Mindkét Nap lenyugvóban volt, ezen a hideg téli estén. Még annyi fényt adtak, hogy az emberek lehelete pont látszódott, ahogy a ropogó hóban sietve mentek otthonuk felé. Narancs és kék színek mindenütt, előttem két zöld tuja. Az ablakból nézem őket és elgondolkodom, milyen jó nekik. Örökre együtt lenni és bámulni a naplementéket. Aztán az égre nézek és az érkező űrjárműveket kezdem bámulni, elképzelem honnan jöttek, melyik bolygóról. Furcsa kontraszt, a ropogó hóban a gyalogos emberek és az Űrből érkező hajók. Eszembe jut mikor még csak a Föld volt, mennyivel másabb volt minden, mikor még csak kutattuk a csillagokat. Aztán az áttörést jelentő mesterséges féreglyukak feltalálása után kinyílt minden, egyszerre nem volt többé távolság. Az a sok bolygó a rajtuk élő lényekkel, és a csatlakozás az Egyesült Csillagrendszerek Szövetségéhez.
De mindezek ellenére is itt állok az ablakban és nézem a tujákat, és arra gondolok milyen jó nekik. Örökre együtt lenni és bámulni a naplementéket.
:-) A féreglyukról jut eszembe... Tegnap néztem a "Kapcsolat" filmet, nemtom hanyadszor. Olyan érzés ez az írás.
...Nagyon szeretem, valahogy a főszereplőnéni akár festőművész is lehetne... űrkutató vagy festő... ugyanaz.
Talán a múlt héten néztem meg én is. Lényegében tényleg ua, álmodozó típus mindkettő. Amúgy de szeretnék egy 30 centis Newtont. Nagyon sokat csillagászkodtam régebben.
Bejelentkezés
Hozzászólások
