Rendben van.. ..lehet hogy kicsit hazabeszéltem itt lejjebb, mert nekem ez a kép jön be a legjobban.Mert festmény is,absztrakt is,tartalmilag asszociatív is,valamint vizuális élmény is...emellett egyetértek az általatok mondottakkal.
Köszönöm, nordwick, ezeket a számomra sokat jelentő, őszinte szavakat. Pontosan emlékszem, hogy már a Sziklás partra is felfigyeltél, és az akkor írt hozzászólásod sokat segített abban, hogy meg tudjam tenni az első lépéseket az absztrakt felé. Az a fajta látásmód, amely az absztrakthoz szükséges, már ki tudja mióta ott rejtőzött bennem, de kellett valamiféle végső lökés. Most szabadnak, energiában dúskálónak érzem magam, és valóban nem tudnék blöffölni, mert az a képi világ, amelyet átviszek a vászonra hosszasan érlelődött bennem, és ha a könnyebbik utat választanám, azonnal "letiltana". A költészetben is ez történt velem. Miután úgy éreztem, nincs a publikum számára tartalmas mondanivalóm, egy sort sem írtam többé. Ezt őszintébbnek éreztem, mint összedobni még egy-két kötetet könnyen emészthető fércmunkákból.
Nemrégiben egy, az absztraktról festészetről szóló fórumon éppen az "absztrakt giccs" és az "absztrakt blöff" fogalmát vetettem fel. Vili is izgalmas kérdést tesz itt fel most, azonban Attila válasza az, ami valahol érzésem szerint válasz mindezen kérdésekre. -- Az absztrakt kép készítését SZÁNDÉK előzi meg. "El szeretnék valamit mondani". "Van egy gondolatom", "Érzek valamit." ... Ha ez megvan, nem lehetséges sem giccsről sem blöffről beszélni a továbbiakban. A gondolat belülről fakad, az érzés is. Vagyis igaz. Attilának minden egyes képét, akár realista, akár absztrakt: megelőzi ez a szándék. Nem kell elmondania hogy nem akar blöffölni, mert nem is tudna. Vagy giccsképet készíteni. Még szélsőségesebben fogalmazva: Attinak már akkor igazsága van, mikor még el sem kezd festeni. Vagy: ha éppen úgy látná jónak, hogy gondolata, érzése (Vilit idézem) egy "képiség felismerhetősége vagy legalább is a tartalmi asszociativitás fenntartása" MENTES képben jön létre: akkor is. De akkor is, ha éppen egy ezektől NEMMENTES képet készítene. Minden képe őszinte, és őszintén vall gondolatairól érzéseiről, és egyáltalán nem baj az, ha néha a képi kifejezésmód miatt nézőként nem értjük, sokkal nagyobb baj lenne, ha az idejét arra fecsérelné, hogy megkönnyítse a dolgunk.
Hosszas kínlódás, vajúdás után jutottam el odáig, hogy absztrakt képeket fessek. Például sokáig az a téveszme kísért, hogy sokan majd rámsütik a bélyeget, azért festek absztraktot, mert nem tudok rajzolni. Így aztán folyton a rajzban kerestem a visszaigazolást. Ma is szívesen rajzolok, de az objektív valóság, mint téma, nem köt le. Sőt, megbéklyózza a képalkotó fantáziámat. Inkább annak a belső bolygónak a történései izgatnak, amelynek röppályája belőlem indul ki és hozzám érkezik vissza. Egy absztrakt kép többféle értelmezési lehetőséget kínál a nézőnek, egyéne válogatja, hogy a képi üzenetből mi jön át. Viszont egyfajta rezonanciának ébrednie kell az alkotó műve és a befogadó között, mert egyébként a kép csak üres blöff marad. Gondolom ez az, amire a hozzászólásodban céloztál Vili. Én mindenesetre nem szeretnék blöffölni.
Mégegyszer köszönöm a figyelmedet,
Attila
..réges rég én is festettem absztraktot(az APÁLY pedig újab.mai eszemmel úgy gondolom,hogy az izmusok nagyon lecsupaszított(vagy letisztult)oldalága,ahol ugyancsak fontos a képiség felismerhetősége vagy legalább is a tartalmi asszociativitás fenntartása.Szerintem ez a jó absztrakt előfeltétele.Ez a kép nekem ezért tetszik.Sajnos sok a gondolat nélküli-vagy nehezen felismerhető gondolatvonalú absztrakt.Egy ügyesebb nonfiguratív kompozíció hamar absztrakt lesz.Ez ellen tenni nem lehet,de törekedhetünk rá hogy ne így legyen.
Örülök, Vili, hogy elnyerte a tetszésedet ez a kép. Megerősíti bennem azt a hitet, hogy egy absztrakt kép megítélésénél is a legfontosabb kritérium a hatás. Ha érzelmeket tud kelteni a nézőben, ha rezonanciákat ébreszt, betöltötte hivatását.