A tusrajzolás komoly erőpróbája a rajzkészségnek. Nem javítható. A rajz lelke a vonal.
A tus a távol-keleti művészet egyik alapvető technikája, melynek legfőbb kifejezőeszköze a vonal és a tónus.
A keleti művészek számára a festés lelkigyakorlat, ami persze nem jelenti azt, hogy az ecset kezelésének ne lennének szigorú szabályai.
A kínai és japán festészet sokféle témát ölel fel: a természet és az évszakok váltakozása mindkét hagyományban központi helyet foglal el, bár rendkívül népszerűek voltak a történeti képek, az életképek és a portrék is. Rajz és felfogásmód tekintetében azonban jelentős különbségek vannak a két kultúra között. A kínai kompozíciók általában lineáris jellegűek, hangulatuk komor, klasszikusan fegyelmezett. A japán művészek elsősorban a körvonalakat hangsúlyozzák, a témát érzékletesen, gyakran drámaian, sőt, néha humorosan dolgozzák fel. A technika azonban alapjába véve azonos. Azt a tust, amit indiai-, vagy kínai-tusnak szoktunk nevezni, fából, vagy növényi pernyéből készítik, állati eredetű ragasztóanyaggal keverik, aztán korongokat, rudakat formálnak belőle, végül megszárítják. A megkeményedett tust használat előtt kövön szétmorzsolják, s közben vizet csepegtetnek hozzá, így teszik folyékonnyá. A sűrű fekete tus hígítása során különböző szürke árnyalatok jönnek létre. A festményeket nádból, bambuszból, kenderből, gyapotból, vagy eperfakéregből készült nedvszívó papírra, esetleg timsó és enyv oldatával bekent selyemre festik.
A hagyományos eljárás során a papírt vagy selymet a földre, asztalra fektetik, s az ecsetet függőlegesen tartva festenek rá. A művész sosem dolgozik modell után. Belső koncentrálás eredményeképpen tisztán látja a "szívében", hogy mit akar megfesteni, a téma "szelleme irányítja", s ezt a belül látott képet kezdi "leírni" kezének gyors, hajlékony mozdulataival. Az európai művészetben az akvarelleket vagy gouche festményeket gyakran elővázolják tussal, vagy a kész munkát tollal és tussal még kiegészítik, de a tus önálló technikaként csak ritkán alkalmazzák. Az utóbbira példa: Rembrandt néhány rajza, Aubrey Beardsley és más művészek fekete-fehér könyvillusztrációi, Van Gogh, Picasso, Matisse, Klee, Henri Michaux vonalas rajzai. Sok művész a vázlatkészítéskor használta csak a tust, de ezekből olykor a technika sajátos lehetőségeit tökéletesen kifejező remekművek is születtek.
Európában is sokféle tust használtak. A középkori kézirat-illusztrátorok cserzőgubacsból nyert, sűrű, fekete tussal rajzoltak. Ez idővel megbarnult. Az indiai tust, amelyet eleinte keletről importáltak rúd, illetve tömb formájában, Európában a 15. századtól kezdték előállítani folyékony állapotban. Bár a legnépszerűbb az indiai fekete tus volt, használtak barna tusokat is, önállóan vagy feketével kombinálva. Rembrandt például biszerrel dolgozott, vagyis faszénből kivont sárgásbarna tussal. A 19. században Goya, Constable, és mások is rajzoltak szépiával, azaz a tintahal festékanyagából kivont, hidegebb típusú tussal. A kínai fehéret tűhegyes vékony ecsettel vitték fel általában színes papírra, amely fekete és barna tussal kiegészítve plasztikus tömeg- és térhatást keltett. Az az eszköz, amelyet Európában a tushoz használtak - a toll -, ókori eredetű. Legősíbb formája a nád: ennek jellegzetes szögletes végét, staccatós vonalait jól ki tudták aknázni a művészek, például Rembrandt és Van Gogh.
A kézirat illusztrációkhoz használt tollszárat hattyú, lúd, vagy más madár tollából vágták: ez érzékenyebb és rugalmasabb volt, könnyedén siklott a papír felületén - később aztán felváltotta a különféle szélességű és hosszúságú olcsóbb acéltoll. A tusrajzolás, hasonlóan az akvarellhez, mindannyian kipróbálhatjuk, elsajátíthatjuk. Alig igényel felszerelést. Vegyünk bármelyik papír-írószerben egy kis üvegcse fekete tust (kb. 120Ft), mellé egy egyszerű hegyesre lemetszett végű nádtollat (kb. 90Ft), s jó nedvszívó papírt. Próbálgassuk az anyag adta lehetőségeket, hogy folyik meg, hogy húzzunk vékonyabb, vastagabb vonalakat! Érdekes hatást lehet elérni, ha vizes ecsettel kissé belefestünk a tusba: ez az úgynevezett: lazúros technika. Különböző tónusú szürkékkel és az éles fekete vonalakkal igazi műalkotások születhetnek! Ma tus-alkotásokkal leginkább könyvek illusztrációjánál találkozhatunk, vagy keleti múzeumok falain, bár egyre inkább megjelenik a kortárs grafikában is.
Tus a Pallas Nagylexikon szerint: (a linket javítom)
Leírás a tusról M. Kiss Pál 1966-ban kiadott Művészetről mindenkinek c. könyvében (Rajz és sokszorosító grafika c. fejezet a 111-115 oldal): "A tusrajz nagyobb biztonságot követel, komoly erőpróbája a rajzkészségnek. Nem javítható, ennélfogva vázlatszerűbbnek hat, mint a ceruzarajz. Hígított tussal lavírozott vagy uszított rajzot kapunk. A japánok és a kínaiak hegyes ecsettel rajzolták tusképeiket. Külön érdekesség, hogy náluk az számított nagy művésznek, aki a lehető legkevesebb vonallal fejezte ki magát."
A tus leírása a magyar Wikipédiában: http://hu.wikiped...wiki/Tinta
Az angol Wikipédia még részletesebben írja le a tust: http://en.wikiped...g/wiki/Ink
A toll leírása a magyar wikipédiából hiányzik, de szép számmal találhatóak blogok, fórumok erről a rajztechnikai megoldásról.
A toll leírása az angol Wikipédiában: http://en.wikiped...g/wiki/Pen
Tus és toll technikával készült alkotások gyűjteménye: http://www.termin...0and%20ink
Tus és toll vegyes technika
Mivel még ez a téma új az oldalon nem sok eddigi rajzom fázisa van dokumentálva a kezdeti lépésektől a befejezésig. Erre a fórumra kezdésnek egy 2008-as tus és toll vegyes technikával készített rajzomat és ennek a rajznak a félkészen megörökített fotóját helyezem fel. A félkész rajzon jól látható, hogy a két figurát csak a lovak és a lovaskocsi után rajzoltam fel. Első mozzanat a lovak és a kocsi felrajzolása volt (erről majd utólag készítek egy-két vázlatos rajzot, milyen módon történt). Második körben a figurákat rajzoltam rá. A hátteret és a gyepet a legvégén adtam hozzá. Fotót használtam a rajzhoz, amit még én készítettem Borsodnádasdon egy hajtóversenyen. Összesen 6 db fotót készítettem a rajzhoz.
A következő verseny Szilvásváradon volt és ezt illusztrálja a rajz. Tehát a helyszínen változtattam és a kocsikísérőt (v. segédet) egy egészen más testhelyzetben rajzoltam meg, hogy jól látható és felismerhető legyen ő is. A kocsikísérő alakja teljes egészében fejből született (személyesen ismerem a képen látható két embert) a vonalasan hagyott háttérrel együtt (mivel többször is jártam a helyszínen megjegyeztem).
Arnold hozzácsatolta az alábbi képet:
A rajzhoz felhasznált eszközöket a mellékelt kép illusztrálja (a Pipa 200 grammos rajzlap helyett itt sima felületű kartont használtam alapnak).
A rajzhoz felhasználtam tehát egy egy A2-es méretű passzpartuzáshoz használt kartont és 1 db rolert, valamint 3 db fekete golyóstollat.
A továbbiakban (az új rajzoknál) az első lépésektől a végső vonásokig megörökített, fotókkal illusztrált leírásokkal szeretném folytatni ebben a fórumban elkezdett témát.
Lesznek a fórumban tiszta tusrajzok, lavírozott tusrajzok, tollrajzok, tus- és tollrajz vegyes technikájú rajzok, valamint tusrajzok színezve (akvarell, gouache, színes ceruza).
Arnold hozzácsatolta az alábbi képet:
Az alábbi mellékleteim mindössze rekonstrukciók, hogyan építettem fel erre az oldalra már jóval korábban feltöltött pulis rajzaimat. A többi is hasomló módon készült, de folytatom azt a tendenciát, hogy mindég az adott kép alá írom az infókat. A technika itt tiszta tus volt. Még szeretnék a pusztai varánuszról is egy folyamatot utólag szimulálni. Mivel az a rajz bonyolultabb volt, mint a most bemutatott pulis kép, így gondolom érdekes lehet annak is a kivitelezési folyamata. Gyakorlatilag egy képet újra kell rajzolnom félig, így némi időbe telik. A most bemutatott rajznál a 4. ábra képét tegnap este rajzoltam meg, de csak úgy, hogy félig legyen kidolgozva. Tehát ismét egy régebbi rajzom újra definiálását végeztem el. Ez főleg azért jöhet jól, mert ez a képem is azok közé tartozik, amik megrendelésre születtek. Tehát a rajz megrendelőnek kikötése volt, hogy teljes egészében ugyan ez az állat legyen, csak fekete-fehérben és tussal. A többi információt az ábrák alá írtam.
Arnold hozzácsatolta az alábbi képet:
A 3. ábra tehát a 4. ábra újrarajzolt képéből lett paint programban kialakítva a folyamat végett. A 4. ábrán látható rajzot, mint már említettem, tegnap este ismét megrajzoltam (félig kidolgozva és rajta hagyva a kezdő megoldásokat) a fotó alapján.
Arnold hozzácsatolta az alábbi képet:
A 5. ábra semmi újdonságot nem tartalmaz, mert a kép már jóval korábban fel lett helyezve a portálra. Az eszközök amiket használtam hozzá csaknem mindenhol kaphatók, még a nem művészellátókban is. Általában rolerből 10 db-ot szoktam megvenni ez kb. 4-5 rajzra elég az A3-as mérettől az A2-es méretig. A rajz sűrűsége is befolyásolja. Saját elhatározásból született rajzaimat már jóval korábban eltervezek még a kész megoldás is megszületik általában (mint pl a boszorkányos rajzok). Vázlatokat is gyakran készítek a nagyobb szabású témáimhoz ceruzával amit a vázlatok rovatba töltök fel. A boszorkányszombat fő figuráját pl 4 különböző figurából választottam ki a főképhez. Ennél a rajznál nem volt rá szükség, mert nem vihettem bele szinte semmit a saját elképzeléseimből, mint általában a megrendelt képeknél.
Arnold hozzácsatolta az alábbi képet:
A 7. és 8. ábrák részletei a vonalvezetés miatt lehetnek érdekesek. Vázlatszerű, sűrű vonalakból építettem fel minden tónust. A következőkben szeretnék portrét, egész alakos figurát, épületet és tájképet is bemutatni az általam alkalmazott megoldások szerint.
Összességében, ami minden képnél vezérel, hogy csak azután kezdek a kidolgozáshoz, miután a szerkezeti alapot jónak látom.
Arnold hozzácsatolta az alábbi képet:
[537.68kB]
Szerkesztette: Arnold - 2012-08-02 05:42
Jó hogy ezt a (számomra "mission impossible" szerű :-) ) Pulis képet is elővetted... s kifejezetten a bemutatás kedvéért újragondoltad és újra rajzoltad.
Nagyon jó a leírás, minden kiderül belőle, okok, célok, módszer, folyamat...
Hát...lehet megpróbálkozom vele egyszer, de a bemutató ellenére (ami jó lett) is olyan elképzelhetetlen számomra az egész! És még rám szokták mondani, hogy szeretek pepecselni, pedig a Neocoloros vagy temperás pepecselés szerintem sehol nincs ehhez képest!
Köszönöm Tibor és Attila ! :-) Mission impossible :-) Ez jó ! :-))
Ennél tovább szeretnék menni a saját technikám bemutatásán belül...
A neocolor és a tempera több munkálatot igényel egy képnél mint a tus. Szerintem a temperához pedig külön idegrendszer kell, főleg a nagyobb méretnél és főleg ha egy részletesebb témát akarunk ábrázolni...
Érdekes ezt hallani tőled Attila ! Akkor nem is tudom, hogy ki festette meg temperával nagyban a Velence és a Frari előtt c. képeket...
A nem publikus fórumon volt ugyan ezen címszó alatt futó fórumbejegyzésben... Levettem mert a rajz felkerült a főoldalra így már nem láttam értelmét annak további taglalására... Teszek fel új tónusdolgokat hamarosan és erről a rajzról is további részleteket a kialakításról.
Bejelentkezés
Hozzászólások
És még rám szokták mondani, hogy szeretek pepecselni, pedig a Neocoloros vagy temperás pepecselés szerintem sehol nincs ehhez képest!