"Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan" -írja Exupery...
Csak hogy ez nem igaz. Ha igaz volna, nem volna értelme a festészetnek.
Exupery úgy beszél erről, és a "közbeszédbe" is nagyon beleivakodott ez az "axioma", mintha a "lényeges", például a szeretet, és a szemmel látható dolgok diszjunkt (nem átfedő - közös részt nem tartalmazó) halmazokban lennének.
Bódy meséli a filmvágásról, hogy vesz egy darab filmszalagot, amin mondjuk van 200 képkocka, amit egymás után rögzített a kamera, és nézi. "Alig különböznek" Pl egy ember egy mozdulata látszik rajta ...pl felemeli a kezét, elfordítja a fejét (8 másodperc történés)
"Itt még nem .. itt se ... itt se ...na itt kezd látszani, itt már jobban.... NA ITT! ... és itt már nem annyira, itt már nagyon kicsit, itt pedig már teljesen eltűnt"
A szeretés dimenzió mintha "az ő saját terében" külön mozogna... és egy időre úgy "haladna" hogy belelóg a "csücske" a láthatósági térbe. Amit a kamera rögzít is.
"...Azt nem mondanám, hogy ezek a matematikusok életművészek. Mert nagyon mélyek... Minden, amit csinálnak, azt jól csinálják. Jól teniszeznek, jól fociznak, nagyon vigyáznak, hogy a stílusuk is tökéletes legyen... a sportban is, a festészetben is. Amikor főznek, azt is tökéletesen akarják csinálni...."
Na igen, de azért itt két egymás ellen ható dologról van szó.
Én pl. alapból egy rendetlen ember vagyok, ami tök szépen meglátszódik a képeimen is, erőlködnöm se kell ahhoz, hogy ne tűnjenek szerkesztetnek.
Na de mi van egy matematikus felfogással? Engem az érdekel, hogy át tud-e lépni egy határt, ahol a tiszta művészet van, ahol nem kell kínosan ügyelni a rendre? Vagy még a legspontánabb alkotásaikban is ott van ez a rend, és ettől még akkor is kissé kimért lesz, ha élvezhető és mély mondanivalójú az?
Tehát a lényeg, hogy a matematikus felfogás nem szab a művésznek egy határt, amit nem tud átlépni?
Ez a kiállítás nem most volt, láttam annak idején ... és nagyon változatosnak éreztem. Ahogyan a Te kérdésedre sem lehet általánosító választ adni. (A fentebbi idézet is általánosít) Embere (festője - matematikusa) válogatja. Valakinek szab ilyen határt, valakinek nem.
Ahogyan én vagyok ezzel...
A korlát egyébként sokszor nem is korlát, hanem ÉPP valami olyan jó dolog, amit a korlátok nélkül élő, dolgozó, alkotó ember nem ismer, nincs fogalma róla. A korlátokat nemismerő ember sokáig képes ődöngeni egy nagy széles távlatokkal teli helyen például.
A korlát néha a korlát átlépésének egyik legfontosabb eleme.
Bejelentkezés
Hozzászólások
