ladis,
Én nagyon egyetértek Berne-ével, mert szerintem az emberek jobban érzik magukat, ha megmaradnak a "szorongató" játszmáik mellett. Azért gondolom így, mert rengeteg önigazolást nyerhet az ember egy-egy ilyen játszmában, a játszmák többsége leveszi a felelősség terhét az ember válláról. Sokkal egyszerűbb a statikus állapot fenntartása, mint szembenézni a stázis felbontásával járó kockázatokkal.
Ezért nem vagyok benne biztos, hogy az emberek többsége valóban felül kíván emelkedni a problémáikon.
Hogyhogy Berne csak a felszínt kapargatja? Én nagyon szeretem továbbgondolni azt a bizonyos "kézikönyvet", ehhez nagyon jó alapot ad.
Igaz, ami igaz... kicsit gyanús, ha valami ennyire egyszerű... elfogadom az állítást, hiszen nincsen más, meghatározó olvasatom a kérdésben.
Miért gondolod, hogy az emberek tényleg változni akarnak?
Re: #99 "Mi lenne ha elkezdenénk kis festményvázlatokon témázni és arról beszélni mit látunk, és nem csak arról mit olvasunk."
Igen !
"De beszélhetnénk nagy festményekről is ahol valamit észreveszünk amit az elméletben olvastunk"
(Ez is jó... több mint fél éve tett fel Kamilla az absztrakt fórumba vagy 30 képet - ebből a célból pont - egyről sem született egy sor észrevétel sem, ami nem jelenti azt, hogy nem lehet most is elkezdeni)
Bevallom, a Csendélet című képed eddig csak kicsiben néztem meg, és barnának tűnt az árnyék, talán ezért is nem kattintottam rá, de most kinagyítva már látom, és tényleg. A vidámság című műveden viszont nagyítva is sötét szürkeségeket látok az árnyékban, melyek nem erősítik bennem a vidámság hangulatát, így színtanilag.
Gábor képe nálam is ötös, inkább gratuláció, mint érdemjegy formájában.
Gábor! A nyomasztó helyzetükön akarnak változtatni, és pont azt mondom, hogy ilyen-olyan okokból nem teszik. Odáig sok el se jut, hogy saját magán kellene. Fel sem merül hogy akarja vagy se, mert nem tudja, hogy akarnia kéne. Ha mégis akkor se tudja miként. Bernéről sem azt mondom hogy helytelen amit ír, hanem hogy ez csak a jéghegy csúcsa, nem ad elegendő rálátást a problémára.
Mondjuk ez inkább kompozíciós vázlat, de jelöltem rajta a fényviszonyokat: narancs = fény; kék = árnyék
Ha elfogadjuk a fényt, mint a színek egyik okozóját, akkor erről is lehet beszélgetni.
Ezen a képen egy már általam is elsütött poént fogok újra feldolgozni. Azt szeretném csinálni, hogy a színperszpektívával ellentétesen: közelre rakom a hidegebb és távolabbra a melegebb színeket, ezzel együtt az árnyalatokra kell nagyon odafigyelnem. (a másik kép, ahol ezzel próbáloztam a Határ út, de valahogy mindig törlődik a gépemről, ezért még nem tettem fel... megtekinthető a KaF-on)
((Pár nap múlva meglesz ennek az 50x70-es változata, már lealapoztam a farostot))
ladogabor hozzácsatolta az alábbi képet:
Hát... pedig nincs szürkeség a képemen, van sötétkék, bordó, barna sötét rész.... de azt hiszem ha azt a képet te nem látod vidámnak, úgyse tudlak meggyőzni, hogy az az. A képeken vannak pozitív felületek és vannak negatívak.. a negatív részek amiket említettél. De már a fotó minőségéről sem akarok magyarázkodni. Mert az is tuti ...hogy tényleg.
Ugyanis amit nagyon durván belém neveltek, hogy ne tónusfestő legyek, hanem színekkel fessek...és erre nagyon figyelek....
Hidd el könnyen meggyőzhető vagyok. Azt mondtam volna, hogy nem látom vidámnak? Inkább arra számítottam, hogy elmondod miként szándékoztad erősíteni a vidámság hangulatát, azokkal a negatív részekkel, melyek nekem szürkének tűntek. A fotó sok mindent megmagyaráz, most inkább azon morfondírozom, hogy ha a fotón így kioltódnak a színek, akkor a szemben, vagy agyban is felléphet ez a jelenség, és akkor mégiscsak mint tónus szerepel. Kérdés hogy ez erősíti, vagy gyengíti a pozitív részek hangulatát?
Aztán arra is gondoltam, hogy a vidámság egyfajta érzelem melynek mondjuk ellentéte a keserűség. Ha a képen egymással ellentétes dolgok vannak, mintegy kiegyensúlyozva egymást, akkor egy köztes állapot jelenik meg, a nyugalom. Meg arra is gondoltam, hogy a legszebb szürkéket is tiszta színekből lehet kikeverni. Meg...
Re #105 (Határ út) ennek a megfordításnak elég érdekes eredménye van. Először is mozgás. "Színmozgás" Ha minden úgy van ahogy szokásos (?) akkor az álló. ha nem, akkor a megindul (valami) (Nem a villamos ) A mozgásnak még mintha iránya is lenne ... Érdekes lesz ez a dolog ezen a jórészt figurális képen megismételve...
(A másik ami nagyon jó látni ENNYIRE kezdeti stádiumban képet... ezzel sokat kísérleteztünk a pemzlin... végig bemutatni egy alkotódást )
"Ugyanis amit nagyon durván belém neveltek, hogy ne tónusfestő legyek, hanem színekkel fessek...és erre nagyon figyelek...."(szigetimarta)Most sem időm, sem kedvem bekapcsolódni a vitába, de a fent idézett mondat Mártától annyira igaz, hogy nem tudtam figyelmen kívül hagyni. Nem tudom, emlékszik -e még valaki Balog Jenő mester nevére. Volt anno egy TV sorozata is "A látás hatalma" címmel. Minket - mármint a velem egykorú festőket - ő tanított meg színesben látni. Tudom persze, hogy a kor nem érdem, csak állapot, de talán ez az oka, hogy ma is azt vallom: Éljen a plein air, éljen az alla prima festészet (meg a többi is persze, ami nincs rám akkora hatással).
Kedves Márta! Nekem nem tűnt fel hogy vitatkoznánk. Eszemben sincs, főként olyasmiről nem amiben te lennél a kompetens. Kizárólag a kíváncsiság vezérel. Egyszerűen szerettem volna, mint ahogy már utaltam is rá, és ha már említetted is a pedagógusi vénád, hogy fejtsd ki szakszerűen, az általam érdekesnek tűnő festményed okán, a véleményed azokról a dolgokról, amit említettem, mindannyiunk okulására. Ha még sincs hozzá kedved, én azt is megértem. Én azért válaszolnék a kérdésedre. A kérdés többnyire az amit a kérdőjel előtt találsz, de ezt is bizonyára tudod.
József! Értem én, hogy mit tanultatok, engem mégis inkább a gyakorlat érdekelne. Mikor, hogy alkalmazva, ha eltértek tőle miért, vagy miért nem. Kell-e hogy ez szentírás legyen, vagy csak rutin. Ilyesmik. Ha lesz időd, és nem restelled kifejteni a véleményedet, azt is örömmel olvasnám.
... mint a téma indítója szeretnék most megjegyzéseket tenni (Személyest -ahogy én látom)
Én a Józsi féle hurráoptimizmusra semmilyen ponton nem látok okot.
Az Atti féle "mindegy a "technika" dologra sem - nem érzem úgy, hogy ez egy alapvetően "nézői portál" lenne, ahol megyek a CD boltban, ebbe-abba belehallgatok, vagy szörfölök a Youtubeon és akkor "hm ez jó ... hm ez nem jó"
A probléma ami miatt a téma indult alkotói probléma.
Tehát az egész kérdés azzal indult, hogy vajon ismerjük e színek képen belüli szerepét.
Szerintem nem. Elkészül egy kép, és ha szerencsénk van, akkor azt amit szerettünk volna elérni, azt az alkalmazott színek vagy alátámasztják, vagy nem a dolog estleges, véletlen, az alkotón kívülálló.
Tudatos színhasználat = 0.
Kiderül ez abból is, hogy egy alkotó, ha nézőként működik, egy tudatos színhasználattal készült képet nem tud a helyén kezelni. Fogalma sincs hogy mi miért az, ami.
Szeretnénk ha nem ez lenne? Vagy maradunk annál ami van. Ezt el kell dönteni, én azért hoztam létre ezt a témát, mert én azt gondolom hogy fontos.
A témának rengeteg mellékszála van, (és nem baj hogy van - és gondolom lesznek) , de a főirány nagyon egyszerű.
Két könyv ismeret szinten tárgyalja a tudnivalókat, a véleményem erről az, hogy el kell olvasni és tudni kell, nincs min vitatkozni, nincs min gondolkodni. Fogalmi szintű tudás.
Az elő lépcső Itten könyve, amiből a megszerezhető tudás: (ha egy mondatban kellene megfogalmazni) a színek tekintetében el kellene jutni addig, hogy nem színek vannak, hanem SZINEK EGYÜTTESEI, relációi, kapcsolatai, "kontrasztjai".
A második lépcső hogy a képalkotás, kép felépítés, kompozíció, sok sok más alkotó része hogyan áll össze végül képpé, alkotássá, hogyan hat. Beleértve a színek világát. Hogyan épül be, hogyan van kölcsönhatásban az alkalmazott színek rendszere, mint részrendszer a "nagy rendszerrel" annak más részrendszereivel, és az egésszel. (Arnheim könyve) És szintén nem "vita" szinten, hanem ismereti, fogalmi szinten.
Ezekre az említett többi "részrendszerekre", ezek megismerésére, alkalmazására arányaiban sokkal több időt fordítunk, (pl nagyon megtanulunk "rajzolni" ) ... úgy éreztem a színek világa, "beilleszkedése az egészbe" mint valami mostohagyerek van jelen.
***
... (mégegyszer) ... nagyon sok mellékszál van, és nem baj az ha van, de főszál tekintetében nem a vita és nem a vitáról való vita az érdekes, ez odáig elmegy, amíg a vak vezet világtalant esete van, és mikor elfáradtak a vezetgetésben, akkor pihenésképpen ezzel elütik az idejüket elalvásig.
Változott a helyzet, tálcán kínált lehetőségek vannak. Ezzel élni kell, mert ez kivételes helyzet.
"Bevállalja?"
( én be. - visszatérve a a dolog elejére, hogy mindez az én személyes véleményem, meglátásom)
***
Szerkesztette: nordwick - 2013-02-06 11:10
(Mi az ami nem jó, zavaró, másképp , esetleg az egészet teljesen átgondolni, ... és akkor változtatom )
(A kép témája (célja) maga a cselló (hang(zás)), nem egy konkrét darab, csak úgy önmagában)
Szerkesztette: nordwick - 2013-02-07 01:15
OK! Ezt tegnap este maszatoltam, és reggel mikor felébredtem (még képzeleteben) ugyan erre jutottam....
(A célkitűzést - feladatot is pontosítom : A cselló színe (valamilyen határok között, de adott) viszont a "hangja" többféle, nagyon leegyszerűsítve leggyakrabban szomorú de tud vidám is lenni, de még sokféle - ezt a sokféleséget kell egyszerre megoldani - a csellót körülvevő színekkel, azzal hogy azok különböző kontrasztokban (relációban) vannak magával a cselló alapszíneivel) (Mint alapfeladat, de még sok más is van.)
"Csellózó nő zöld kesztyűben" gondoltam megmutatom..
("zöld" se jó, és pöttyök a ruhán is sok, meg sok baj van vele, meg egyáltalán, ez ...menet közbeni ötlet csak...
egy "kamikaze" változat
Mindenesetre ami tetszik benne, hogy ÉPPEN ott van kulcsfontosságú része, ahol az első változatnak, vagyis a vonós kéz csuklójánál annak alsó részénél ... az előző képen is már látszott, hogy ott speciális beavatkozás van, "ráhúzom" a festőkéssel a cselló színét a kézre, lendületből... Ennek a helynek van a legnagyobb jelentősége, vagyis ott dől el a hangszín. ennek a csuklónak a mozdulatán (könnyűségén, erején, dinamikáján stb...)
És itt meg: a "zöld" (legintenzívebb változatának) EGYEDÜLI direkt találkozási helye, a cselló legintenzívebb legtisztább színváltozatával. Itt hagyom őket közvetlenül "érintkezni", máshol csak kerülgetik egymást... különböző módokon kerülgetik)
A "zöld" egyik, számomra "jó" "helye", és funkciója.
Itt most csak részben "negatív forma" :
Belép a cselló terébe is, (sőt a játszó kéz terébe is)
(A cselló itt is jelen van... ha nem izgalmasabban mint máshol ...az első képen
egy kicsit finomabb módon, és egy másik változatban "rajzosabban" a kontúrjával , de mindenkét esetben a "tiszta színével" )
Egyébként jól kifogtam ezt a feladatot mert (mint látható) nemigen találni az enyémnél "zöldmentesebb" galériát. A képeim 95 százalékában egyáltalán nincs zöld...
(Ezt a kettőt is lehet kritizálni nyugodtan, akár úgy is, hogy abszolút rossz irány)
Nagyon király !!! (nem tudod mit görcsöltem a lány felső ruháinak különböző mintái variálásával ugyanennek az egyensúlynak a létrehozásában... aztán milyen egyszerű...
(Időnként a vonalakra illene figyelni mikor az ember belemerül nagyon a színekbe - ezt magamnak mondom)
(Meg tök jó megy az egész technikai lebonyolítás -grat!
Most hogy oda tettem a zöld vonalat, az alatta lévő piros nem oké... amúgy is messzebb van, nem lehet annyira telített mint a közelebbi rész.... nehéz ez
Ezt a képet már régebben szerettem volna ide csatolni.. ehhez a témához és képépítéshez kapcsolódik szerintem. Nem én festettem, majd utánanézek ki alkotta. De a színek aránya ami nekem itt nagyon tetszik...
Roger Lane képe....
szigetimarta hozzácsatolta az alábbi képet:
Ez a kép egy nagyon jó "szál" ...
(nekem úgy tűnik, hogy ezt a "színelméletek" témát szét kellene bontani. Szerintem nyugodtan nyiss egy új témát, pl. "Képépítés" címmel, és oda, mint "kezdő gondolat" betehetnéd.
***
A csellós képpel kapcsolatban először is : (de gondolatban azzal a változtatással, hogy : barna-barna, barna-világos, barna-világos (majd megnézem hogy gif animációt tudok e Gimpben átszinezni)
Aztán
Irányok vetődnek fel.
- egyszerűsítések (tényleg elég bonyolult most így - DE a legelső eredetije sem biztos, hogy nem szorul egyszerűsítésre)
- további (finom) "játékok"
- a "zöld" pontos beállítása (pontosan milyen zöld?)
- a ruha kérdése... gyanús nekem hogy van tennivaló a ruhával, csak EDDIG nem volt olyan "építési stádiumban" a kép, hogy kiderülhetett volna hogy mit is.
-Egy végleges kép felé....
A) Absztrakció (és mi mentén ?) ( szerintem a lezajlott felfedezések mentén )
B ) Realizmus felé....
Nekem erről a változatról azonnal az jut eszembe, hogy nagyon izgalmas volna megnézni, mi történik ha a kezeket teljesen realista módion kidolgozom - és minden más maradna így...
Na ugye.... Mondtam én hogy egyre nehezebb lesz...
Megfontolom ezt az új téma dolgot. ami nekem ebben az egyik hátráltató, hogy nagyon hullámzó módon van időm itt kommunikálni. Egy-egy hozzászólás naponta belefér, de látom, néha csak belekapok egy egy beszélgetésbe, és tudom van amit bővebben kellene fejtegetni. De az ötlet jó... kitalálom, hogy legyen
Ha már hozzáadunk, vagy elveszünk, akkor itt egy kép, ami teljes egész.... és mégsem a komplementerekre alapoz.
Kiss Viktor képe
szigetimarta hozzácsatolta az alábbi képet:
Alighanem mikor itt az "elmélet összekapcsolása a gyakorlattal ponton" az első "példát" kitaláltam, az nagyon "bonyolult" volt, van ami egyszerűbb, és jobb azoknál kezdeni.
***
Már a Roger Lane képnél is, meg itt feltűnik hogy egy nagy szinte teljesen homogén (egységes) szín uralja az egész képet, annak jelentős felületét. A kép ezzel indul, ez megad egy alap hangulatot, és ehhez járul hozzá néhány apró dolog, pl. színfolt, rajzos elem...
Mindkét képet én olyannak érzem, ami egy hosszú történetet szeretne elmesélni.
Az egyszerűsége ellenére, jelentős tartalmat hordoz. Mintha e között a két dolog között fordított arányosság állna fenn. (Azt hiszem ezzel kapcsolatos dolog, hogy nagy gátlás van sok alkotóban, hogy egy képnek "bonyolultnak" kell lennie, sok képi elemet kell tartalmaznia, hogy jó legyen. Nem így van. Sokan észrevették hogy a "kidolgozottság" teljes vagy részleges elhagyása mennyi sokat visz előre, sőt komponálni lehet ezzel, de itt még többről van szó)
Ám a történetet a nem a néhány pici képi elem meséli el, nem azok hordozzák a tartalmat, hanem a nagy felületű szín és a "kicsi dolgok" együttese.
Egy nagy felületen uralkodó szín bármilyen részén megjelenő dolog nagyon erősen hat, nagyon nagy jelentősége lesz, nagyon nagyot tud mozdítani, akár szín, akár vonal.
Sokkal inkább teszi ezt, mint ha a nagy alapszín helyett több mindenféle dolog lenne a képen.
Ha valaki kellő koncentráció nélkül rajzol bele, vagy helyez el színfoltokat, akár egyet is, azt veheti észre, hogy a kép nagyon gyorsan és hirtelen "reagál", pl. billen ki egyensúlyából - vagy jut el oda, esik szét - vagy épp áll össze, telik meg pillanatokon belül "idegen" tartalommal, vagy jelentkezik benne feszültség, vagy
(Sokkal gyorsabban, mint egy összetett kép)
Ezért aztán kitűnő dolog gyakorlásra, tapasztalatszerzésre, végső soron a "figyelem bejáratására", ehhez hasonló felépítésű képek készítése. Úgy is mondhatnám a "hozzáadások módjainak és természetének kiismerésére" .
Mindkét képnél itt irány (az építéshez) hogy a széles középtér és az előtér jórészt, vagy teljesen "békén van hagyva", a "nagy uralkodó szín" végig ugyanúgy hathat ... pl. az építkezés messze a "horizonton" történik.
Mint egy zenedarabnál, ahol pl a vonósok egy hosszú kitartott akkordot játszanak, és ebbe az "előtérbe" szólal meg néhány más jellegű - vagy éppen hasonló hangszer - néhány hanggal, kicsi dallamocskával.
A Kiss Viktor képen - az előbbi hasonlattal élve, a vonósok finom puha összhangzatába, szintén vonósok játszanak bele nagyon és a hangzathoz (különböző szempontok szerinti) nagyon "közeli" hangokat, pl. tagolást, ritmust alakítva ki.
(Tovább is szabad őket elemezni, bőven van mit... vagy ezt a néhány gondolatomat kritizálni, ill. más irányba terelni a gondolatmenetet.)
(Apropó "más irány": a csellós képnél elgondolkodtam az a problémám lényege, hogy az utolsó képek már nem közvetítik számomra az eredeti tartalmat - lehetséges, hogy mint kép esetleg felépítésében jobbak, de jelentésében már nekem a hozzáadott dolgok vagy a módosítások után nem hordozzák az eredeti gondolatot. )
A kép alá a következő mondta volt írva... (Kiss Viktor kép)
A művészet kiegészíti a természetet.
Én is azt gondolom a kevesebb néha több. Nem kell mindent "megcsinálni", nem kell túldolgozni a képet, ha azt jól elrendezzük, jó a színe, akkor elmondhat sokat.
A csellós képpel is így vagyok.... és nekem nagyon szimpatikus volt az a kijelentésed, hogy a kezeket kidolgozod, a háttér marad durva... szerintem a kéz nagyon kifejező dolog, és annyi elég lenne... De ez az én véleményem Miközben folyamatosan a kezekkel küzdök magam is... az egyik gyengém a megfestése.
Nézegettem korábban, érdekesek ezek a fára készült alkotások! Jól mutatja számomra az alkotói folyamat esetlegességét és a fantázia meglétének szükségességét, szerintem ezek azoknál is így van, akik jó előre megtervezik a legapróbb részletekig mit fognak alkotni.
Arra próbálok választ találni, hogy miben áll az "esetlegesség" egyes konkrét alkotói folyamatoknál, mi a szerepe a kép építésnél, hogyan működik a "fantázia"... mi AZ, ami megragadja, mit működtet, mit változtat, hogyan illeszkedik a "terv"-be..
(Az utóbbi kép és az előtte levő kettő között különbség van. Finom különbség, és nem a "vonal" vagy "szín" fantázia-megragadás tekintetében, hanem sokkal lényegibb: működésbeli... )
Szerkesztette: nordwick - 2013-02-11 08:31
Van egy gondolatom, a zene (zenész) - festészet (festő) párhuzammal kapcsolatban.
Ezt régen el akartam mondani, mindig előjön bennem, de nem eléggé érzetem fontosnak, beszélgetések, problémák régebbi pontjain.
A zenészt, mikor kicsi, megtanítják a hangszere használatára, pontosabban elkezdik.
Miből áll ez: megtalálja hangokat, nem nyúl mellé, kontrollálni tudja a dinamikát valamennyire, halk és hangos hangokat tud létrehozni, rövidet és hosszút.
Zenedarabokat játszik utána, kezdetben és később, és lehet élete végéig, olyanokat amiket mások megírtak, kottában vannak rögzítve. Mit csinál? LEjátszik. ott van, hogy mit kell LEjátszania a kottában, és LE játssza. Hangokat nem tesz hozzá, hangokat nem vesz el. (Régebben ezt szerettem ezzel kapcsolatban mondani, hogy milyen ÓRIÁSI különbség van a zenész és festő jelenlegi megítélése között: a zenészt soha nem ítéljük el azért ha másol, a festőt azonnal --- na ez volt a régi problémám - és ezt szeretném most "árnyalni"
A zenész tanulmányai során zenedarabokat, megírt, lekottázott, mások által megírt darabokat játszik LE.
Ha "klasszikus" zenei pályán marad, sok sok év után, főiskolás korában találkozik csak rendesen a fogalommal, hogy "improvizáció", mikor is hangokat módosíthat, harmóniákat, ritmusvariációkat módosíthat, vagy tehet bele.
A jazz-zenésznek épp úgy végig kell járnia a hangszertanulás és a "módosíthatatlan" gyakorlatok és darabok világát, csak legfeljebb néhány évvel előtte találkozik az improvizáció tanulásával, (esetleg ha akkor ehhez a világhoz csatlakozik, mert nagyon "erős" a "fantáziája" ... de vannak jazz-zenészek, akik a klasszikus zenészek módjára, ("erős" fantázia híján) "lejátszók" maradnak.
És ITT van az a pont, amiért MOST mondom el ezt.
A "lejátszók" NEM "másolók".
Megint vissza kell menni a zenetanulás elejére.
Amikor adott egy "darab", a tanuló a hangokon, harmóniákon, ritmusokon nem változtathat...
...DE sok mindenen IGEN.
És teszi is. Már az elején világos hogy "van elképzelése a darabról" "egyféle felfogásban" játssza.
Egy 7 éves tanuló is. Módosít. Beleviszi a gondolatait, lelkét.
De hogy tudja ezt megtenni? Hiszen minden adott! Kotta van előtte! Minden rögzített!
És mégis... hangokat picit előbb kezd el, picit később fejez be, picit hosszabb szüneteket tart, egy LÉLEKzetvételnyivel, hangoknak picit nagyobb hangsúlyt ad, és hangokat összevon, "egy ívbe gondol" és játszik, másokat külünválaszt... tagol, ismeri a dinamika finom trükkjeit - egy meglévő darabon keresztül MESÉLNI TUD.
Kiss Viktor képe, és Robert Lane képe -
Egy 7 éves zenetanuló növendék egy vizsgaelőadáson már tudja ezt! Egy tájkép van előtte, LEjátssza, (és mesél rajta keresztül, általa, használva mint alap... mesél és nagyon sok mindent... mesél a zene benne keltette gondolatokról, érzésekről, mesél arról, hogy mi az ami a darabban benne van, még tán a zeneszerzőről is mesél... )
Előadó művészek - zeneszerzők.
Döbbenet számomra, hogy ez a tagolás nincs meg a festészetben.
Azt gondoljuk hogy mindenki a festészetben "zeneszerző". Nem vettük észere azt, ami az előadóművész a zenében!
Nincs megfelelő szó rá!
Ezer szinten nem értejük meg.
(A legelső szint, a nulladik, mikor egy Czerny etűdöt teljesen mechanikusan a kottát követve játszik - tanulja a hangszert. Erről most nem akarok beszélni - 0. szint)
Aztán, mikor egy előtte elterülő tájképként MEGfesti azt a tájképet, és icipici dolgokat tesz bele, módosít.. öreg emberként, a tanulások és képek hosszú hosszú sora után is....
És mikor "fotót" másol...
Mindezek után kérdezem, a jazz-zenészt akkor meg fogjuk érteni?
Mikor hirtelen, hihetetlen kreatív energiáit "teszi" bele egy "darabba" "beleimprovizál" ... - mikor a finom változatokat sem értjük?
Tudjuk e hogy teljesen racionális kapcsolatban van még akkor is a "fotóval"?
****
(Erre most nem megyek tovább... ez egy ilyen középen becsatlakozó gondolat volt... de... sok sok "következő" szint van.. hol ezt megint és megint elő lehetne venni...
(Mikor a zenész kezdettől improvizál?
Egy festmény aminek nincs terve...
És még vannak szintek....
A "zeneszerző" annyira a "végén" van... de még azután is van. Az "együtt játszások" világa pl...
Együtt improvizálni. Aztán egymásra figyelve improvizálni...
)
Összeraktam a "Már nem" eredeti fotóját és a rajzot róla. Ezt még az esetlegességhez szerettem volna felhozni példaként.
Tehát amikor majd 3 éve elkattintottam a képet, akkor nem gondoltam, hogy egyszer festmény lesz belőle.
Sétáltunk a faluban és fotóztam, amúgy is mindig fotózom és sose dobok el egyetlen képet sem, még az enyhén homályosakat is megtartom. Sose lehet tudni!
Jól látható, hogy a fotóhoz képest a kész mű nagyon más, "el van rontva", nem direkt, így sikerült mert nem akartam egy az egyben lemásolni, még a nézőpont is kicsit más lett, a pad másfele néz, de ezeken sose aggódom ha egy elfogadható szinten belül maradnak. Ez az esetlegesség nálam.
A fantázia pedig talán abban volt, hogy böngésztem a fotók között és megláttam, hirtelen beugrott ez a monokróm és erősen kontrasztos változat, amit rögtön meg is szerkesztettem, majd megrajzoltam.
Attila hozzácsatolta az alábbi képet:
Igen! Szívesen látnék ilyeneket itt, ezekből lehet talán inspirálódni, tanulni.
Egyébként talán látszik, hogy az eredeti pad egy csúnya, fröccsöntött műanyag, amit megpróbáltam fának álcázni a rajzon.
Két pici kiegészítés - illetve a két dolog szinte egy.
#136 Laci képén sokat gondolkodtam, Nagyon "kreatív", benne van Ő. És miért ne? sőt... !
és még (ami benne van) amit úgy mondanék, hogy az általánostól egy konkrét felé mozdult, tehát pl konkrét zenék jutnak róla eszembe ..nekem pl. Saint-Saëns darabok...
***
Itt egy hihetetlen különleges felvétel: Bartók Brahmsot játszik... Bartóknak egy külön zenei témát kell nyitni, SAJÁT zeneszerzői munkássága okán, absztrakciói, és az "ősi"-vel való kapcsolata okán ... De itt most egy ember játszik egy egy másik embertől. (A felvétel rossz minősége ellenére:
teljesen világosan együtt lehet érzékelni Brahms mellett Bartókot, ŐT, az egyéniségét, a lelkiségét... Igy senki rajta kívül ezt a darabot nem tudja "Le"játszani...
#134 Ezt írtam:
"-Egy végleges kép felé....
B ) Realizmus felé....
... nagyon izgalmas volna megnézni, mi történik ha a kezeket teljesen realista módion kidolgozom - és minden más maradna így..."
el is kezdtem ...de elakadtam ...
Elkezdtem kidolgozni a "kezeket" , de közben rájöttem hogy azokban feltétlenül "mozgás"-nak kell lenni.
Ezt akartam: "finom puha kidolgozott (kezek)" - és "mozog" ---- "durva, direkt kontrasztos (háttér)" és "áll".
De nem ez lett! Mikor megcsináltam a kezek finom kidolgozását: pont minden fordítva akart lenni... a szinekkel megoldott dolgok mozogtak, dinamikusak voltak, ( akarom nem akarom ez a színkontraszt mozgást indukál), a finom realista dolgok pedig statikusak...
Az első kísérleteim arra irányultak, hogy a szín-mozgást leállítsam valahogy, kompenzáljam: nem ment!
Mindenképpen mozgás szeretne lenni. Akkor gondoltam, hogy nem küzdök ellene, hanem FELERŐSÍTEM. Két oldalról is:
(két dolgot találtam ki):
1. mint a balettos képeimnél, a kezek több mozgásfázist összeraktam... (hogy mozduljon meg) ...
2 a hátteret még több nagyon direkt rajzos elemmel még jobban mozgásba hozom.
Jusson a két dolog egyféle párhuzamos mozgásba. A "realista kezek" mozogjanak a ő dimenziójukban (a real téridőben ) a háttér pedig mozogjon, az "ő" dimenziójában, a színek, érzések, gondolatok , lélek dimenziójában...
***
Elakadás:
#125 -től mentem tovább. (Ahol Márta észreveszi a cselló fölső ívének berajzolásában rejlő kulcsfontosságú játékos lehetőséget)
Az az érzésem, hogy az (#115) eredetihez kellene visszamenni, és onnan (minden kitalált dolgot, rajzos dolgokat, Márta "zöldjét", "cselló felső ívét", meg még mindent ami utána jön... ... "belerakni"
Újrafesteni, de "lendületből", azt hiszem a lendület az ami elveszik ilyenkor a sok gondolkodás miatt...
A gondolkodás EREDMÉNYEIT, viszont beletenni a "lendületbe"
Nekem most nagyon tetszenek a zöld vonalak benne... de a keze a mozgás miatt sokkal tompábbnak tűnnek, mint az erős, karakteres zöld, vörös és fekete foltok.... szerintem a kézbe is kellenének vonalak, mert így még tompa és elmosódott.... Megjegyzem nagyon szépen van megfestve, tetszik , és finom szép színe is van, csak a háttér ami most dinamikusabb...pedig a mozdulatnak kellene annak lenni... de ez az én véleményem.
Igen... Elnyomja a többi minden együtt a kezeket.
(Jó nehéz feladat lesz "felerősíteni... nem vagyok benne biztos hogy "csak" a vonalakkal megoldható, mindenesetre az elmosódottságával fogom kezdeni, vagyis vonalakkal - aztán meglátjuk hogy az elég e)
(Más változat... igazából erre NEM annyira szeretnék menni: a "többi minden" gyengítése a "kézhez" valahogy úhgy hogy a "nagy felületű" színek tompítása, és csak jelzésszerűen maradnánk belőle kisebb foltok ilyen tiszta erős változatban mint most az egész. - A rajzos elemek maradnának. )
Az egészről meg azt gondolom, hogy így jár az, aki nem EGYBEN gondolkodik a képről, (és így is festi) hanem részekre bontva... akkor aztán ezek a részek elkezdenek külön életet élni, és nem is biztos hogy újra tudnak "találkozni" egy képben ...csak közelítik azt legfeljebb ... (Itt ennél lehetséges hogy egészen kezdettől fogva "külön gondolkozom" )
Ebben az irányban haladva ... (még nincs kész, ez most egy ilyen félbehagyott állapot)
Színes vonalak a kéz - kar különböző kontúrjainál...
Próbálom "behozni ide is" a cselló- és háttérszíneket.
(Az "áthatások" a legnehezebbek - ott minek és és milyen színű kontúrja legyen.)
Nekem nagyon kezd tetszeni..... tudom még nem tartasz ott de ami most elsőre szemet szúrt az a hangszer jobb felső ívének a folytatása a kézzel találkozva nem stimmel a kéz alatti vonallal.... ez volt az első ami szembeötlött, meg az hogy szépek a kezek.... de tudom szőrszálhasogató vagyok....
#152#
Kapcsolatrendszer a festészet és a zene között.
Horváth Dénes - Mérész Ignác: Kép és zene 1974
3. A zene repertoárja
3.1 A skálák
3.1.1 A hangmagasságskála
3.1.2 A hangerőskála
3.1.3 Az időtartamskála
3.1.4 A hangszíncsaládok
3. A kép repertoárja
3.1 A skálák
3.1.1 A világosságskála
3.1.2 A helyzetskála
3.1.3 A formaskála
3.1.4 A nagyságskála
3.1.5 Az irányskála
3.1.6 A faktúracsaládok
3. A zene repertoárja
3.2 A kontrasztok
3.2.1 Az időben egymás után megszólaló hangok közötti kontrasztok
3.2.1.1 Hangerőkontrasztok
3.2.1.2 Az időtartamkontrasztok
3.2.1.3 A hangmagasság kontrasztok
3.2.1.4 a hangszínkontrasztok
3.2.2 Az egy időben megszólaló hangok közötti kontrasztok
3. A kép repertoárja
3.2 A kontrasztok
3.2.1 A térben egymáson kívül elhelyezkedő tónusfoltok közötti kontrasztok
3.2.1.1 a világosságkontrasztok
3.2.1.2 A helyzetkontrasztok
3.2.1.3 A formakontrasztok
3.2.1.4 A nagyságkontrasztok
3.2.1.5 Az iránykontrasztok
3.2.1.6 A faktúrakontrasztok
3.2.2 a térben egyhelyütt elhelyezkedő tónusfoltok közötti kontrasztok
Ez nagyon nagyon izgalmas probléma nekem. Többféle kísérletet is végeztem ... különböző leképezések, megfeleltetések a két "rendszer" között.
Nem tudom ez egy mű tartalomjegyzéke? Tehát ezek a pontok ki vannak fejtve benne?
Hol lehet utólérni ezt a művet? (Pécs vagy JPTE specifikus, vagy van rá remény más könyvtárakban is)
Szóval nagyon érdekel a dolog, (és nem csak 3. pont, hanem kíváncsi vagyok a többi fejezetre is)
Ez egy tanulmány, a teljes címe Kép és zene. Komplex auditív és vizuális nevelési lehetőségek. A Törésvonalak című könyvében tesz róla említést Horváth Dénes, de itt nem fejti ki részletesen. Nekem csak ez van meg. A Népművelési Intézet Kutatási Osztályának, vagy jogutódjának 1975-ös publikációi közt lehetne keresgélni Budapesten. Van még ezen kívül, Az ideális színkör címmel is tanulmánya. Ezt a Pécsi Tanárképző Főiskola 1974es tudományos közleményei közt lehet megtalálni.
Bejelentkezés
Hozzászólások
Zenével is így vagyok, függetlenül stílustól, ami jó az jó és kész.
(de gondolatban azzal a változtatással, hogy : barna-barna, barna-világos, barna-világos 
