Kicsit aluldimenzionálja a kérdést, de legalább a kérdést felveti.
Nekem egy nagy dilemma az, hogy akinek semmilyen látásfolyamati gondja nincs, tehát láthatna, de mégsem lát, azzal én nem annyira törődnék, mint azzal aki tudna látni, érteni is azt, szeretni, örülni a látvány formáját öltő szeretetnek ... de akadályozva van ebben. Nem lélektani, gondolkodásbeli, hanem konkrét szervi okokból. Festményeket készíteni nekik. Vakoknak. Azoknak, akik később vesztették el a látásukat, tehát vannak vizuális emlékeik régről, és azoknak, akik születésüktől fogva vakok.
Konkrét ötletek, hogy ezt hogyan lehetne kivitelezni.
Bejelentkezés
Hozzászólások
