Egy valószínűleg örök probléma vetődött fel újra tegnap egy tv-műsorban, Egy festő bácsival beszélgettek, és egészen általános formában hangzott el a kérdés. (És annak alkérdései)
"Mennyire széles értelmezési lehetőséget ad (adhat) egy festő egy kép kapcsán a néző számára?"
"Eldönti e ezt a kép készültekor?" (Például lehet, hogy azt szeretné, hogy amit készít, azt csakis egyféleképp lehessen érteni, vagy ellenkezőleg, éppen azt szeretné, hogy a legtágabban lehessen érteni a képet, minden néző úgy értse ahogy tudja, akarja ...
Vagy semmilyen ilyen jellegű szándéka nincs, se egyik se másik.
"Ha ez fontos kérdés, mikor és hogy tudja ezt az alkotási folyamatba beépíteni. Előtte, a kép megtervezésekor, vagy menet közben, vagy nem dönti el, hanem ez csak vagy kialakul vagy nem?"
"Mi a kapcsolat egy kép megértése, és annak HATÁSA között? Van kapcsolat?"
"Lehetséges hogy a festő a képével nem állít, nem hat, hanem kérdez?"
Hű de jó kérdések ezek.
1. "Mennyire széles értelmezési lehetőséget ad (adhat) egy festő egy kép kapcsán a néző számára?".....................
Csak magamból kiindulva, én ezen nem szoktam gondolkozni. Készítem a képet úgy, ahogyan gondolom, mer éppen arra van késztetésem. Ez néha értelmezhetőbb, néha kevésbé egyértelmű.
Szerintem előfordul, hogy az alkotó nagyon is egyértelműen akar fogalmazni, mégis másképpen értelmezik. Ilyenkor jön a kérdés, hogy vajon a művész nem jól tolmácsolta a dolgokat, vagy annyira egyéni a látásmódja, hogy előbb azt kellene megismerni a nézőnek. Vagy, valóban nem sikerült neki jól "fogalmaznia".
Ez mindjárt a második kérdésre is válasz, de csak részben.
2. "Mi a kapcsolat egy kép megértése, és annak HATÁSA között? Van kapcsolat?"
3. "Lehetséges hogy a festő a képével nem állít, nem hat, hanem kérdez?"
Olyan kérdések, amiben bárkinek igaza lehet, bár mit válaszol rá.
A saját igazsága!
Én is mint Kamilla magamból kiindulva..
Én sokáig nem adtam címet a képeimnek, mert egyszerűen azt éreztem, az a jó, ha mindenki aki ránéz a képre, az láthatja benne, amit ő maga érez, gondol, amit neki "mond".
Volt hogy konkrétan megfogalmazódott dolgot szerettem volna kifesteni magamból, úgy közvetíteni, hogy másoknak is ugyan azt mondja mint nekem. Ezért címet is adtam neki, ezzel ugye már valamilyen szinten "gondoltam én" befolyásolva a szemlélőt, mintegy terelgetve szándékosan vagy nem..
Jött a bátyám és ránézett a képre,.. hű milyen szép ez a hattyú!
Volt a képen minden más.. virág, lepke, stb, de hattyú aaaaz nem.. ) Nekem nem,.. Neki igen!
Elgondolkodtatott. Hol lehet a hiba??.. Később rájöttem, nem kell keresni a hibát, mert talán nincs is..
Kamilla szavai kapcsán.. Mi van, ha nem is az én látásmódom az egyéni, hanem a szemlélőé, mert ugye az is lehetséges attól, hogy
mondjuk ő nem alkot valamit!? És mi van, ha mindkettőnk látásmódja egyéni, más és más módon?
Ha csak egy fekete pöttyöt tennénk a vászonra, akkor sem biztos, hogy mindenki fekete pöttynek nézni, biztos hogy sokan elmennének mellette, lehet lenne aki megállna és azt mondaná, hát ez csak egy fekete pötty, ilyet bár ki tud, és lehet lennének olyanok, akik elgondolkodnának, vajon mit akar kifejezni vagy épp rögtön mondanának valamit, nekik mint mond a pötty.
Ha kérdő jelet festenék egy vászonra, akkor is ugyan így lenne szerintem. Lennének akik kérdést vélnek, és lennének, akiknek már maga a válasz lenne, hogy ez nem kérdés, hogy egy kérdés.. de még tovább is lehetne tekerni és mind lehetne igaz.. vagy igaz lehet.
Mint egy alma, mindenkinek alma, de mindenki másképp néz rá, mert mást keres benne. Elég zöld e, elég édes e, vagy épp legyen savanykás, legyen nagyszemű vagy épp apróbb. Vagy épp nem is gondolkodik rajta, mert alma és kész.
Kiben milyen vágy fogalmazódik meg egy adott valami láttán (akár tudat alatt).
Épp így lehet ez egy alkotással is,.. és mindenkinek lehet igaza, a saját igazsága.
Így felvetődhet egy újabb kérdés: Számít e, hogy a festő akar vagy ad e széles vagy akár szűkebb értelmezési lehetőséget?
Igen, Igazad van Vali!
"Számít e, hogy a festő akar vagy ad e széles vagy akár szűkebb értelmezési lehetőséget? "
Ez olyan, mint amikor valakinek a szőke nő, vagy barna, fehér bőrű, vagy fekete, vagy kövér vagy sovány, vagy ezek különböző kombinációja a zsánere. Nem lehet és nem is kell mindenkinek megfelelni. A megfelelés az, ami gúzsba köti az alkotót. Az alkotások "színes palettája" a művészeti értelmezés esszenciája. Mindenki találhat benne neki valót. Ha ez nem így lenne, akkor ....., mi lenne? Ez lenne az igazi nagy kérdés!!
Persze ezzel most Nordwick kérdésére, kérdéseire nem igazán válaszoltam. Kissé általánosan fogalmaztam. Csupán arra az esetre értendő mindez, amikor az alkotó nem foglalkozik az érthetőséggel. Teszi, amit éppen jónak lát.
Egy kép értelmezési lehetőségeinek számát egyedül a befogadók száma korlátozza. Ezen értelmezések pedig pontosan annyira különböznek egymástól, mint az egyének különbségei, és annyira hasonlítanak, mint amennyire egy rugóra jár az agyunk. Ahhoz hogy az értelmezés, mint lehetőség egyáltalán felmerüljön, a festőnek először is hatnia kell a maga eszközeivel a nézőre. Ez a hatás tartalom (értelem) nélkül tartós aligha lehet, mert nem nagyon mozgat meg az érzékeken túl mást, és mint tudjuk az érzéki örömök hamar kioltódnak, ezért ugyanazt a hatást csak újabb és újabb ingerléssel lehet elérni. Ez pedig olyan zsákutca, amit pl. az izmusok történetéből igencsak jól ismerünk. Ugyanez vonatkozik a hamis tartalmakra, közhelyekre, érzelmeket imitáló érzelgésre, és hasonlókra is. Ha már a tartalomnál tartunk, legyen az bármilyen lényeges, annak továbbgondolásra is érdemesnek kell lennie, ha nem akarjuk hogy a hálás közönség ismét csak ráunjon. Még jobb, ha eleve több rétege, egymásra épülő értelmezési szintje van a műnek, lekötve a nézőt türelme és adottságai szerint. Az ilyen képek akár egyfajta meditációs tárgyként is működhetnek a befogadó számára. Mindezek tudatos, féltudatos és tudattalan folyamatok lehetnek akár egyszerre, úgy a festő, mint ahogy a szemlélő esetében is, és ez teszi igen bonyolulttá, egyben érdekessé az egész történetet. A festészetben a kérdésfeltevés, és a válasz is feltételezi egymást, a megismerési folyamat részeként, de a minősége mindenképp képességfüggő is egyben. Ideális esetben a festmény arra ösztönzi a befogadót, hogy feltegye a saját kérdéseit, és találja meg a saját válaszait.
Bejelentkezés
Hozzászólások
