Vili képe alatt http://pemzli.hu/...to_id=3677 hanzik ez el:
"... van egy 'ismerősöm' a facén..aki a képeim mellé odaírja, hogy vegyem meg és tanulmányozzam Barcsay Jenő Művészeti anatómia c. könyvét... mégis nyomot hagy és elbizonytalanít a kritikája"
Ott a kép alatt elkezdtem erről írni, de most kicsit részletesebben...
Szóval csak néhány gondolat.
***
Azt hiszem az, hogy valaki neki fog e művészeti anatómiát tanulni, belső késztetés.
Aki művészeti iskolába jár, annak kötelező tantárgy, de annak sem ér véget az iskola végén, meg nem is ott kezdődött valószínűleg, az anatómia nem olyan dolog, amivel az ember "végezni" tud, hanem végtelen dolog. Én pl. már 7 évesen foglalkoztam vele, és most se gondolom, hogy minden kérdésre tudnék válaszolni, vagy megoldani egy képen. Ez is egy félreértés az anatómiával kapcsolatban. És akkor nem beszélve arról hogy ez csak egy eszköz, és általában összhangban kell legyen a képet felépítő összes mindenféle képi eszközzel, tehát ezek az összehangolások integrációk, egy külön óriási fejezet.
Tehát belső késztetés.
Az előbb írtam, hogy szerepet lehet szánni neki, a sok-sok sok képi kifejezőeszközön belül, el lehet mondani vele sok mindent.
hogyne lehetne, hiszen a tartás, az emberei arányok, a mozdulatok hihetetlenül jellemezik az embert, a viselkedését, jellemét érzelmeit. Ez lenne az első csoport akik kénytelenek anatómiát tanulni. Akik erre érzékenyek.
Ha valaki ugyan érzékeny erre, de mégis megpróbálja anatómia tanulás nélkül az pórul jár.
egy kézmozdulat, akár csak a kisujj vagy egy szempilla helytelen ábrázolása, egy milliméterrel való elrajzolása tökéletesen más érzelemhez kötődik, azt fogja észrevenni az ember, hogy ami fontos dolgot akart közölni azt nem tudja közölni.
Minduntalan valami más jön ki belőle. Így aztán végül kénytelen mégis foglalkozni az anatómiával.
Még ide tartozik, hogy van, akinek van érzéke az arányokhoz, testarányokhoz, jó megfigyelő, jó szemmértéke van (de régen hallottam már ezt a szót) érti és érzi a kapcsolódásokat, az összefüggéseket, a funkcionalitást ... és még sorolhatnám, szerintem az hamarabb fog haladni a tanulmányaiban, de olyan nincs hogy valaki sok száz rajzot el ne készítsen és mégis jó legyen művészeti anatómiából. Szóval ez sok-sok év és sok-sok rajz. Ebben biztos vagyok.
Még arról, hogy az anatómiának milyen nagy szerepeket is lehet szánni egy képen belül. Nem csak egy embert rajzolhatok le, nem csak a gondolatait, érzelmeit ábrázolhatom, pusztán az anatómia segítségével, hanem egészen absztrakt, elvont fogalmakat is, jó példa erre az épp nemrégiben feltöltött Czeglédi Zoltán kép, a "Tavasz" 90 százaléka a képnek anatómia.
Egy másik csoport az absztrakciók, ezt Vili képe alatt kezdtem el mondani. Kiemelek például egy mozdulatból valami lényeges dolgot, az hangsúlyozom a többit pedig nem. Ezzel az anatómiai is absztrahálódik. De ha nincs ott az ami absztrahálódjon, akkor abból nem fog jó kijönni. a semmit hiába absztrahálom, abból valami másik semmi lesz.
Tehát ez az a csoport, aki nagyon-nagyon mélyen ismeri az anatómiát, olyan mélyen, hogy már megengedheti magának hogy játsszon vele. Rajzol egy négyzetet és egy kört, ez a kép, de azok mérete kölcsönös helyzete egyáltalán nem véletlen, és meglehet, hűen őriz (kvantitatíve is) testarányokat például.
Például szoktam készíteni "csoportképeket", kép amin rengeteg ember van, pl, a "Piros kék vigyázó elefánt" ilyen, rengeteg jellemző mozdulat... ezek a képek nagyon gyorsan készülnek, pl 1 ember/10 másodperc, és ahhoz hogy ezek stimmeljenek, minden figura olyan legyen emilyennek gondolom, néhány vonással is benne legyen minden aminek benne kell, ahhoz kell az előtte éveken keresztül elvégzett rengeteg anatómiai munka.
A harmadik csoport, akik 0 szerepet szánnak az anatómiának az emberábrázolás kapcsán, pl néhány színfoltot festenek, és ezzel elmondanak egy érzelmet. Nekik egyáltalán nem kellene anatómiát tanulni, hacsak nem kikapcsolódásként, ahhoz a tapasztalathoz kapcsolódva, hogy egy tevékenységet nagyon tud segíteni az, ha néha-néha valami gyökeresen más jellegűt
csinál az ember, (persze ilyen alapon foglalkozhatna ellentétes tevékenység címén, pl műszaki rajzok készítésével is, vagy fejszámolással )
***
Ami a közösségi portálokon elhangzik, "tanuljálanatómiát" az szóra sem érdemes kategória, ahhoz a jelenséghez tartozik, amit Mártával tárgyaltunk a realizmus témában: a "nem hasonlít-hasonlít" kérdés. Tehát az ilyen emberek számára hatalmas élményt jelent, mikor felfedeznek egy ismerős tárgyat egy képen: "az egy ház ott". Hasonló szintű felfedezés: "a cicák nem pirosak". Hát kb. ilyesmi: "a karja nem elég hosszú" (vagyis "tanuljálanatómiát"
***
(Tavaly novemberben töltöttem fel PDF formában Barcsay anatómia könyvét a szerveremre, http://pemzli.hu/...#post_2419.
Jó könyv az, esetleg nem eléggé inspiráló. Van neki egy olyan nyomott hangulata, (ezt mondata róla valaki). Nahát ma már hasonló szintű könyvek elérhetőek a neten, sokkal jobb hangulatúak is, pl. mondjuk erotikához kapcsolódó pozíciókon keresztül kalauzolja a végig az ismeretanyagon a tudni vágyót )
Szerkesztette: nordwick - 2013-07-06 18:24
NAHÁT..
persze csodálkoztam volna, így viszont örülök hogy fórum-témában veted fel a történteket. Én magam csak annyit teszek hozzá a fent leírtakhoz, hogy "ne rajzoljon, fessen rémeket az, akinek a rémei nem adják át a vele asszociálódó félelmet"
A kép alatt általam idézett "ismerősöm" nekem szánt 'jó tanácsa' egy pallérozott de tehetségtelen ember besavanyodott önsajnálatából származhat valószínűleg. Ami saját korlátaimat illeti--próbálom megismerni és túlhaladni őket, és ez minden alkotó szükséges alapállása - ha a helyes irányban kíván haladni...és ahogy Tibor is írta, anatómiai (vagy egyéb, mert van még néhány ) ismereteink fokát határozza meg inkább stílusunk és festői késztetéseink, mint a szomszéd házmester rosszindulata.
Bejelentkezés
Hozzászólások
) 
)
