"Autó fordul, széken a ruhád,
Nézed az utcát, szerintem át
Fogsz ázni mondom, ha ott állsz a gangon,
Dobsz a galamboknak, hadd dobogjon
Valamiért a szívük,
Legyen céljuk, ne mindig higgyük,
Hogy mind csak eszköz arra,
Hogy ez a város le legyen szarva.
És legyen attól rendbe' minden,
Hogy esik az eső és attól frissen
Kinőtt Fejes Káposztához
Hasonlítson reggel a város,
És te is új legyél benne,
Zöld, mint egy mozgalom és egyre
Ugorj az autók elé,
Ki a könnyekkel, kifelé!
Érezd, hogy lehet, hogy most vagy,
És nemcsak egy tévedés hozhat
Változást, ki kell hogy jöjjön
A bőrödből a nődre egy ködmön,
Ha fázik, mert tél lesz és tényleg,
Hátha igaz, hogy felőled élhet
Minden, amit gyilkolni szoktál,
Hadd használjon el, amit hordtál eddig.
Hadd álljon meg benned az élet,
Hogy megkérdezd: -Élet mi végre kérlek,
Hogy annyira keményen meneteltél,
Engem mint birka lelegeltél,
Tisztellek, küzdesz, meg minden,
Csak valld be nekem, hogy nincsen
Szükséged immáron másra,
Csak a kezedben a dáma párra,
Hogy megemeld ismét a tétet,
Nyerjél még egy pár évet,
Csinálj még egy pár dolgot,
Amit valaki fontosnak mondott!"
(Kispál és a Borz)
Bejelentkezés
Hozzászólások
