Igen, jó lenne hinni, hogy lakott. És az is, ha úgy nézzük : egy üres csigaház lakja. Az egyetlen lakója most ő, nagyon sokáig. Egy üres csigaház éli a mindennapjait, és vár a katicára, ami elröpült, messze, nagyon messze.
A csigaház még lakható, és várja a csigát is vissza, de az nem tud így lenni. Üres neki a tele csigaház is, és nem találja benne a helyét. Végletek, kezdetek, végek. Egy rossz rajz, ami tele van érzéssel, tele van mondanivalóval, és magával a nagy ürességgel. Valahogyan így, kedves Kamilla
Ez most nagyon megütött megint, nem is írok többet rá! Viszont, az igazi művészt bármi előre tudja hajtani, engem érdekes mód a rossz dolgok jobban inspirálnak, a fene se érti.
Nekem.
Nekem valami nagyon mélyen szomorú és fájdalmas dolog.
A kopár üres lakatlan szigeten jó míg az embernek van barátja. Legalább enyhíti az egyedüllevés, az üres világ tényét.
Ám ha barát is elmegy.
Már régóta tervezi.
És egy viharos, komor reggelen el is indul.
***
Hasonló (kicsit szürrealista) vers:
Dsida Jenő
Búcsú
A nagy esőzés elállt,
a ködpárák is fölszálltak, Úrnőm.
Az elefántok készen állnak,
amely percben akarod:
indulhatsz.
Én maradok és mindenre vigyázok:
az illatodra a szobákban,
a lábnyomaidra a tornác előtt.
Esténként elengedem a házőrző
tigriseket,
s a fojtott csendben
a vörös csillagok alatt
mindig újra hallom búcsúszavad.
Kép Értékelése
Hozzászólás küldése
Hozzászólások
Köszönöm szépen.
