A kabát jó meleg, de a lába fázott. Kellene venni egy téli cipőt, de végülis minek. Arra a rövid időre... Vágott egy grimaszt. A kisgyerekes anyuka rámeredt a gyümölcs joghurtos pult másik végéről, erre gyorsan észbekapott. Egy tizedmásodperc elég volt, hogy újra átlagosan értelmes képet tudjon vágni. Nem akart feltűnni, megzavarta volna a dolgok menetét.
Áttolta a bevásárlókocsit a következő pulthoz. Már vett halas száraztápot, de most vinni fog nekik marhapárizsit is, azt nagyon szeretik és sose lehet tudni. Hátha most vihet nekik utoljára ételt.
A kisablakot nyitva tartotta a fürdőszobában télen-nyáron. Betörőtől nem kellett tartania, hiszen csak egy macska fért át rajta. Még volt ideje kikapcsolni a tévét, de már érezte a viszketést a bőrén és elindult az ablakhoz. A szemüvegét az ablakpárkányra tette, mint minden este. Iszonyat kellemetlen volt az átváltozás. Nem fájt, de kibírhatatlanul viszketett.
A fekete macska átugrott a terasz korlátra és elindult. Újhold van, ez jó, el lehet rejtőzni. Eszébe jutott a hónapokkal ezelőtti eset, amikor a cirmos területére tévedt. A cirmos nagydarab volt és agresszív, ennek ellenére sikerült leharapnia egy darabot a füléből. Persze ő is kapott jónéhány sebet, és a szeme melletti karmolásra egy egész tubus korrektort elhasznált, de még így is látható volt. Akkoriban furcsán néztek rá a kolléganői, de már elfeledkeztek az egészről.
Megélénkült a szél és egy koszos papír-zsebkendőt megpörgetett a levegőben. A pupillái kitágultak és lecsapott. Hirtelen nagyon jó kedve lett. Felnevetett volna, ha most emberfázisban van, de így csak egy torz grimasz sikeredett. Ha egy ember mindezt közelről látja, akkor elszörnyed. Persze az is lehet, hogy csak röhög egyet. Vagy talán csak sajnálná, hogy nem tudja elég gyorsan előkapni a mobilját, hogy lefotózza. Ám mindez nem is érdekelte igazán, hiszen alig volt mindezekre esély. Az emberek nem figyelnek meg egy macskát, mint ahogy a macskák szokták ezt más lényekkel, így ez az egész nem számított. Örült, hogy a reflexei még a régiek, pedig már minden szál bajusza megőszült. Kicsit még tépkedte a foszló papírt, mint kölyökkorában. Jó volt nosztalgiázni.
Jött egy újabb fuvallat és megborzongott. Egyre gyakrabban történt meg és egyre erősebb lett az érzés. Tudta, hogy közel van már az idő, amikor nem fog többet visszaváltozni. Macska marad örökre és attól a naptól kezdve még észrevétlenebb lesz az emberek számára.
Bejelentkezés
Hozzászólások
