokkal felszabadultabb, lendületesebb ecsetvonásokkal.
***
A 90-es évek közepére Csernus Tibor ecsetkezelése még tovább lazult, a kompozíciók fő témájává az árnyékos és fényes, sokszor színes foltok, felületek váltak. A plasztikusság és a színek zenéje, hullámzása kerül a középpontba.
***
A kilencvenes években újra megfestette a kép parafrázisát, mely első ránézésre olyan, mint egy kollázs. Sok színes részletet kavarog egymás mellett, egymásban, a precízen megfestett felületek lassan elkezdik teljesen átadni helyüket az elnagyolt, szinte lélegző festékfoltoknak.
***
Csíkos pizsamát viselő alakja ugyanolyan puzzle darabja a zsúfolt képnek, mint bármelyik másik szereplő a vászon világában, melyet ő teremtett meg. Nyitott inge miatt előtűnő felsőtestén ezer szín jelenik meg, haján erős fényfoltok vannak, kezei pedig gyors mozgásuk miatt életlen festői felületet engedélyeznek.
"
Bejelentkezés
Hozzászólások
