Széles csíkok vad lángok
A húsba késsel lyukat vágok
Sütögetek ízlelek figyelek
Vért szagolok érzést szippantok
Körülöttem hantok s tornyok
Sápadt színnel magas hegyormok
Hegyes csúccsal felém meredeznek
Sok ostoba kérdéssel kertelnek
Szakadt bőrrel az arcunkon
Reményt mellőzve kutatunk
Vizet és kenyeret akarunk
Vagy egymás testét tépjük
A bocsánatot soha nem kérjük
Megrágni feldúlni eltiporni
Nagy feladat hidd el nekem
Összetörve száraz szemmel sírni
Kétségbeesett üvöltés szelével
Beszakadt körmeink szélével
Hasítjuk az ösvényt az útnak
Kézzel ásunk gödröt a kútnak
Térdre esve koppan a csont
Feljajdul a föld mélyéről egy holt
S halott álmokkal a fejében
Jár háláltáncot a sírja tetején
Mi ezt rémülettel figyelve
Pengénket az ég felé nyújtjuk
Amivel a szívünkben a remény
Vöröses lángját újra gyújtjuk
2
Éles kiáltás tompán csengett
Gúnyos kacajában fetrengett
S ezzel a lelkünk mélyén rejtett
Félelemmel teli érzéseket keltett
A perverz ismeretlent is ismerő
Kéjelgést felfokozott formában
Hajszoló veszélyt hozó szerető
Könnyeink sósan ránk száradva
Traumát okozó élmények emlékeként
Hasított most elborult elménkbe
Hegyek éles ormairól letaszítva
Testünk sebeit a felszínre hozva
Vért szopok és halált falok
Étket továbbra is hajszolva
Saját magunk nem lehet elég nekünk
Majd mi hozzuk el a végzetünk
Sorsom útját még én sem találom
A jövőt bizonytalannak látom
A folytonos harc felfokozó hevében
S a pusztítás mámorító kedvében
Érezni a fájdalom gyönyörét
Ízlelni az elesettek kifolyt vérét
Örömet okoz ez mind nekünk
Így a búnkat könnyen elfeledjük
Pengénk vasa a sötét felhőket
Hogy tisztuljun az ég szétkergeti
S a remény lángja a lelkünket
Utoljára tüzesen izzóra hevíti
Én a fióknak írok. Nincs igény manapság erre, ezért nem is ölök bele energiát, hogy mindenhova küldözgessem, töltögessem fel őket. Majd egyszer, amikor lesz pénzem, kiadok egy könyvet, aztán ha valakit érdekel, elolvassa.
Bejelentkezés
Hozzászólások
