Jól van, menjünk tovább. (Ó, mennyire szeretnék beleírni a válaszaitokba, hogy ne kelljen ide másolnom... na, mindegy... a technikán túllendülök.)
Szóval egyetértésben vagyunk, hogy
'az élet van' objektív. És az élet jó. De ez nem egyszerűen a jó és rossz felosztásból adódik, nem egy minősítés, hanem az élet lényege a "jóság". OK.
A 'jóság' érzékelése már nem az. Szubjektív. Érzékelő rendszer, szűrő kérdése. Érzékeled vagy sem, szűröd vagy sem...
Ha nem szűröd, egy vagy vele = nem különbözöl tőle. Vagyis egy vagy az élettel. Vagyis az élet egy veled. Ezt nem kell felállítani, ez a te valódi lényeged.
Az élet nem szűr. Él. (Erre mondod, hogy 'megélni' lehet.) Szuper. Egyet beszélünk. De jó!
Amikor szűrsz (gondolatokon keresztül, mércén keresztül, személyiségen keresztül), akkor már egy torzított változatot vizsgálsz. Korlátozol. Eldöntöd, hogy jó vagy sem, és kiválogatod, hogy a szempontod szerint mi a 'jó'. Eldöntöd, hogy átmegy a mércén vagy sem...
A mérce maga az akadálya annak, hogy élő lehessen... Az életnek nincs mércéje, neki minden 'jóság'. - itt már nem beszélünk egyet...
A Thai Chi példába hadd szálljak be: szerintem az úgy volt -ma is így működik-, hogy valaki, akit később mesternek neveztek el, megtapasztalta magbában az ÉLŐT. Valamiféle módon, spontán vagy tudatosan, mindegy. Korlátozások és minden elvárás nélkül.
Az ÉlŐ-nek ereje van, és képes mozdítani. Fura mozdulatokra görbíti, tekeri, csavarja a testet. A test érzi az áradást, áramlást, az ÉlŐ-t.
A kívülállók azt látták, hogy itt valami fura és csodálatos dolog történik, és valahogyan érezték is az erejét. Ők is akartak maguknak belőle. Azt a következtetést vonták le, hogy ha ezeket a mozdulatokat megtesszük, akkor velünk is ugyanaz lesz, mint a mesterrel. És nem lett. Ezért azt gondolták, hogy hibásan másolták le a mozdulatokat, tehát pontosítani kell. A 'mester' megmutatta. Vagyis az ÉLŐ mozdította őt. Most még pontosabban másolták le. Elnevezték formagyakorlatnak. És némelyiküknek sikerült 'elérnie', amit a mesternek. Ezért azt gondolták, hogy a formagyakorlatot kell gyakorolni... még pontosabban... szépen... meg nem változtatva... hagyományt teremtve.
Ami szép. Csak éppen bele tudunk veszni a formagyakorlatba. ÉS van, akinek sosem lesz ÉLŐ. Mert nem a gyakorlat teszi, hanem az ÉlŐ mozdítja...
Így működik a többi 'szakrális' tevékenység is. Lesz belőle hímzés és faragás, és ünnep, és hétköznap, és bármi. Ma is.
Sajnos senki nem mondja neked, hogy enélkül is hozzáférhetsz az ÉLŐ-höz, vagy ha mégis mondja, nem hiszed.
Attól lesz 'szakrális', mert ÉLŐ.
Akkor nem hagynánk a francba azt a szakrális címkét? Minden lénnyel megtörténik. Akár magyar, akár nem. Csodálatos.
Akkor mindegyik szakrális lény, nép... ?
És ha feloldódsz az ÉlŐ-ben (igen, megszűnik az elkülönültség), akkor az ÉLŐ mozdít. Téged is. Ma is.
Számtalan tapasztalattal alá tudom támasztani. Akár ismered a Thai Chit, akár nem. Mozdít. Ugyanazt a mozdulatot csavarja, hajtja belőled, mintha papírból lennél. Ma is.
Nincs útvesztő. Csak a gondolataid, elvárásaid szűrője. A mércéd.
Az ÉLŐ nemcsak mozdít. Alkot is. Vezeti a kezet. Verset ír. Húrt penget. Létrehoz. Alkot.
Művészetnek hívjuk az eredményét és a folyamatát.
Szerintem.
***
"A tojás tojássága objektíven megállapítható, mindenki tudja róla, hogy ő egy tojás, senki sem fogja megkérdőjelezni."
Pedig talán érdemes lenne. Még ha most úgy is érzem, hogy fárasztalak ezzel... újra és újra elmondhatod nekem, hátha egyszer megértem. Szerintem értem. Elsőre is így volt. De...
Ha a kiindulópont hamis, hogyan működhetne igazságként a belőle levont következtetés?
Kaptam én egy kínai barátomtól egy tojást. Remek darab. Most jött a fröccsöntő-gépből. Pont akkora, pont úgy néz, ki, pont olyan a kidolgozása, még meg is főzheted. Bírja. Tojás. Ki is kérdőjelezné meg?
Nem fog az arcodon szétfolyni, ha hozzád vágják, stabil... ÉS?
Attól az tojás.
Vagy nem?
Mégis van, amitől inkább tojás lesz valami?
A tojás létét kérdőjelezem.
Akkor?
Így van ez a művészettel is?
Magabiztosan, objektíven rámondhatod valamire, hogy érték, a másik értéktelen? A tojás alapján?
Nem félünk kimondani, csak... csak nem biztos, hogy úgy van...
"Miért kell bizonygatni valaminek a létezését, amit mindnyájan használunk." Háát... szerintem ezért, amit itt leírtam. Jó dolog kitisztázni. Legalább saját magunk számára.
Nem biztos, hogy ugyanazt használjuk, és ugyanarra jutunk...
Attila, ott rontottad el az analógiát, hogy valaminek a létét a milyenségével próbáltad összehasonlítani. A Te analógiádban a tojás lenne a festmény, csapágygolyóval szintúgy.
Egy biztos, a véleményed szilárd értékrenden alapszik. Ha kicsit sikerül belehelyezkedned egy másik fajtába, akkor könnyen beláthatod, hogy tévedsz, mert amit eddig jónak véltél, már nem is annyira jó, és fordítva.
Végig azt próbáltam elmagyarázni, hogy nem szilárd!!
Ez nem egy matematikai képlet, sőt, egy képlékeny valami.
A csapágygolyó az érték, de ez csak addig tart míg kimondjuk, hogy csapágygolyó, a többi, amit írtatok már csak túlmagyarázás.
Aki esetleg nem látott még csapágygolyót, annak elmagyarázzuk, de legtöbben pontosan tudjuk mi az, én így vagyok az értékessel és az értéktelennel is, van egy közös objektív mérce, ami alapján el tudjuk dönteni.
Az más kérdés megint, hogy ezt az objektív mércét miként próbálják elnyomni akár áramlatok, korszakok, akár tudatosan emberek.
Én csak annyit mondok, az objektív mérce VAN, elérhető mindenki számára, de ez nem öl meg semmit a szubjektív érzékelésből. Az mindenkinek a sajátja.
A Ti álláspontotok szerint nincs Isten vagy valami magasabb intelligencia, illetve teljes káosz van az univerzumban.
Erről szeretnék majd később egy külön témát indítani amúgy...
Ami VAN azaz ember erős vágya arra, hogy legyen valamiféle számára felfogható rend, szabály, mérce, amihez bizonytalanságában igazodni tud. Ez a vágy, és a gondolkodásának az a jellemzője, hogy kevés téglából is hatalmas építményeket képes kreálni, hozta aztán létre Manitut, Zeuszt, vagy a lufi fejű ufót, és itt a többi hasonszőrűt nem is említeném, nehogy rám találjon valami fanatikus a bombájával.
Valóban, hittel szemben a legjobb érv is csak felesleges túlmagyarázás, jó esetben, mert van ahol egyenesen bűn.
Félreértés ne essék, én is fontosnak tartom, hogy a hozzáértők kialakítsanak valamiféle konszenzust a legfontosabb értékekről, de hogy ezek az értékek csak úgy lógnának valahol az éterben tőlünk függetlenül......háááát......:-)
Univerzum kérdésében még nem foglaltam állást, de nem gondolnám hogy csak a magasabb intelligencia, vagy a káosz lenne az alternatíva.
Dehogy lógnak valahol tőlünk függetlenül az éterben!
Hol írtam ilyet?!
Sőt, azt írtam:
"Végig azt próbáltam elmagyarázni, hogy nem szilárd!!
Ez nem egy matematikai képlet, sőt, egy képlékeny valami."
Közvetlenül az előző hozzászólásomban ráadásul.
Én úgy gondolom, ahogy ezzel a felsőbb intelligenciával is folyamatosan kommunikálunk és kapcsolatban vagyunk, és alakítjuk a magunkról valamint a környezetünkről a képet, úgy az objektív mércét is közösen alakítjuk ki. Az már megint más kérdés, hogy az egyén mennyit tesz hozzá vagy vesz el belőle.
Én saját ellenségünknek tekintem pl. azokat, akik úgy gondolják, nem tudnak hozzátenni az egészhez semmit és csak vágyálmok kergetésének tartanak bármiféle ilyetén megmozdulást.
Az emberiség alig fejlődött spirituálisan, szellemileg, sőt én úgy látom elkezdett visszafejlődni és ezt ezeknek az embereknek a számlájára írom.
Azoknak a számlájára akik azt hiszik, hogy mint egyének nem fontosak és semmi közük az egészhez, nincs beleszólásuk a dolgok alakulásába.
Borzasztó fontos lenne, hogy ne csak technikailag fejlődjünk, hanem a fent említett módokon is mert hatalmas lemaradásban vagyunk.
Na, de ez már egy másik téma lesz.
Szerkesztette: @Attila - 2013-07-31 11:38
Re:#51 (meg persze sok más részletre is válasz ez az egész beszélgetésből, pl Atti #57 ...meg még több másik részletre, de főleg Anikó #51 írására)
***
"(Ó, mennyire szeretnék beleírni a válaszaitokba, hogy ne kelljen ide másolnom... na, mindegy... a technikán túllendülök.)"
Igen most én is ezt szeretném, de egész hosszú részeket is idézni fogok, és gondolatmeneted szerkezeti felépítést követni, mert.
MERT egyre inkább világos lesz nekem, hogy "egyet beszélünk".
Nekem itt leginkább az a fontos hogy számomra kiderüljön az, hogy mi mindenben egyet, és vannak e olyan dolgok amiben nem, vagyis van e valami egyáltalán, amit te másképp látsz, másképp tudsz, vagy másképp tapasztaltál. Ismersz e olyan dolgokat, amik nekem is fontosak lehetnek, mert én azt meg szeretném tudni
Na hát ilyen álláspontból írom amit gondolok, ez az oka hogy igen nagy figyelemmel kísérem a Te írásaid.
***
"Szóval egyetértésben vagyunk, hogy
'az élet van' objektív. És az élet jó. De ez nem egyszerűen a jó és rossz felosztásból adódik, nem egy minősítés, hanem az élet lényege a "jóság". OK."
Na ez már "kettős idézet" de igen fontosnak tartom még egyszer leírni, mert ez olyan alap, melyben az a tény hogy mindketten így tapasztaltuk, az mindenen felülálló.
A második, semmiféleképpen nem kevésbé lényeges pont a "bennelét" kérdése. az hogy egyáltalán lehet "bennelenni". Egynek lenni vele. (Ismét hosszú kettős idézet:
"Ha nem szűröd, egy vagy vele = nem különbözöl tőle. Vagyis egy vagy az élettel. Vagyis az élet egy veled. Ezt nem kell felállítani, ez a te valódi lényeged.
Az élet nem szűr. Él. (Erre mondod, hogy 'megélni' lehet.) Szuper. Egyet beszélünk. De jó!"
Itt jönne még az, hogy részletkérdésre adott válaszok is ugyanabból a tapasztalatból erednek: pl. "És az élet jó. De ez nem egyszerűen a jó és rossz felosztásból adódik, nem egy minősítés, hanem az élet lényege a "jóság". "
Most itt tartok egy kis szünetet.
(Szünet )
Amikor valaki megszületik akkor még teljesen egy az élővel.
Vagyis ővé ez a tapasztalat.
Aztán ez az egység elromlik. Elszakadás jön létre. És ez folyamatosan romlik.
Egyre egyre nehezebb lesz újra megtalálni ezt a kapcsolatot.
Van egy csodálatos rész az emberben ami viszont megőrzi e kapcsolat tapasztalatát. ezt nem lehet megsemmisíteni, erre csak fedőrétegek rakódnak.
Egyre több és több, és ez ember már már azt hiszi, hogy ez része teljességgel megközelíthetetlen, vagy úgy érzi, hogy meg is semmisült.
Amúgy ez az egész beszélgetés onnan indult ki hogy hazugság a festészetben.
Akkor most itt tartunk, épp ennél a hazugságnál.
Az ember bíbelődik ezzel a trutyival.
Akar e változni? Akarja e megtalálni azt amit a trutyi elfed?
Akar e valós változást?
Van aki akar van aki nem. A trutyi lehet elég nagy ahhoz, illetve a vele való állandó foglalkozás juttathatja olyan állapotba az embert hogy egyáltalán nem érdekli már a valóság.
De van olyan is hogy érdekli, de nem megy neki.
Mi a trutyi? Miből áll össze? Sok mindenből. Halott dolgok rezgéseiből, amik kényszerrezgések folytán tevődnek át, másolódnak, hoznak létre halott struktúrákat, falakat. Gondolati struktúrákat. Például. Meg például traumákból. Van egy tudós bácsi aki ezeknek a traumáknak a kezdetét nem is a születéstől számítja, hanem annál előbbre teszi, a magzati korszakra, pl. hogy a kicsi hogyan éli meg azt, hogy az anyukája nem akarja őt.
(Trau-ma egyébként (ős) törést jelent)
Tehát van ez az élővel való kapcsolat megtalálása. Az élő univerzummal, vagy Istennel, vagy sokféleképp nevezhetjük. Újra megtalálása. És ennek lehetőségei.
Itt van egy nagyon érdekes rész, hogy vannak akiknek ez nem újra megtalálás, mert valamilyen különös oknál fogva el sem veszítik, és "töretlenül" "élnek-benne". (Én ezekhez tartozom. Egész pici korom óta mindez nekem tapasztalat. Már egész kicsi gyerekként rá kellett csodálkoznom, hogy másoknak meg nem az. Később meg érdekes volt látnom mások újra felfedezési "metódusait". Rájönni arra, hogy amit szeretnének, és megvalósítanak, vagy nem az az ami nekem VAN.
A "szakrális" általad mondott "eldobása", nekem azért nem tetszik, mert azt látom, hogy rengeteg rengeteg embernek, jelent utat. Annyi féle jó út van, hogy fel sem tudnám sorolni amennyit láttam hogy jó. És lényegüket tekintve mind-mind ugyanarról szólnak, és még azt is mondanám, hogy működésük is nagyon hasonló, tele vannak közös elemekkel.
Pl. az előbbiekben is említettem az egyik ilyen "elemek", pl 'elengedés', 'megbocsátás'.
Traumát pl. a mai kor pszichoterápiás ülésén is így dolgozunk fel, előhozzuk, és elengedjük, majd amit felszabadítottunk, azt hagyjuk 'magától' működni, rábízzuk magunkat. Ha megnézem mondjuk a keresztény ember imáját a "Mi Atyánkat" teljesen hasonlóképp működik, Simone Weil mondja, hogy "ennek elmondása után nincs olyan hogy egy icipici rész jobbá ne legyen az emberben" És ez szakrális út.
A "szakrális utakat" nem kívánom részletezni, én azst látom, hogy ezek nagyon sokat romlottak az utóbbi időkben. Degradálódtak, devalválódtak, adott esetben még a lényegüket is elvesztették. Jó pl hogy belementél a Tai-chi működésébe, mert látszik ezen a leíráson hogy mi látszik kívülről ebből. A Tai-Chit NEM kell pontosítgatni, sőt, a váza éppen hogy alkalmas arra, hogy az azt gyakorló a saját dolgait "adja át neki", vigye bele, és hagyja hogy az ott "feldolgozódjék", "elengedődjék". Egy a Tai-chi hez hasonló rendszer aminek a elvi működését is leírták azt mondja, hogy a lerakódott, bemerevedett, halott rétegek "felmozgatása" a célja, és ezáltal az belső élő mag kinyitása, kapcsolatba hozása az mindent betöltő "energia" áramlatokkal. Ugyan az.
A devalváció, ezeknek a rendszereknek a devalvációja pl ilyesmi. Tai-Chit lehet ma csoportosan "tanulni". egy tornateremben. Holott tipikusan ez egy mester-tanítvány kétemberes dolog. Kizártnak tartom, hogy az így kimaradó "beszélgetések" hiányában valaki számára is használható dolog lenne a Tai-Chi. Nyugodtan tanulhatna helyette ritmikus sportgimnasztikát a szomszédos tornateremben. Vagy például...láttam ilyet, a koszban szemetes tornateremben látnak neki.... ez elképzelhetetlen volt régen. A tanítvány dolga volt a helyszín kitakarítása rendbetétele. stb.
Másik dolog amit írsz, és én nem tudok azonosulni vele, a "szakrális-nép" jelentőségének elvetése. Ezek olyan népek, akik egyrészt ősi népek, másrészt a nem szakad meg a kontinuitásuk azokkal a régi korszakaikkal amikor sokkl természetesebb volt az emberek kapcsolata az élővel, harmadrészt gondot fordítottak arra, hogy az ezzel kapcsolatos tapasztalataikat átadják. Ma egészen meglepő hogy a magyar népmese mennyire "kiugrik" sok sok más nép népmesei közül. Mitől is? Hogy gyógyító ereje van. Trauma feldolgozó ereje. A "Piroska és farkasnak" nincs gyógyító ereje. Az kb egy didaktikus anyai intelemmel azonos: "Kislányom, ha nem hallgatsz anyádra, csúnyán pórul jársz, és a világban lévő gonosz emberek áldozatául esel".
A magyar népmese hallgatása során a kisgyerek, egészen korán a benne felmerülő nem megérthető drámákat, esetleg sokkokat, félelmeket, amiket szavakkal nem tudna kifejezni, és a környezetében sincs senki aki ezek feldolgozásában segítene, át tudja adni a mesének, és feldolgozott formában kapja vissza. Segít neki a feldolgozásban.
A magyar népmese nem csak a már meglévő traumákat "kapja el" kezdeti stádiumban a kisgyerekben, s nem hagyja elsúlyosbodni, nem hagyja hogy az egész emberi lény elfertőződjék, hanem "preventív" jellege ís van. Tehát egy vigyázó, óvó része is. Sok trutyi ellen van felvértezve az, aki kisgyerekkorában ezzel találkozik.
Hihetetlen rendszerezett és "teljesség igényével" rendelkező rendszer, ami tartalmazza és igen szépen rendszerezve tartalmazza mindazon trutyiforrásokat, mechanizmusokat aminek terhe alatt a mai pszichoterápia például megszakad, de annál még jóval többet is.
***
És most jönnek a kérdések.
Ezt írod: "mindenkivel megtörténik."
Tényleg? Szerintem nem.
Egyáltalán nincs rá garancia, hogy egy eltrutyisodott ember valaha is találkozzon az élővel.
A lehetősége az ami megvan. Adott.
De magától nem történik meg.
Például keresztény körökben (de nem csak ott) hallom, hogy mindenki elmesél egy "transzcendens élményt". Pl jelenést. Az elbeszélés kb ilyen. "Nagyon rossz volt nekem addig. Aztán egy nap történt VALAMI .... (a valami leírása) ... aztán minden megváltozott, és most is ez van"
Ilyen van, és ez egy jó estet. Sőt lehetséges az is, hogy ez mindenkivel megtörténik, csakhogy addigra már annyira el van trutyisodva, hogy nem tudja mit kezdeni a "jelenéssel". Semmiféle változás nem következik be. Hát Tarkovszkij Stalkerében látunk erre példát. Többféle változatát is ennek. (a "Tudós" és a "Művész" reakciója)
Bár ez a film már nem is a jelenésre példa, hiszen nagyon nem automatikus jelenésről van szó, nem az utcán vagy az otthonukban "éri" őket, hanem nagyon is megdolgoznak érte, nagyon is sokat tesznek, sok lépést azért hogy eljussanak egy olyan helyszínre, ahol a jelenés egyáltalán létrejöhet. A Zónán való keresztülhaladás a trutyin való keresztülhaladás... "Nincs útvesztő. Csak a gondolataid, elvárásaid szűrője. A mércéd." Írod. Tehát akkor van (útvesztő) "Csak a gondolataid, elvárásaid szűrője. A mércéd."
Csak. Éppen elég az. A Stalker film elég jól bemutatja milyen komoly útvesztő is az.
Tehát szerintem akkor történik meg ha tesz az ember ezért lépéseket.
Ha tesz akkor sem mindegy hogy mit.
Azt látom, hogy ami korban hatalmas mennyiségben tűntek fel botcsinálta, vagy kifejezetten anyagi haszon érdekében működő önjelölt Stalkerek. Végtelen mennyiségű kétes kimenetelű "lelki" kalandtúrát látok. Végeredményként pedig kifosztott, és még nagyobb kétségbeesésbe süllyedt embereket. Látok innen-onnan (ősi kultúrákból -azok lényegét persze kihagyva) összeollózott, vagy spanyolviaszkként előadott bombabiztos módszereket. "Ha ezt csinálod ... egy hét alatt üdvözülsz. Számlaszámunk: ..."
És látok természetesen nagyon szép ellenpéldákat is.
Még működő, jól működő, (és nem szakrális) rendszereket is láttam.
***
Rengeteg nagyon szép megfogalmazásod van, abszolúte látszik az hogy "bennlétből2 erednek ezek, mert ilyet nem mond az aki erről csak kívülről "elmélkedik"
... és ezt a végére hagytam...
"Az élet nem szűr. Él."
"Az ÉLŐ nemcsak mozdít. Alkot is. Vezeti a kezet. Verset ír. Húrt penget. Létrehoz. Alkot.
Művészetnek hívjuk az eredményét és a folyamatát. "
Már nagyon régen megfogalmaztam ezt valahogy ugyanígy magamnak... nem "én" rajzolok... a teremtő rajzol... nem én szeretek, a teremtő szeret... "én" csak benne lehetek ebben.
***
Ha viszont benne vagyok akkor teremtés részese vagyok.
Atti legutóbbi bejegyzésében ez az "aktivitás" az ami izgalmas. Nem mint "egyén" "személy", hanem a teljes világ, a teljes ÉLŐ alakítója teremtője, "mozdítója", "hajlítója" (Szép rész az a Mártix filmben mikor az erre ráébredés van ábrázolva)
***
Nem szívesen megyek bele a mérce problémába ismét...
De. Mérce van és nagyon egyszerű, kétállapotú mérce, (kicsit fentebb választóvíznek, meg sok mindenféleképp neveztem már)
: vagy élő leszel, vagy nem. Vagy benne leszel a valóságban, vagy nem.
Ha benne leszel, akkor eltűnik ez a mérce is, jelentőségét veszti.
Ha nem, akkor trutyiba bóklászol, mércék sokaságát gyártod, jó nagyokat hazudsz, stb.
(Itt megint (re Atti): amíg az ember "nincs benne" addig van személye is, addig van személyes felelőssége is, személyes dolga, és ennek egyik eleme, a kétállapotú mérce használata, ha benn van, akkor "személyes" felelősség átalakul, beolvad egy sokkal nagyobb "működő-élő-felelősségbe" ... (Remélem az egész írás során elég hangsúlyt adtam a személyes aktivitásnak és a személyes felelősségnek...))
Én megint csak különválasztanám, a személyes felelősség VAN!
Akkor van baj ha ezt felelősséget nem értjük meg, akkor állítunk fel különböző mércéket és akkor nem tudunk eggyé válni ezzel a "működő-élő-felelősséggel".
Az emlegetett objektív mérce pl. egy nagyon jó útmutató ( és még jobb is lehetne), segít eligazodni, merre kell menni.
Rengeteg embert látok bóklászni az úton, némelyek lefele néznek, mások feltett kézzel rohangálnak.
Földi időben mérnek, órában, percben.
Igazából céltalanul léteznek, bár abban a tudatban vannak, hogy életüknek van célja.
LENNE! De ehhez messzebb kellene látniuk és szinte minden berögzült, elvárt dolgot el kéne felejteniük.
Húúúú, de nehéz szavakkal leírni ezt!
Igen, nehéz szavakban leírni, ezzel vacakolok itt én is
Másik... úgy tűnik hogy a végső zárójeles megjegyzésem a személyes felelősségről nem volt alaptalan ... ennek kellene a legnagyobb hangsúlyt adni, vagy ezt vizsgálni sokkal alaposabban.
Igen, mert szerintem olyan témát feszegetünk, ami jelenlegi eszközeinkkel kifejezhetetlen.
Csak remélni merem, hogy a következő generációk már egy egészen más formában fognak kommunikálni, érteni, látni és sorolhatnám még mit csinálni.
Jelenleg az egyének között óriási különbségek vannak, nem anyagi, nem testi értelemben.
Mégis úgy gondolom, hogy az emberiség egy olyan pont előtt áll, mikor felgyorsulhatnak az események, sokan jöhetnek rá arra, hogy amiben eddig éltünk, annak semmi köze a valódi élethez, az egy visszamaradott valami.
Mint egy hangyaboly, ahogy a mi szintünket se tudja ésszel felérni, csak teszik a dolgukat, úgy még mi se tudjuk a következő szintet ésszel felérni.
Mikor egy-két hangya egyáltalán meglátja azt a másik világot és a következő szintnél már elkezd azon agyalni, hogy miként lehetne átlépni oda, majd elkezdi megértetni a többiekkel is...na az egy fordulópont a hangyatársadalom életében.
Igen.
Pontosan ez van.
Erre van a Pemzlifórum.
Látom ezeket a lépcsőket, látom hogy 1 vagy 2 évvel ezelőtt milyen problémák jöttek elő, mik tudtak konfrontálódni. Azt látom, hogy egyre élesebbek. Én azt érzékelem, hogy itt a z emberek ki tudják fejteni, felvállalni, konfrontációba vinni (ez három dolog) a legvégső kérdéseiket is.
"Ismersz e olyan dolgokat, amik nekem is fontosak lehetnek, mert én azt meg szeretném tudni "
Nyilván igen, ahogy fordítva is így van. Nagy öröm, amikor az Egy felismert "darabja" megoszthatja magát egy másik "darabjával", ami sosem volt különálló. Jól mondom?
És nem is nagyon gyakori... vagyis...
vagyis ilyen formában nem...
"Na, hát ilyen álláspontból írom, amit gondolok, ez az oka, hogy igen nagy figyelemmel kísérem a Te írásaid. " Megtiszteltetés.
***
"Amikor valaki megszületik akkor még teljesen egy az élővel.
Vagyis ővé ez a tapasztalat.
Aztán ez az egység elromlik. Elszakadás jön létre. És ez folyamatosan romlik."
A tévedés itt van: elszakadás. Erre a tévedésre egész kultúrkört lehet építeni... de ebbe most mégse mennék bele.
Nem elszakadás, hanem téves azonosulás.
És kérlek, hogy nem kiforgatni kívánom a szavakat, hanem jelentősége van.
Nincs elszakadás.
Ahogy nem szakad el a jobb lábad tőled akkor, ha a mai naptól kezdve úgy dönt, hogy 'ő' különálló tőled, és elnevezi magát Nyúllábnak. Attól még nem az. Csak tévesen azonosul. Mondhatjuk úgyis, egy hazugságban hisz.
Így van velünk is. "Amikor valaki megszületik akkor még teljesen egy az élővel." Igen.
És egyszercsak azonosulni kezd a testtel, a gondolatokkal, vagy az érzésekkel, amit a test érez.
'Én a testem vagyok.' mondja. (Fura módon, a nyelvben tudjuk is: test-em, vagyis valakinek a valamije = tehát nem vagyok a test)
Tévesen azonosul. (Ő még mindig az élő.)Attól még nincs elszakadva. Sosem volt, sosem lesz. De azonosulhat mással, egy hamissal... ugyanúgy, mint az 'Én a Nyúlláb vagyok'.
Tehát az egység nem romlik el. Ezért nem is romlik tovább. Mindig is tökéletes és teljes. Minden pillanatban.
Miután a megszületett azonosul a testtel, észreveszi, hogy az éhes, fázik és törékeny. Ezért meg kell védeni a testet. És ezt a
védelmet különféle módokon képzeli el, vagyis különféle személyiségeket hoz létre... mondhatjuk, hogy vérmérséklet szerint.
De mind arról szól, hogy hogyan tudná megvédeni a testet, és kielégíteni az igényeit vagyis hogyan tudja kontrollálni a környezetet.
Vérmérséklet szerint... vannak az aktív kontrollálók, a passzívak, a gondolkodók, az érzelmekkel zsarolók... attől függően, hogy a testtel való azonosulás után milyen következtetésre jut valaki.
Pl. Ez a test törékeny, meg kell védeni ebben a bizonytalanságban, káoszban, majd én megmondom, mi legyen!
Erről lehetne könyvet írni, meg a típusokról is, de nem ez a lényeg.
A többiek a gondolkodással vagy az érzésekkel azonosulnak.
Az sem jobb, de nem akarok a részletekbe belemenni, tényleg el ne vesszen a lényeg.
Az a lényeg, hogy a kiindulás téves.
Ha felébredsz a téves azonosulásból, minden a helyére kerül - meggyógyul.
A trutyi a téves azonosulás következménye. Jó sokat össze lehet gyűjteni, sok éven keresztül lehet trutyizni... és egy pillanat alatt felébredni.
Mindenkinek. Elkerülhetetlenül megtörténik.
Van, hogy a halál előtt. Vagy a halál pillanatában.
Van, hogy később. (És egyik sem értékesebb a másiknál, és nem kívánatosabb a másiknál. Mind 'jóság'.)
Fura, de vannak, akik a testtel való azonosulásukhoz olyannyira ragaszkodnak, hogy amikor a test már meghal, még mindig tovább ragaszkodnak hozzá... majd keresnek egy másik testet. Az sem zavarja őket, ha az már "foglalt".
Na, azt hiszem, ebbe most ne menjünk még tovább bele... Minden esetre... érdekes.
Általában jó sok trutyit gyűjtenek manapság az emberek. Egyet értünk.
De amit a trutyi elfed, bármikor hozzáférhető. Bármikor. Bármikor! BÁRMIKOR! Bárkinek.
Persze jól jön a segítség. Az a segítség, aki maga is ÉLŐ. De a kapcsolat ott van (emlékszel, Nyúlláb?)
Ezért nem kell hozzá sem mester, sem tanösvény, sem útvesztőből kivezetés. Az útvesztő is a tévedés része.
És igen, az ÉLŐ igen nagyon fényes a trutyihoz képest. És előfordul, hogy hunyorog tőle valaki, aki sokat trutyizott.
Előfordul az is, hogy egy Nyúlláb azt veszi a fejébe, hogy neki nem megy, vagy csak a kiválasztottaknak, vagy ilyen-olyan gyakorlatoknak a hatására, vagy az ősi népeknek... a szakrális népeknek... Jaj, és el ne felejtsem, azok az ősi népek, akiknek meg kell menteniük a többi szerencsétlent, ugye? Mert különben a szakralitásnak mi értelme? De ez is csak a tévedés egy-egy fejezete - nem valós.
Talán érdemes lenne felébredni. Bármikor. Bárkinek!
***
Még mindig fenntartom. "Nincs útvesztő. Csak a gondolataid, elvárásaid szűrője. A mércéd."
Nincs. Azonosulhatsz vele, azonosulhatsz gondolatokkal, akkor te magad hozod létre a mércét, a szűrőt.
Tehát akkor van? Létre hozhatod. (Tévedés lesz.)És akkor létre kell hoznod mindenféle kivezetést is a magad teremtette útvesztőből, nem?
Ébredj fel, és nincs útvesztő. Bármikor.
Én nem hiszek a hangyák társadalmában, a fejlődésben, és nem hiszem, hogy visszamaradott lenne bárki is. Téves azonosulás.
Ha akarna, az egész Föld egy óra alatt felébredhetne.
És minden megvan hozzá. Erőforrás és szavak, és minden eszköz. Már megvan. Nem kell a következő generáció nyakába varrni semmit. Most itt van. Minden itt van hozzá.
Nem tűnik fel, hogy amikor megszületsz, meztelenül jössz... semmit nem hozol. Amikor elmész, meztelenül mész, semmit el nem viszel... legfeljebb egy öltő ruhát égetnek el veled... Minden itt van.
Ha mégsem ébred föl a Föld lakossága se egy óra alatt se több idő alatt, akkor lehet, hogy jó játszani benne?
Na végre közeledünk pár dologban!
Kitaláltad a következő fórumtémámat....az pedig a megvilágosodás (felébredés) lett volna. Lehetséges-e? Szerintem, egyetértve veled, IGEN!
Minden megvan hozzá!
Szerintem összességében nem jó játszani benne, persze vannak jó játékok.
Erről jut eszembe ha felébrednénk, ezeket a jó játékokat is el kellene hagynunk?
Lennének egyáltalán játékok?
Van egy olyan kép az emberekben, hogy egy fejlettebb lény mondjuk elveszti a játékhoz való képességét vagy a humorát. Ez valós lehet?
Mondjuk egy csak energia létforma, entitás képes a játékra?
#63
Hát ez nekem ez nagyon tetszik.
És azt hiszem értem is.
Az "egység nem elromlást" tudtam, csak legfeljebb rosszul tudtam elmondani, mégpedig annyira rosszul, hogy nem a jelentősége nem látszott, hanem még teljesen másképp érthető is lett.
Az ami viszont nagyon új (nekem), és nem az itt és most-miatt, hiszen az is rendben van... az az elérési "metódus".
Az "azonosulást" is értem. ez mindig is fontos probléma volt. Mivel azonosulsz....
de hogy ennek ennyire kulcsszerepe lenne...
Vagyis remélem hogy értem...
Olyan különbség van, mintha lenne az embernek egy kamerája, és valamit meg akarna vele látni ami messze van., erre az egyik megfogja a kamerát és keserves kínlódásuk közepette keresztül hurcolja a nagy veszélyes terepen, hogy közelérve leállítsa, és megnézze azt a valamit.
A másik leállítja (ott ahol van) a kamerát, beforgatja a helyes irányba, beállítja a fókusztávolságot és kész ))
"Azonosulási kamera"....
Valami ilyesmit gondolok, így első ránézésre, de persze még emésztgetem
Kicsit fura helyzetbe kerültem. Sose gondoltam, hogy a Pemzli fórumon ilyesmiről beszélgetek majd...
és ilyen mélységben...
De ha már így lett...
Akkor nem szeretném eltitkolni... a témáról (is) van egy kicsit bővebb írásom itt:
http://konyvaruhaz.info/hu_HU/lelek-fenyesito-utazasok
Re: #64
"Szerintem összességében nem jó játszani benne, persze vannak jó játékok."
Sokan vannak így, ahogy te, hogy válogatnak. Vagy legalábbis szeretnének válogatni.
Kiválogatni a jót. Szóljon, akinek sikerül...
Ha összességében nem jó játszani benne, akkor neked ez összességében szenvedés.
Érdemes megkeresned a szenvedés forrását, és minden kiderül. (Már ha nem szeretnél szenvedni, ugye.
Én a magam részéről nem látom értelmét a szenvedésnek, ezért engedd meg, hogy ebből a nézőpontból beszéljek.)
"Erről jut eszembe ha felébrednénk, ezeket a jó játékokat is el kellene hagynunk? "
Nem. Akkor nem teszel különbséget. Minden játék. 'Mindjó.'
"Lennének egyáltalán játékok?"
Igen.
"Van egy olyan kép az emberekben, hogy egy fejlettebb lény mondjuk elveszti a játékhoz való képességét vagy a humorát. Ez valós lehet?"
Nem, ez egy elképzelés.
Nincs alapja.
De érdemes tisztázni, hogy mit jelent neked a fejlettebb lény. Mutass egyet, kiről beszélünk?
"Mondjuk egy csak energia létforma, entitás képes a játékra?"
Végső soron igen, hiszen mind Egy.
Ha elég alaposan vizsgálsz meg valamit, mindenről kiderül, hogy energia. Tehát ebben az értelemben is.
Minden a játék része, akkor is ha a megkülönböztetésben tárgynak, növénynek, állatnak, személynek érzékeled. Ilyen értelemben, akkor nemcsak energia vehet részt benne. De már ez a megkülönböztetés is része a játéknak... Jó móka.
Re: #65
"Hát ez nekem nagyon tetszik." Ez jó. Nagyon örülök.
Mivel azonosulsz... ennyire számít? Sőt, még annál is jobban.
A kamerás példád tetszik. A keserves kínlódás... elég nagy különbség
"Sose gondoltam, hogy a Pemzli fórumon ilyesmiről beszélgetek majd... "
Miért nem?
""Van egy olyan kép az emberekben, hogy egy fejlettebb lény mondjuk elveszti a játékhoz való képességét vagy a humorát. Ez valós lehet?"
Nem, ez egy elképzelés.
Nincs alapja."
Miért nincs alapja?
"Ha elég alaposan vizsgálsz meg valamit, mindenről kiderül, hogy energia. Tehát ebben az értelemben is."
Ezzel egyetértek, tudósaink már eljutottak a kvantum szintig, ahol érdekes dolgokat találtak, vagy nem találtak. Tulajdonképpen azon a szinten (egy atomi szintnél is sokkal kisebb szinten) megszűnik minden, amit magunk körül látunk vagy amiről úgy gondoljuk, hogy nem kérdőjelezhető meg. Tulajdonképpen energiarezgésekből vagyunk, maga az anyag csak egy energiarezgés.
Éppen ezért is gondolom, hogy ez a megvilágosodás még odébb van, mert az anyagra anyagként gondolunk és nem egy energiarezgésre.
A kvantumállapot tulajdonképpen bármi lehet, a megfigyelőtől függ, tehát ezeket a rezgéseket befolyásolni tudjuk.....mégis miért nem tesszük? Vagy tesszük?
Ezt a néhány sort itt Varga Csaba Simone Weilről írt egyik jegyzetében olvastam...
"
Az ember csodája tehát az, hogy két Éne van. Erre jó analógia, hogy két Szívünk van, az egyik szívünk a fizikai Szív, ami hordoz spirituális létformát, de a másik szívünk az, amely jobb oldalt található, s nem biztos, hogy anyagi-fizikai létező ként. Nevezhetjük fénymagnak,a legújabb kvantumfizika szerint Fehér Lyuknak, hívhatjuk a Szentlélek otthonának, ami kiterjed minden atomunk szubatomi tartományaira.
Ez a második Szív így az Önvaló, ami eleve transzcendens, vagy spirituális valóság. Ugyanakkor ez maga a Tudatosság. Ez Isten - Benned.
Keresztes Szent János ezt a kérdést így fogalmazta meg: "Miért halogatod a dolgot s miért várakozol, holott azonnal is szeretheted Istent a te szívedben"
Simone Weil 1940 tavaszán olvasta el a Bhagavad-Gitát. Ezért is merek az indiai Ramana Maharsii véleményére hivatkozni: "Ez a Szív nem az azonos élettani szervet takarja, hanem az utóbbi közelében lévő spirituális középpontot."
"
""Sose gondoltam, hogy a Pemzli fórumon ilyesmiről beszélgetek majd... " Miért nem?"
Mert ez egy festészet témához kapcsolódó fórum. Nem?
És nem gondoltam, hogy az élet alapkérdései és miértjei itt érdekesek lehetnek...
"""Van egy olyan kép az emberekben, hogy egy fejlettebb lény mondjuk elveszti a játékhoz való képességét vagy a humorát. Ez valós lehet?"
Nem, ez egy elképzelés.
Nincs alapja."
Miért nincs alapja?"
Ez egy feltételezés az úgynevezett fejlettebb lényekről. De nem tisztáztuk, hogy kit nevezel fejlettebb lénynek.
Re:#68 Igen, Ramana Önvalónak nevezi, és arra inspirál,derítsd ki, 'ki vagy te?'.
Mindig csodálkozással tölt el, ha valakit nem érdekel a válasz...
"Mert ez egy festészet témához kapcsolódó fórum. Nem?
És nem gondoltam, hogy az élet alapkérdései és miértjei itt érdekesek lehetnek..."
A festők (művészek) nem ezt kutatják? Nem erről szól a művészet, az élet kérdéseinek kutatásáról kicsit mélyebben mint az "átlag" ember úgy általában szokta? Nem azok a művészek, akik fogékonyabbak ezekre a rezgésekre?
Akkor miért furcsa ha ezekről beszélgetünk?
Régen a kávéházakban, mikor összejöttek a különböző művészek és az élet nagy dolgairól beszélgettek, az nem volt furcsa. Világmegváltó gondolataik voltak és néha még ölre is mentek a nézetkülönbségek miatt.
Vagy ezek eltűntek?
"Igen, Ramana Önvalónak nevezi, és arra inspirál,derítsd ki, 'ki vagy te?'.
Mindig csodálkozással tölt el, ha valakit nem érdekel a válasz..."
Engem is.
Mért van ez?
Hogy nem érdekli a válasz?
Vagy nem kérdés ez neki?
Ez is a trutyi probléma?
A "két fényképész" hasonlatnál maradva.... harmadik fényképész...
...a harmadik fényképészt nem érdekli az a valami. sem nem kel át a nehéz terepen, sem nem onnan ahonnan van nem keresi az irányt, hogy meglelje AZT... nekilát mind-e-helyett trutyit fényképezni...
****
Most nem Anikóval beszélgetve...
Van itt két szó: az egyik az "önvaló", a másik az "azonosulás"...
Kinek mit jelent ez? Én azt gondolom - így fórumtémailag - hogy az erre adott válasz, az ezen való elgondolkodás az ami a leginkább hm. izgalmas (buta szó) ... erővel rendelkező dolog a jelenlegi helyzetben...
Szerkesztette: nordwick - 2013-08-01 22:24
"Van itt két szó: az egyik az "önvaló", a másik az "azonosulás"...
Kinek mit jelent ez?"
Most nem-Anikó válaszol, jó?
Úgy képzelheted el, mint ahogy a kék eget. Ebben az analógiában a 'kék ég', az önvaló és az áthaladó 'felhők' az azonosulás.
Azok a felhők lehetnek bodrosak, tejszínhabosak, könnyűek, halványak, vagy szürkék, feketék, súlyosak. Jönnek és mennek. Lehet az is, hogy összesúrlódnak... bizony...
És ezzel együtt meg sem érintik az eget. Sosem fogják. És mind-jó.
Re: Attila
"A festők (művészek) nem ezt kutatják? Nem erről szól a művészet, az élet kérdéseinek kutatásáról kicsit mélyebben mint az "átlag" ember úgy általában szokta? Nem azok a művészek, akik fogékonyabbak ezekre a rezgésekre?
Akkor miért furcsa ha ezekről beszélgetünk? "
Szerintem számtalan oka lehet annak, amiért az emberek ecsetet ragadnak.
Nem gondolom, hogy mások lennének, mint az "átlag". Érzékenységben sem. Legfeljebb ők (festők) találtak egy kifejezési módot.
Az persze egy másik kérdés, hogy esetleg ők érzékenyebbnek tartják magukat a többieknél... A művész-szerep része.
Tessék, ki lehet próbálni.
Ha megkérdezel 1000 festőt, vajon közülük hányat foglalkoztatnak a létezés alapkérdései? Kíváncsi lennék... 10-et, 100-at, 800-at?
Én mindig úgy gondoltam, hogy művész az lesz aki minél több dolgot próbál, aki sokkal nyitottabb a dolgokra és ugye van tehetsége is (ami még borzasztó kevés egyébként), érzékenyebb a világ rezdüléseire.
Most itt az IGAZI művészről írok, mert én már különválasztanám a "művészeket" , vannak a látszatművészek és nagyon kevesen ugyan, de az igaziak.
Szerintem a művészet lényege folyamatában a következő:
Kitalálom! (Hirtelen ötlet vagy egy érlelődő gondolat, mindegy, hatás/hatások, amik kiváltják bennem az ingert és elindítják a kitalálás folyamatát, mert ez is egy folyamat, még ha időnként rövid is.)
Kifejezem! Valamilyen módon láthatóvá teszem (most képzőművészetről van szó, mert akár hallhatóvá is tehetem).
Na most ahhoz, hogy ez a kettő működjön szerintem igen is szükség van a létezés alapkérdéseinek kutatására, ahogy szerintem szükség van arra is, hogy minél többet tapasztaljunk, nem csak érzelmileg hanem manuálisan is például.
Minél összetettebb és mély gondolatisággal rendelkezik egy mű, annál több kell ezekből a tapasztalásokból.
Természetesen maga a tapasztalás sem elég, azokat jól kell tudni feldolgozni.
Éppen ezek miatt látok nagyon kevés igazi művész, mert kevesekben állnak ezek a dolgok össze.
Mi az "azonosulás" ?
Azért teszem fel ezt a kérdést még egyszer, mert Anikó ami válaszolt rá, azt tudom. Amit nem tudok, illetve nekem ami döbbenet, hogy MI AZ. Hogy működik, mi történik akkor ?
Semmi a világon nem tud "azonosulni". Az ember meg tud.
Itt van Liv Ullmann. Színésznő. A színésznő azonosul a szerepével. Mondjuk "Nórává" vagy "Anna Kareninává" válik.
Hogy??
Ez csak valami gondolati dolog? Mit érint ez a "-vá válás" az emberből? Melyik részét? Mijével csinálja? Mi marad érintetlenül? Mire hat ez? mennyire fontos ez? A hétköznapjaink mekkora részben a "-vá válással" telnek? az időnk?
Liv elmeséli, ( "Változások" című életrajzi könyvében) hogy sok éven keresztül gyötörte egy allergia, prüszkölt éjjel nappal, folyamatosan...aztán jött egy darab a színpadon, és mikor elkezdték próbálni elmúlt. De hogy múlt el? Konkrétan. Reggel felébredéstől 8-ig prüszkölés, takony minden míg a próbára beért, mikortól AZONOSULT a szereppel onnantól semmi, addig míg BENNE VOLT, aztán ahogy 2-kor 4-kor vége a próbának, AZONOSULÁSBÓL KI, vissza az egész takonykór. Lefekvésig. Kivétel: délutáni szereptanulás. Kivétel: villamoson hazafelé elgondolkodás a szerepen (azonosulás szinten)....
Az "azonosulás" nem csak szerepekkel való azonosulás. A festő képtelen lenne lefesteni valamit, ha nem azonosulna vele. Az képelemző badarságokat, vagy semmitmondó dolgokat mondana, ha nem tudna azonosulni a festővel.
Nem tudnálak megérteni, ha nem azonosulnék veled.
Különös nem? Mintha mindennek a kulcsa az azonosulás volna.
De továbbmegyek. Az azonosulás akkor kezdi Igazi-igazi értelmét meglelni, mikor ez NEKED fontos.
A te önazonosságod kezd fontos lenni. Szerintem ezzel mindenki ...miután ez fontos lesz...úgy találkozik először, hogy mennyi mennyi "szerep" az amivel azonosul. az egész napja azzal telik: szerepbe be, játszás, szerepből ki.Másik szerepbe be, játszás, szerepből ki....
***
A másik kérdéskör a "kék égbolt"... (#72)
"Lakóhelyünk az égbolt" képem... http://pemzli.hu/...to_id=1919
(meg az ottani beszélgetés a kép alatt ...)
"Azért teszem fel ezt a kérdést még egyszer, mert Anikó amit válaszolt rá, azt tudom." Igen, tudod. És más tudni, más megélni.
Amikor megéled, eltűnik a kérdés. Amikor tudod, újabb és újabb kérdések jönnek. A tudás nem tudja kielégíteni a lényedet.
A megélés igen.
"Semmi a világon nem tud "azonosulni". Az ember meg tud. "
Szerintem tud. Ha volt/van kutyád... példád is van rá. Nem olyan profi, mint az ember, de azért nagyon jó benne...
Azonosul fájdalommal, hangulattal, betegséggel...
Felvesz házőrző-vicsorgó szerepet vagy édes-ma-született bárányt...
"Különös nem? Mintha mindennek a kulcsa az azonosulás volna."
Igen. Igen. Igen.
Van is rá példám, sok:
A skizofrének a különböző személyiségükben testileg is gyakran más tüneteket mutatnak.
Pl. az egyik személyiség rövidlátó és cukorbeteg,
a másiknak semmi baja. Érdekes, nem?
Talán van egy kapcsoló, amivel át lehet kapcsolni rövidlátásra és cukorbetegségre?
Akkor visszafelé is működhetne?
(Igen.)
Vannak erre kifejezett gyógymódok. Nemcsak skizofréneknek szól, de ők elég szemléletes példa.
De a másik példám: ha te katona vagy, vagy buddhista pap, akkor egész más lesz minden döntésed. Attól kezdve, hogy mit reggelizel, odáig, hogy mit gondolsz az életről, a céljáról, az értékéről.
"Ez csak valami gondolati dolog? " Nem. Elme és test együttese. A test lereagál minden gondolatot.
"Mit érint ez a "-vá válás" az emberből? Melyik részét? Mijével csinálja? " Elme és test. Ott kezdődik, hogy "ÉN".
Azonosulsz azzal, hogy van "ÉN" és vannak "ŐK".
"Mi marad érintetlenül? " Aki valójában vagy.
"Mire hat ez? " Mindenre. Az egész életedre.
"mennyire fontos ez? A hétköznapjaink mekkora részben a "-vá válással" telnek? az időnk? "
24 ó mínusz a mélyalvás ideje, igen, az álmodást is számold bele...
ha felébredsz, akkor kevesebb a fenti számnál (felébredsz, értsd önmagadra ébredsz), ja és akkor megszűnik az idő, de ez egy másik téma
"Amit nem tudok, illetve nekem ami döbbenet, hogy MI AZ. Hogy működik, mi történik akkor ?"
Szerintem érdemes lenne kiderítened, hogy benned/veled hogy történik. Önmegfigyelés útján.
Juss el a folyamat kezdetéig, lassítsd le... és meg tudod fejteni. Kíváncsi vagyok, mire jutsz.
Ez így nagyon rendben van. Erre a sok kérdésre én is ugyan ezeket a válaszokat adnám.
(A kutyán is elgondolkodtam: igen, igazad van) Szerintem ezek közül mindegyik nagyon-nagyon fontos kérdés - (és válasz) Feltehetően valamilyen formában fellép mindenkiben aki erre a felfedező útra lép.
Mégis lehetséges hogy súlyozni kellene. De én ezt már nem tudom általánosságban súlyozni, hanem legfeljebb olyan nézőpontból, ahogyan nekem fontos. Tehát innen már gyakran személyessé válik amit írok. De próbálok arra figyelni, (meg esetleg ebben más is a segítségemre lehet - megjegyzésével - saját tapasztalatának leírásával) ha a dolog mégis általános lenne.
(Hogy ezeket rendesen rendszerezve leírjam, kicsit gondolkodnom kell ... most csak egy két dolog, hirtelen)
***
Az egyik:
"Igen, tudod. És más tudni, más megélni.
Amikor megéled, eltűnik a kérdés. Amikor tudod, újabb és újabb kérdések jönnek. A tudás nem tudja kielégíteni a lényedet.
A megélés igen. "
Ez is így van. Nem is tudom, nem volna e jobb átváltani erről a kívülálló nézőpontról a megélőre, és csak mosolyogni Mármint itt. A pemzlin. De hát az van. Az történik. Amikor idehozza az ember a festményét pl. akkor a megéléséből is hoz egy darabot.
De talán jó erről beszélgetni IS. Mondjuk úgy párhuzamosan ezzel. Én hiszek abban, hogy jó.
És ilyen fórum-szerűen is jó.
***
A felhős hasonlat: #72 "Jönnek és mennek. Lehet az is, hogy összesúrlódnak..."
"ha te katona vagy, vagy buddhista pap, akkor egész más lesz minden döntésed. " #75
Az emelném ki, hogy az azonosulás DÖNTÉSEKET is érint, döntéseket hozunk, "valamivel azonosult" állapotban, és ezen döntések szerint CSELEKSZÜNK is. Aztán átmegyünk egy másik állapotba, más valamivel azonosulunk, de az előző állapotbeli döntés és cselekvés ott mard, és azzal a másik állapotbeli énnek szembe kell nézni.
Ha végig nézzük a világ teljes drámairodalmát kezdve mondjuk Szophoklésztől... minden mélyén EZ a dolog húzódik. De ne a drámairodalmat nézzük, (azon keresztül csak könnyebb megérteni), hanem magát az "emberi drámát". Persze ha az ember pszichológus, valószínűleg lát olyan dolgokat, amiből számára könnyebb ezt ezt megérteni.
Tehát ez a gyökere. szerintem. Ez a "bárányfelhő-súrlódás".
Ez egy rendkívül súlyos dolog.
Elkezdtem itt valamelyik fórumtémában beszélni egy Gurdjieff nevű emberről, (neki rendkívüli a munkássága ezekkel a dolgokkal kapcsolatban) ő mondja (nem szó szerint idézem) : "A 12. Tibor csinál valamit, és a 18. Tibornak kell ezzel szembenézni, és lehet hogy bűnhődnie érte"
A "12. Tibor azonosulás" mikor dönt, abban a rendszerben amiben épp van, az egy korrekt döntés, és korrekt cselekvés. A 18. rendszerben viszont katasztrófa, vállalhatatlan. (ld pl katona - buddhista)
Gurdjieffnek nem hisznek, nem hiszik, hogy a hétköznapi emberek 24 órában súlyos skizofrének problémáihoz hasonló gondban vannak. Rengeteg nagyon jó módszert talál ki, hogy egy hétköznapi ember is fel tudja fedezni az azonosulási állapotait. " Juss el a folyamat kezdetéig, lassítsd le " Igen, ilyesmi, és természetesen önmegfigyelés. Meg lehet figyelni, ilyen lassítással ahogyan jön, történik a "VÁLTÁS" pl. Amikor "BILLEN" a kapcsoló. A 12. állapot átmegy a 18.-ba.
Azt is tanítja, hogy hogyan lehet ezt kontroll alatt tartani. Következő lépésben. Miután egyáltalán felfedezte az ember az összeset. Összes sajátját. Mert nehogy azt gondoljuk, hogy mind olyan könnyen felfedezhető. Tehát mondjuk megvannak. Mondjuk van 20.
1, 2...,20.
Tehát a következő "lépés" hogy ne TÖRTÉNJEN az átbillenés, hanem saját magad hozd létre.
"állapot-kontroll" Kontrolláld az "azonosulásaidat".
Játék, gyakorlatok.
Ilyesmi: "menj az 5-be, maradj benne 3 percig" "menj a 6-ba, majd lépj ki onnan, és menj a 14-be"
És akkor mondjuk álljon egy "feladat" egy ember előtt e közben. Nézze meg hogy miközben 6ban van hogy látja ezt a feladatot. Látja egyáltalán? Mert lehet az is hogy 6-ban a feladat nem is feladat.
Ha mégis az, hogy döntene ezzel kapcsolatban? És akkor most menjen át 14 be. És nézze meg onnan is. Most mit lát? Feladat? Hogy döntene? Végül nézze meg, a két "látványt", a két döntést.
Elég gyakran ijesztő tapasztalata lesz: a két döntés teljesen ellentmond egymásnak.
Azért ijesztő ez, mert ezzel a rálátással azt is látja egyben az ember, hogy 24 órában rettenetes állapotban tartja magát.
(Ezt már én mondom az emberek azért boldogtalanok, és élnek folyamatos feszültségben, mert sok egymásnak ellentmondó "azonosulási rendszert" tartanak fenn, cipelnek. Ezek egy része láthatatlan, illetve láthatatlanná teszik, direkt, mert a döntés pillanatában nem lehet ellentmondó rendszer. Úgy nem lehet dönteni. (Néha váltogatva teszik láthatatlanná, de vannak olyan rendszerek amik folyamatosan láthatatlanok.)
Pedig épp AZ kell, hogy a döntéskor minden állapot nézőpontja jelen legyen.
Még ha ez teljesen "abszurd" is.
Nem lesz akkor döntés? És?
Ha nem lesz hát nem lesz. Helyette lesz valami jobb dolog. Pl az, hogy elgondolkodik az ember azon, hogy ezen az "azonosulási térképen" nincsenek e fölösleges dolgok.... Kell neki ez a sok? Ez a húsz?
És ha ez a gondolat megszületik, akkor az már egy nagyon izgalmas folyamat eleje.
Játszunk! Lehet hogy nem tudom megmondani hogy nekem kell e vagy sem a 15. .
De azt játszom, (miután kontrollálni tudom az egész rendszert) hogy 15.-ben sosem tartózkodom. Ha "jönne", "magától", akkor azt mondom: "hopp ide nem megyünk". Nézzük mi lesz.
Szerintem vannak olyan azonosulási állapotok amihez az emberek nagyon nagyon görcsösen ragaszkodnak. Nagyon szeretnek "azzal" azonosulni. Meg van olyan is amit meg nagyon utálnak, de "muszáj" Pl egy játék lehet olyan, hogy mikor a kettőt felcserélni. A 15. (nagyon-szeretem) helyett bemegy a 4. (utálom-de-muszáj) állapotba. Vagy fordítva. A 4. helyett a 15.-be.
Ez az önkontroll egy nagyon jó dolog. Nagyon jó tisztában lenni azzal hogy "ki vagyok", "nincsenek láthatatlan részek" "irányítani tudom - nem megtörténik" ...de az igazi haszna az hogy fel van mozgatódva a teljes rendszer, fel van kavarva, rugalmas, és nem beszáradt, és további lépések jöhetnek innen, egy csomó azonosulás kidobható lesz, felfedezhető az, hogy ezek nem valami determinizmus révén "sajátok"... és végső soron felfedezhető az is ami TÉNYLEG saját.
***
"Nem is tudom, nem volna e jobb átváltani erről a kívülálló nézőpontról a megélőre..."
Szerintem jobb volna, igen. (Vagyis, ha vágyik rá a lényed. Ha már nem elégítik ki a szerepek többet.)
A megélés mindent tud. Beszélni is, nemcsak mosolyogni. Sőt, jókat mond... NAGYON jókat.
Csak van egy nagy különbség... A kívülálló még mindig csak az egyik szerep.
Még ha magasztosabbnak tűnik is.
***
Remek dolog ráébredni a szerepekre! Szerintem is.
Abban a pillanatban, amikor ráébredsz a 1...18... 100ezredik Tiborra, abban a pillanatban nem azonosulsz a szereppel.
Mi lenne, ha "ott" maradnál? Ha nem kellene még egy 100ezer-egyedik?
Ha nem ugrálnál egyik szerepből a másikba, nem elemeznéd őket innen-oda és vissza...
Mert igaz ugyan, hogy - kimondod a kulcsszót -, az egész a kontrollról szól, de abban a pillanatban, amikor ráébredsz a szerepre, kiderül az is,
hogy olyan, mintha az árnyékod akarná kontrollálni a mozgásodat. Elég reménytelen vállalkozás, nem?
Amikor pedig két szerep vitatkozik, két árnyék vitatkozik azon, hogy kinek van nagyobb hatása... a 4. Tibor a 18-nak...
Akkor minek bármelyik szerepben leledzeni?
Mert a szerep a kontroll gondolatából származik...
Hogy tudsz valamit kontrollálni.
Tudsz?
Valóban tudsz?
***
"Ez az önkontroll egy nagyon jó dolog. Nagyon jó tisztában lenni azzal hogy "ki vagyok", "nincsenek láthatatlan részek" "irányítani tudom - nem megtörténik""
Ez nekem is tetszene...
Ez egy vágyálom. Így tudod elképzelni az ideálist.
Én is így tudtam, sokáig... ezért értelek.
És veszettül hadakoztam a valóság ellen. Mert a valóság húzta ki a szerepeim alól a szőnyeget. És az nem tetszett. Mert én csak azokat a szerepeket akartam feladni, amelyek "csúnyák, rosszak, fúj-fúj" voltak. A többi? Jaj, hát azok szépek, magasztosak, stb... De a valóság húzta azok alól is a szőnyeget...
Tibor, állj meg egy kicsit a kameraállványoddal, fordítsd az "önkontroll" felé.
Mit találsz?
Stalker visszatér az útról. Itt már otthon. Ki van borulva. Kétségbeesett. Elvezetett két embert a "szobáig". De nem tudtak kívánni. Csak ő tudott. A két ember akit vitt, fel sem fogták hogy mi a szoba....
#77
" "Nem is tudom, nem volna e jobb átváltani erről a kívülálló nézőpontról a megélőre..."
Szerintem jobb volna, igen. (Vagyis, ha vágyik rá a lényed. Ha már nem elégítik ki a szerepek többet.)"
Most a másik fórumtémában, (Tarkovszkij) előkerült a Tükör. (( http://pemzli.hu/...#post_4669 #8 ))
A film elején van egy "prológus". Nagyon fontos. Tarkovszkij hihetetlenül tudatosan épít filmet. Ennek a prologusnak nagyon fontos szerepe van.
A dadogós fiú: mi vagyunk. Dadogunk. Jó OK, de ennél sokkkal nagyobb baj az, hogy elhisszük azt, hogy "tükör által homályosan" láthatunk csak, ÉS MAJD egyszer ... "láthatunk színről színre"...
Tarkovszkij ennek szánja ezt a prologust.
A dadogó fiú beszélni kezd.
A film MAGA az amit aztán beszél, ez a fiú.
"A megélés mindent tud. Beszélni is"
"tudok beszélni! ("Já mágu gavari!" ) És kezdődik a film.
"Hangosan és tisztán mondd! TUDOK BESZÉLNI!!!!"
TUDOK BESZÉLNI.
Eddig nem tudtál. Méricskélni, véleményezni... tükör által homályosan, dadogni...
***
"A megélés mindent tud. Beszélni is, nemcsak mosolyogni. Sőt, jókat mond... NAGYON jókat."
Ez a film nem csak mosolygás.
Drámák, végtelen mélységű drámák, sírások, félelmek, gyerekkor, és találkozások, vágyódások, és minden...
Beszéd, színről-színre,
"Tudok beszélni."
Szerkesztette: nordwick - 2013-08-14 21:17
Más...maradok ennél a prológusnál.
Jobb megnézni szinkron felirat, stb nélkül, nem érteni oroszul, akkor a legjobb.
Nézzük meg mi történik a fiúval .dadogástól a beszédig.
Mi történik?
TV, növény, belógó mikrofon árnyéka, fehér köpenyes orvosnéni ... HOL VAGYUNK??? Mi történik itt? Ez egy hipnózis terápia? Átvinni a merevséget a gondolkodásból a kézbe... "nem tud mozdulni a kezed!" ("Nem tudsz TE mozdulni" ) ...
Mi történik itt? Mi ez a hely? fél perc...húsz másodperc...
A történés. Ami itt le van filmezve.
Ez így megy?
Bejelentkezés
Hozzászólások
