Nekem akkor se akarjon eladni valaki egy olyan "festményt" művészetként, ami úgy született, hogy élelmiszerfestékkel a szájában rátüsszentett a vászonra.
Köszönöm, én műveletlen, hozzá/meg nem értő kretén vagyok, nem kérem.
Jó! DE.
Tudunk valamit "nemkérni"? Úgyértem hatékonyan?
Hogy "úgy kérni nem" hogy aztán ne is kapjuk meg? Esetleg felhagyjanak még a kínálgatásával is?
Van a nemkérésnek technikája? Kultúrája, gyakorlatai tapasztalata?
Én láttam népeket, akik nagyon hatékonyan tudnak "nem kérni belőle". Egyszer, de jól "nem kérnek belőle" és akkor itt a történet vége.
Jó...de akkor azt kellene megfogalmazni, hogy mi a művészet, és mi a műalkotás..és ha nem tudod hogy készül csak a kész alkotást látod mennyiben befolyásolhat a tetszésben az elkészítés módja.....
NEM Direkte próbáltam leválasztani rögtön az elején EZT a (nyilván súlyosabb és fontosabb dolgot) az egészről. Ha leválasztom marad a "nyilvánvaló szar", és "viszonyunk a nyilvánvaló szarhoz" Én ezzel szeretnék foglalkozni. Természetesen a súlyos és fontos dolgokkal szeretnék foglalkozni, de előtte MILENNE, ha EZT lehetne valahogy külön tárgyalni.
tehát besenyőpistabácsi mondja, hogy van olyan dolog ami érték, és van ami nem, de van olyan ami igen, csak nem annak látszik később kiderül hogy mégis, és van olyan ami nem néz ki annak de aztán mégis kiderül hogy az, és ...mindezeknek még nagyon sok kombinatorikus és nemdiszkrét átmenetei... Na szóval majd megkeresem hogy hol van ez kifejtve
Tehát. Most kivételesen.
Térjünk le a szokásos útvonalról. És ne tűnődjünk arról, hogy ...hogy hogy bizony komplikált dolog az érték, az alkotás, ennek létrehozása, ennek befogadása, és még sok sok sok minden, hanem előfeltételezzük, hogy van egy durva, mindentől megkülönböztethető részhalmaz: az "totál szar". És próbáljuk meg azt megbeszélni, hogy a totálszarhoz mi a viszonyunk, miért nem tudunk totá-elhatárolódni tőle, vagy tudunk, vagy hogy tudunk, vagy miért nem
Szerkesztette: nordwick - 2013-04-19 18:59
Aha...totál szar.... semmi kétely, semmi feltételezés... értem, de nekem néha vannak totálabb szarok is abban a kategóriában amikor valaki nem annak szánja és mégis ..és nem is veszi észre és nem is ért egyet azokkal akik.... Mert itt annak van szánva és az is..de mi van amikor az alkotó nem így gondolja?
Egy cipőről meg tudjuk állapítani, hogy totál szar mert mondjuk rossz a varrás vagy a ragasztás, eleve selejt. A művészetben ezt miért nem tudjuk? Elvileg ugyan az lenne nem? Egy termék, ami vagy jó vagy nem. Vagy nem? Aztán tovább is fokozhatnám, hogy az a cipő a totál szarsága ellenére is lehet valakinek tetsző, szép, és még talán a funkcióját is elláthatja, de ettől még mindenki tudja, hogy egy selejt.
(Mártinak, közbe Atti írt)
Kezdesz azért kezdeti elhatározásomban megingatni. De kitartok. A "totál szar" mint olyan leválasztható nem csak a következményeiről hanem az előzményiről is.
Elképzelhető, hogy az alkotó pl azt gondolja, hogy valami nagyon nagyon rosszat hozott létre, alkalmasint éppen a totálszart, ...de téved, egyáltalán nem azt hozta létre. elképzelhető, hogy alkalmasint valami nagyon szépet.
(Meg kéne mondani neki )
aztán igen, lehet az is, hogy van olyan festő aki ilyet olyat alkotott kicsit alá fölé értékeli önmagától, vagy sehogyse,... hm, de sajnos beletalált a "totál szarba". Lehet hogy véletlenül. Az ritka, de olyan is van. Van olyan, is hogy ami sokkal gyakoribb, hogy valaki egy igazi "totál szar gyártó" az összes műve az! Olyan is van hogy a fele fele,
Nem fontos.
A "totál szar" fogalmát kell először elfogadni.(megérteni-elfogadni) Hogy értelmes dolog "bevezetni".
Én kb 10 éve "vezettem be" mikor elkezdtem tanulni a "művészet managementet"
Első hatalmas élményem a "Hogyan adjunk el bárkinek bármit" c. könyv volt.
Jó...leválasztottuk az előzményről...de hogy választhatjuk le a következményről... az a "totál szar" ami senkinek soha nem tetszik? történjék bármi az értékkel az esztétikával, és "az idő mindent megszépít" is semmivé lesz? Vagy csak a jelenben gondolkozzunk? Mer volt már rá példa a történelem során, hogy valamit "totál szarnak" minősítettek..de aztán.... vagy csak az eladás minősít...kezdek ám már összezavarodni...
A "totál szar" egy fogalom. Azért kerül bevezetésre, hogy bármi amit szeretnénk megérteni bárhol az esetleg ennek a fogalomnak a bevezetésével könnyebbé váljon. Nem biztos hogy jó maga a fogalom, és nem biztos hogy érthető, hogy egyáltalán mi az amire bevezetve van. Abban reménykedem, hogy bárkinek, elvileg könnyebbséget tudna okozni, mint mondjuk 10éve mikor nekem azt okozott. Eligazodni, megérteni.
NEM SZOKVÁNYOS fogalom! Nem egyértelmű. Nem szokásos a bevezetése. (Bár .Atti tulajdonképp teljesen helyére is teszi a cipő példájában - AZ.) Általában semmi nem szokványos ami azt eredményezi hogy valamihez közelebb kerüljünk.
A "totál szar" fogalma (Márti legutóbbi gondolatára) nem kerül a jövő vagy a múlt vagy a jelen minősítői változataiba, relációiba... DE, IGEN, PONTOSAN : a "totálszar" az eladási relációban nyeri el valódi helyzetét a világban. Ott érthető meg alapvetően "hogy mi is ő" ha addig nem is teljesen
Amit nem értettem sose, volt a környékünkön egy pékség, amelyikből számomra ehetetlen ámbár nagyon olcsó termékek kerültek ki. Mégis az emberek vették mint a cukrot! Miért?! Máig nem jöttem rá. Miért nem fizetnek az emberek 10 forinttal többet egy lekváros buktáért ha sokkal finomabb, sőt ehető, és miért veszik meg inkább az ehetetlent, amit időnként egy harapás után dobnak ki? A pékségnek jól ment mert rengeteget adtak el a totál szarból.
Mikor nekem végül sikerült körülírnom rendesen a fogalmat nagynehezen akkor "ez jött ki": "A totálszar estében a managernek (kereskedőnek) a legnagyobb a haszna."
Uhh.
Na.
A kereskedőnek, managernek a legkevesebb ráfordítással, energiával, pénzzel, adódik a legjobb, legtermelékenyebb szituáció, (pénze a leggyorsabban gyarapszik) MERT, amit neki kéne megtenni, történetesen rávenni a vevőt arra hogy vegye ami eladó, azt NEM kell megtennie, mert magában a festményben (áruban) már benne lakoz, mert a festő beletette.
De hát a világ más területén is van így..pl. az őstermelő keres a legkevesebbet a ráfordított idő, energia, befektetés arányában a legkevesebbet...míg a nagy és kiskereskedők ehhez képest többet nem?
Na de! Az eredeti kérdés az volt, miért vesszük meg a szart, miért tetszik műalkotásban is a szar, miért ragaszkodunk hozzá? Erre nagyon jó példa számomra mondjuk a 80-as, 90-es évek öltözködési kultúrája vagy hajviselete, ezeken ma már mosolygunk, de mi történt közben? Miért tetszett akkor a szar és ma miért nem? És akkor miért nem éreztük szarnak a márványkoptatott farmert?
Ezek szerint nincs a szar a moderálandó szavak listáján!
(még a #18 )
A festmény (műalkotás) biznisz, ezt jócskán felülmúlta.
Az östrermelő (mezőgazdasági értelemben) nem "ős- termelő", a természet megújuló "energiáink" kincsinek egyféle alvállalkozója, akink persze ebben sok sok munkája van, a festő mondjuk LEGYEN őstermelő, úgy igazából ...
Kevesebbet mint a mezőgazdasági.
A leges legjobb festő ős termelő sem keres semmit. (picit) PÉNZT.
De miért? Azért amit az előbb vázoltam. (TÉMA) Mert eladja az elrohadt, emulgeálós, térfogat-javított "ős-valamijét" , egy kereskedőnek, aki rávette erre, hogy mielőtt eladná ami tiszta emulgeálja térfogat-javítsa, természetes színezékekkel dúsítja, elrohassza, stb. Megteszi.
Úgy őstermel, hogy őstermel aztán ezeket megcsinálja.
#19 tök jó amit mond az Atti: (nekem "totál szar" definíciós szempontból ) ( ami amúgy bonyolult lenne: ) "akkor, ott, ez volt a legjobb biznisz" azért volt az (a divat hajviselet stb stb...bármi...), most meg azért nem mert most meg más a legjobb biznisz.
Miért az az őstermelőfestő aki csak eladásra hajt nem a vevő, és a managger igényei szerint fest?
Ha el akar adni, csak eladásra akar festeni....nos nekünk a baráti körben van rá szavunk...de csúnya...
Nyugodtan lehet mondani szerintem a csúnya szót is, attól még a helyzet ez.
A finomítás az egészben, az, hogy a "totál szar" kapcsolatába került festők, azáltal, hogy leveszik a munkát manaerük válláról, képükbe beleépítve a manageri munkát, nemhogy pánzt nem keresnek nem hogy a saját megélhetésüket nem biztosítják, és tönkreteszik magukat, egészségüket, lelküket,HANEM EZENTÚL felélik a jövőt is. Negatívot állítanak elő. Ha családjuk van az ő jövőjüket., ha hazájuk van akkor annak a jövőjét.
És a "totál szar" világa itt nem ér véget, ez csak a kezdet.
Igen leveszik a munkát a válláról...de ezt az indíttatást valahonnan hozzák.... valahogy tudják mit kell csinálni.... vajon honnan jön ez a belső indíttatás?
Életszeretetből. Sajnos azt kell látni, vagy megokosodni ebben a tekintetben, hogy azt ne lehessen elterelni, hülyeségre kihasználni. Jó van az hogy van Csak ...meg kellene tanulni szépen elhatárolódni a hülyeségtől, és szépen kihasználni noooormális módon. Az egy hihetetlen elképesztő energia, ami ma: ezzel a felhasználási móddal bazinagyot rombol, felél, pusztít, hihetetlen mekkorát roncsol, ez a sok szar kép az emberekben, egy tatárdúlás nem pusztított ennyit.
Ugyan az az energia: ha azt mondom hogy nincs manager, nincs kereskedő előjelet vált az egész... és épít. Akkorát épít, mint egy "inverz tatárdúlás" szóval nagyot.
Nahát konklúzióként. Az én elképzelésem szerint.
Van egy fogalom a "totálszar" ennek a fogalom nak van egy létrehozója a manager, a kereskedő. Ezt pusztán anyagi gyarapodása érdekében hozza létre (néha azért közrejátszik a környezete intenzív pusztítása mint indok - úgy értem még intenzívebb mint ahogy az elvileg a totálszartól magától is pusztulna) A totálszar előállítására a manager ráveszi a festőt, úgy hogy becsapja, hazudik neki, kihasználja életszeretetést, adni akarását. Hülyét csinál belőle. Becsapja a vevőt is, igazira vágyását kihasználva. Belőle is hülyét csinál. A központba állítja a "totálszart" ami mindennek alfája és omegája lesz, miközben egy másik csatornán a pénz "kiürül a rendszerből" a kereskedő zsebében landol, nem csak a jelen a amúlt, a jövő is felélődik, festő, befogadó adósává lesz a kereskedőnek, semmit kap és fizet, ha már nincs miből akkor a jövőjével .Nem kurvaság ez, annál ezereszer rosszabb, ugyanis olyan kurva nincs aki a képes lenne nemzedékekre tönkretenni a jövőt.
Egyetlen kiút van ebből: a kereskedő és az ezzel egyenértékű fogalom a "totálszar" kikerülése. Kiiktatása.
Az energia ekkor a festőtől a befogadóhoz direkt módon jut. Semmi nem veszik el, hanem épít. Nagyon-nagyon erőteljesen. Pénz is oda kerül ahova kell kerüljön.
Ennek megértése, és határozott kiiktatása az egész manageri, kereskedői világnak.
Még az "antitézis" kimaradt ebből a "sajátságos elméletből".
Amiről szóvan tehát nem egy bizonyos alakotás, nem képek egy jellemző típusa, hanem egy folyamat. Egy konvergenci pont kerül be a rendszerbe, be van oda mesterségesen ültetve, mert természetesen nem lenne ott. A "totálszar" ennek a konvergencia pontnak a neve. Minden afelé konvergál utána. A művész gondolkodása, és vásárló igényei. Így tudja csak a kereskedő az egész rendszert kézben tartani. Másképp nem, másképp egy szétszórt divergens folyamatot lát, ami számára kezelhetetlen.
Az "ideális totálszar"-t nehéz elérni, minden csak közelíti azt, hogy is nézne ki ... talán leginkább valami szupergiccs és főleg kábítószer elegye. De értelmezése, megítésée sokkal inkább természetét tekintve a függőség kategóriájába tartozik, mint a művészi vagy esztétikai kategóriákba. Olyan kábítószer, amit a függőség miatt, már reklámozni sem kell. A festő ebben az az ideális esetben egy tabletta gyártó gép, elég valószínű hogy maga is bevesz belőle menet közben.
Minden rendszer elpusztul ha mesterségesen beleteszünk egy ilyen konvergencia pontot. Felborulnak a természetes egyensúlyai.
Tehát az antitézis: a konvergenciapont elhelyezése a végtelen magasságban. Természetes eredetileg ott is van. M Salinger: "Magasabbra a tetőt, ácsok" könyvének címe. Igazából ezzel a "metódussal" kiiktatunk mindent ami a természetes "felhajtóerőt" megkötné, valami bármilyen magasságban elhelyezkedő ponthoz láncolná. Ki kell iktatni minden mesterséges gravitációs centrumot, csak és kizárólag a végtelen magasság felfelé húzó gravitációja maradhat.
Mind az alkotóban, mind a befogadóban.
A rendszer a kereskedő nézőpontjából nézve, ez a húzás egy teljes divergenciát hoz létre, semmit nem tud kezelni benn, érthetetlenné, és megfoghatatlanná válik számára az egész, semmit nem tud eladni, és tönkremegy.
Ez hihetetlen.... idézném Marquez-t: Három pont: "Ne adjanak homályos, kétértelmű válaszokat, és mellőzzék a három pontot. mikor filmforgatókönyv-írók nem tudják mit mondjanak, mindig kiteszik a három pontot."
még szerencse, hogy nem vagyunk filmforgatókönyv-írok...
Marqueznek teljesen igaza van, de itt most éppen annyi mindent tudnék mondani, hogy nagyon oda kell figyelnem hogy abból a sokból mi az ami nem viszi túl messzire a témát, vagyis a lényeg közelében tartja
***
Most egy konkrét gyakorlati példa következik
"Április 22-én a bíróság első fokon öt hónap, két évre felfüggesztett szabadságvesztésre ítélte Sugár János képzőművészt egy konceptuális graffiti miatt. Még 2008 nyarán fújta fel a "Wash your dirty money with my art", azaz "Mosd a piszkos pénzedet a művészetemmel" feliratot két helyre Budapesten, a Kogart épülete elé és a VAM Design falára."
(forrás: comment.blog.hu)
Bejelentkezés
Hozzászólások
Direkte próbáltam leválasztani rögtön az elején EZT a (nyilván súlyosabb és fontosabb dolgot) az egészről. Ha leválasztom marad a "nyilvánvaló szar", és "viszonyunk a nyilvánvaló szarhoz" Én ezzel szeretnék foglalkozni. Természetesen a súlyos és fontos dolgokkal szeretnék foglalkozni, de előtte MILENNE, ha EZT lehetne valahogy külön tárgyalni.
értem, de nekem néha vannak totálabb szarok is abban a kategóriában amikor valaki nem annak szánja és mégis ..és nem is veszi észre és nem is ért egyet azokkal akik.... 
