Nos igen,ez még akkor volt,mikor elkezdtem festeni!Mindig a lelkületem vezetett,hogy éppen mit érzek,fáj vagy csak a reménybe szeretnék burkolózni!Az embert hatások érik és különböző intuíciók,illetve az állandó tanulás!Kezdek elrugaszkodni egy kicsit és belecsepegni egy másik világba!Köszönöm!
Kellemes, hangulatok világot varázsolnak elém festményeid. Szépek, líraiak. Én is szeretem a fákat, csak manipulálom őket, engem kell szolgálniuk, szerepet kell játszaniuk, Nálad hűek maradhatnak önmagukhoz, mint ahogy -gondolom- te is. Lám, milyen jó, hogy ahányan vagyunk ugyanazt annyiféleképpen tudjuk megjeleníteni. Gratulálok.