Szerette szívni a vért. Mikor a fogát belevájta az artériába, finom recsegés hallatszott, ahogy szakadt a bőr. Talán ezt szerette a legjobban, hisz a vér az élethez kellett de az odáig vezető út meglepetési tették igazán boldoggá. Áldozatai sikolya és magatehetetlensége megborzongatta, élvezte ezt a rövid ideig tartó állapotot. Mohó lett, a nép fellázadt, és hívták a két vámpírölőt. A Professzort és Vemit, akik nagyon hamar végeztek vele, megtalálták a koporsóját és egy-egy általuk írt verset elmormoltak mellette. Köztudott, hogy a vámpírok belehalnak a nevetésbe, mikor az átkot belezárták a kőbe annak az idején, így volt megírva...de ez egy másik történet....
Bejelentkezés
Hozzászólások
