Nem, ők nem a kívánatosság miatt teszik, hanem azért pont azért, hogy még jobban megtörténjen az ami (véletlenszerűen) vagy másokból megtörténne. Mondjuk úgy megtanulni azért viselkedni az álomban, hogy minden megtörténhessen aminek meg kell, és ne az legyen, hogy hiába történik meg, mert épp nincs ott valaki például.
de a gyerekeknek, például a rémálmok szituációiban való viselkedést is tanítják. például
Ne add a lovat alám Én meg pont lehetetlen kérdéseket tudok feltenni a megfogalmazhatatlan válaszok elé))
Pont megint érdekes, mert az emberek többségének az álmok adnak erőt az élethez, és nem fordítva. Az irányított álmodás, az indiánoknál azt hiszem a látomáskeresés. Fontos, és meghatározó része az életnek.
A látomások az álmok kivetülései, talán a tudatalattink segít előhívni őket, vagy éppen ott vannak mindig, csak nincsen idő, és energia látni őket. A tudatalatti fontosabb, mint azt bárki is gondolná, vagy értené.
Az eldönthető álom lehetősége azt hiszem nagyon vonzó dolog. Tanulható, ha jól tudom.
Vajon mindig lenne kívánatos álom? Nem vesztené el a jelentőségét az álmodás, ha nem véletlenszerűen történne?
Csak nyugodtan nyaggas nekem ezek fontos dolgok. Szeretek rá válaszolni, csak nem mindig tudok, vagy ha igen akkor nem mindig érthetően, vagy kellően röviden
Tehát:
Igen, álmában ő röpülne. És igen, a valóságot felhasználná álmában, és ez abban nyilvánulna meg például, hogy ELHATÁROZANÁ, álmában hogy repülni fog, és röpülne. Álmunkban általában a dolgokat nem tudjuk elhatározni, azok megtörténnek velünk.
Az indiánok erre tanítják a gyerekeket. Mit és hogy tegyenek majd álmukban. (Ez olyan fontos feladat náluk hogy ezt az öregek tanácsa végzi)
Értem. Érdekes, ahogyan leírod az állapotokat. Álmában valószínűleg ő maga repülne. A valóság erőt ad az álmokhoz?
Na jól van, nem nyaggatlak tovább
Köszönöm a türelmedet!
Nem. De ehhez azt is kell tudni, hogy én még az ébrenléten belül is sokféle ébrenlétet ismerek, és az álmodáson belül is sokféle álmodást.
Tudatállapotok szivárványát.
Nos, mikor lány EZT látja: éberebbnél is éberebb. A hagyományos ébrenlétnél is jobban éberen van.
De nem hintázik, itt üldögél pl egy padon, nézeget egy virágot, vagy a házifeladatát írja, vagy bármit...
Ha az álmában rajzolnám le ugyanezt - mert az is lehetséges - az másmilyen lenne.
Kedves prof.
Az égbolt nálam kicsit jelkép.
Első esetben nem a lapos, kétdimenziós világ, egy dimenzióval több.
Aki már vezetett pl repülőt az tudja ez mit jelent. Tehát a felülemelkedés, a rálátás világa. Rálátni valamire jó.
A magasságban az ember fél, hogy nem talál barátokra, de ha kipróbálja akkor rájön hogy minden magasságban bizony vannak utazók ég -felfedezők.
Minden magasságban.
Aztán a harmadik dolog, hogy igen... az ég annak is a szimbóluma, ahol megszületésünk előtt laktunk és halálunk után visszaérkezünk oda.
Emlékezünk erre a helyre, és vágyunk odajutni, hiszen az otthonunk.
Emlékezünk és vágyunk ha felpillantunk rá, emlékeztet arra. A nap, a csillagok a repülés öröme ...sok minden.
Itt átmenetileg vagyunk, és azért mert itt dolgunk van.
Hitem szerint ez így van.
Kicsi apró, egyáltalán nem kozmikus picike dolgok szeretéséért vagyunk itt.
De az égbolt mégis a miénk.
És ahogy Simone Weil írja:
"Meg kell tanulnunk vágyakoznunk az után, ami a miénk."
Na így egy mondatban
Ez a kedvenc témám, és azt hiszem, a legvarázslatosabban Te tudod megalkotni.
Van pár kérdésem is, persze Csak olyan gondolati szinten
Hová vágyik az ember? Oda, amit minden nap lát, de mégsem az övé? Ez az ég? Érzel olyat Tibor, ha felnézel az égre, hogy valahol máshol van a hely, ahonnan származunk?
Hogy vágysz az ismeretlenbe?
Nagyon tetszik a kép.
Kép Értékelése
Hozzászólás küldése
Hozzászólások
