Még sötét volt, mikor felébredtem. A fekete csendben csak a kazán halk zúgása hallatszódott a fürdőszobából.
Finom meleg volt. Belebújtam rózsaszín, bolyhos papucsomba, felvettem szürke kardigánom és halkan leosontam a
lépcsőn a konyhába.
-Jó reggelt!-köszöntött a sógyurma angyalka az ablakból. Rámosolyogtam és szétcsavartam a kávéfőzőt.
Jó alaposan megtömtem és feltettem a tűzhelyre. Macskám lustán nyúlt végig a színes rongyszőnyegen. Farkát
időnként felemelte, majd lassan, elegánsan visszaengedte a földre.
-Simogass meg!-hangja inkább volt parancsoló, mint kérő, de hát a macskák már csak ilyenek. Lehajoltam és
megvakargattam az állát. Ezt nagyon szerette, rögtön dorombolásba kezdett. A kávéfőző hangos prüszköléssel
engedte ki tartalmát. A szobában szétáradt a friss kávé illata.
-Mikor folytatjuk? Unatkozom!-szólalt meg egy hang a sarokból. Állványon ülő, félig kész képem elégedetlenkedett.
-Várj még!-mondtam neki halkan-Előbb a kávé!
Elővettem a csészét, beletöltöttem a gőzölgő, illatos italt, ugyanannyi tejet és egy kevéske cukrot tettem bele.
Így tökéletes.
Kevergettem. A kiskanál csilingelve kacagott, ahogy a csésze oldalához ért. Ilyen vidám kiskanál volt, mindig
nevetett.
Belekortyoltam, remekül sikerült!
A csillárról egy pók ereszkedett alá.
-Gyönyörű álmom volt-mesélte és álmosan dörzsölgette szemeit-Egy hatalmas, kövér legyet fogtam,csodálatosan
becsomagoltam (még masnit is kötöttem rá) és szerelmem jeleként átnyújtottam a szoba sarkában lakó, csinos,
hosszúlábú pókhölgynek. Onnantól kezdve egy hálóban éltünk. Szép volt!-szomorúan sóhajtott, a szoba sarka felé
pillantott és lassan visszamászott a csillár tetejére.
Sajnáltam, évek óta reménytelenül szerelmes volt a sarki póklányba, de az annyit sem törődött vele, mint egy
kiszáradt muslicával.
-Gyere! Figyelj most már rám is!-szólalt meg újra a képem, már egy kis sértődöttséggel a hangjában. A nyomaték
kedvéért, állványom is toppantott egyik lábával, persze csak óvatosan, hogy a kép le ne csússzon róla.
Jó, jó! Ne sürgess! Most egy kicsit csak nézegetlek.-mondtam neki és felé fordítottam a széket.
Képem kihúzta magát, örült, hogy végre vele foglalkozom.
Fentről a parketta reccsenése hallatszódott, majd két pizsomás láb jelent meg a lépcső tetején, aztán még kettő.
A fiam és a lányom kócosan, álommal a szemükben lekuporodtak a lépcsőre. Olyan kis szépek voltak.
-Szia anya!-köszöntek-kérünk kakaót!
Levettem a polcról egy nyuszis és egy bárányos bögrét.
Odakint már kivilágosodott, elindult a forgalom, kutyák ugattak, ajtókat csapkodtak, a szomszédban hangosan
fütyörészni kezdett valaki. Kezemben a két bögrével elindultam fölfelé a lépcsőn, de közben rákacsintottam a
képemre és halkan odasúgtam neki
-Ne félj, mindjárt visszajövök!-és egy apró sóhajtással szervíroztam gyerekeimnek a kakaót.
Új nap kezdődött!
Nagyon tetszik.
És igen, nálam is lakik egy pók a konyhai csilláron. Már házi kedvenc, mint a kutya meg a macskák, sose bántanám, pedig a többi póknak nem kegyelmezek. ... és most döbbenek rá, hogy lehet, hogy kinyírtam a szerelmét
Bejelentkezés
Hozzászólások
