Atti: a digitális technikán belül én azt szeretem a legjobban mikor valaki egy digitális táblával ugyanúgy "fest" mint a festő, kihasználva eseteleg effekteket. A második hely nálam a 3D tárgymodellezők világa... aztán sok sok szünet, de ami azután következik azokat a al-műfajokat is valahol távolról még szeretni tudom. Pl akik fotómanipulációkat készítenek... aztán megint sok szünet, és jönnek olyan dolgok mint pl ez, ahol már a "munkaeszköz" teljességgel megfoghatatlan, miután az egy "képlet". A munka vagy a matematikai képlet meghatározása, vagy még annyi se, pl a "fractal-art" esetében a művész tevékenysége alkalmasint abból áll, hogy 20 paramétert "beállít", s az eredmény lenyűgöző vizuális "valami".
Határterület.
Magam is sem tudom eldönteni, hogy ezeket az utóbbiakat minek is nevezzem.
A saját képemre visszatérve:
Sok féle ilyen "algoritmus" van, vannak nagyon egyszerűen gondolkodók, amik "nyers erővel" dolgoznak, vagyis a számítógép erőforrásaira építenek. És vannak olyanok amik már már valóban a mesterséges intelligencia határát súrolják, ugyanis, működésük során "tanulnak", saját működésüket befolyásolják....
nordwick, amit leírtál nekem abból annyi jön át, hogy egy algoritmus alapján meghatározod a hasonlóságokat és ennyi, onnantól csak gépidő kérdése a dolog, hogy kihozza a legjobbat az egészből. A hasonlóságot gondolom nem a gép ötli ki csak úgy magától, mert az már mesterséges intelligenciára utalna? Én ezt az egészet úgy tudom elképzelni, hogy van az eredeti kép, amit feloszt a program egyenlő kis részekre és a meglévő képkupacból egyenként "bepróbálja" mindet a te általad írt algoritmus szerint vagy mi ennek a megnevezése.
Igen ilyet mint ez, mármint, hogy valahogy sok kis kép kiad egy nagyot, láttam én is régebben, és azt "szemre" csináltak.
Ez ami itt látszik az nem PhotoShop, vagy annak egy beépülő modulja, ez először matematikailag van elgondolva, majd (konkrétan Delphi-ben) leprogramozva és meglehetősen komplikált elmondani, hogy mit is művel.
A dolog onnan indult, hogy van két digitális kép, mondjuk a legegyszerűbb esetben bitmap, és próbáljuk meg megfogalmazni azt, hogy ezeket mikor nevezzük "hasonlónak" ... fogalmazzuk meg hogy a két pixelkupacot leíró számadatok nyelvén mit jelent a "hasonlóság"...
Ez már elve igen nagy probléma... az "analízis" tulajdonképpen itt azt jelenti, ez a feltételrendszer előáll e vagy sem.
A dolog ITT azzal bonyolódik hogy a két kép közül az egyik a nagyonsok picikép valamilyen kombinációja.
A kiterjesztett algoritmus tehát azzal foglalkozik, hogy melyik kombináció esetén lesz a "hasonlóság" a "legjobb".
ilyen sokkisképből álló egynagyképet először dave mckean bácsitól láttam, aki talán elsőzör kezdte el a photoshopot művészi célokra használni a 90es évek elején ( és véleméynem szerint a ma élő legújszerűbb legnagyobb művész a világon :-), igaz ő nem képanalizáló algoritmust használt, hanem szemet
persze ez a te képed értékéből semmit nem von le nyilván, egyszerűen csak egy kicsit reklámozni aakrtam őtet...
mi a ..... az a képanalizáló algoritmus ?
Évi, Vili, Kamilla, köszönöm!
Igen asszem az van amit mondtok (Vili és kamilla együtt)
hogy sok-sok kép, és még sem elég
Szenvedély ez, és titkon bízik csak a festő, hogyha a hiányzó kockák is meglesznek ... De persze akkor sem lesz meg
***
Sexepil.
Namost.
A SW jelenleg úgy működik, hogy néhány dologot el kell neki mondani: a véső kép elérése céljából -- mely képeket használhatja, mindet fel kell e használnia, egyszer használhatja őket, forgathatja-vághatja-fényerőmódosíthatja e őket... mást nem.
A végeredmény általában nem 1 kép, hanem több... (10-100...)
Az én meglepetésem az, hogy a "profilképem" -kép, az mindig oda kerül (ahol most is van)
Az egy aranyos hely
Kép Értékelése
Hozzászólás küldése
Hozzászólások
Határterület.
Magam is sem tudom eldönteni, hogy ezeket az utóbbiakat minek is nevezzem.
A saját képemre visszatérve:
Sok féle ilyen "algoritmus" van, vannak nagyon egyszerűen gondolkodók, amik "nyers erővel" dolgoznak, vagyis a számítógép erőforrásaira építenek. És vannak olyanok amik már már valóban a mesterséges intelligencia határát súrolják, ugyanis, működésük során "tanulnak", saját működésüket befolyásolják....