"Olyan mértékben jött belőlem,hogy magamra sem ismertem közben." Írja Pat. Többek közt ez gondolkodtatott el...
A mai kor embere "fájdalomkerülő". El sem jut oda, hogy "jöjjön belőle". Kicsit is ... nem hogy "olyan mértékben".
Az ingerküszöbét sikerült mesterségesen eltolnia oda, hogy semmi meg nem érinti, semmit megérinteni nem tud. Se kifele, se befele nem "jön" semmi.
Ha csak egy picit fáj a feje, már rögtön nyúl a fejfájás-csillapítóért. Szeret fájdalommentes állapotban lenni.
Emlékezni sem szeret, mert az is fáj. Inkább felejt. Elnyomja bármivel ... emlék-csillapítókkal.
Így válik butává, és lelketlenné. És miután elbutult, és érzéketlenné lett, a másik embert érintő fájdalom sem érinti meg, bután és értetlenül nézi csak.
A világot is így nézi. Nem veszi észre annak halk szavait, amivel hozzá szólna, de már kiáltásait sem.
Ismerek egy embert, 30 éve tartós fájdalmai vannak, egy betegségből eredően. Megtehetné, hogy "legyógyszereli" ezt, "feledteti", de úgy döntött, hogy nem. Azt mondja ez alatt 30 év alatt a fajdalomtól tanult a legtöbbet. Látszik is... figyelmes, bölcs, kedves ember, olyan akinek mindig jó a társaságában lenni.
..bennem is érzések dübörögtek.Bár találtam volna meg Fruzsina versét!,ezt a csodát,..de nem kerestem..megírtam hát a sajátomat:
kócos idegenek
bár különb az ág és különb az ég
bár gyomorba vág s lerogyna rég
feszült kemény s feszült puha
gyáván fehér és ostoba
üvőltő szelekkel dalra menő
üvöltő torokkal emberevő
bütykös sima kézzel parancsol megálljt
vasalt vasalatlan holnapnak kiált
kitátott szájjal köpi fel szívét
mind kitátott szájjal mindünk szívét
a szem is szűkülve mond nemet
a torok szűkölve belénk reked
s a virág elhervad
és a tűz hamva szél
majd balzsamnak
ezer gondolat
ezret mesél
Alkotni vagyunk, nem dicsérni.
Gyerekeink sem azért vannak,
Hogy tiszteljenek bennünket
S mi, Atyánk, a te gyerekeid vagyunk.
Hiszünk az erő jószándokában.
Tudjuk, hogy kedveltek vagyunk előtted,
Akár az égben laksz, akár a tejben,
A nevetésben, sóban, vagy mibennünk.
Te is tudod, hogyha mi sírunk,
Ha arcunk fényét pár könnycsepp kócolja,
Akkor szívünkben zuhatagok vannak,
De erősebbek vagyunk gyönge életünknél,
Mert a fűszálak sose csorbulnak ki,
Csak a kardok, tornyok és ölő igék,
Most mégis, megfáradván,
Dicséreteddel keresünk új erőt
S enmagunk előtt is térdet hajtunk, mondván:
Szabadits meg a gonosztól.
Akarom.
1924 nyara
Ezt a verset találtam, képed láttán, nem emelve ki senki szenvedését, de gondolva minden szenvedőre!
Egyetértek nordwick véleményével, hogy kimagaslóan jó ebben a témában. Nem erőszakolja rám magát, mint oly sokszor, és nem akar sokkolni sem, hisz itt nem a zsidóság szenvedéséről van szó. Egyetemes bűnökről van szó és mikor azt írom a téma annyira nem tetszik, az csak azért van mert a világban rengeteg más, sokkal több embert érintő borzasztó bűnök voltak és vannak is jelenleg, amikről valamiért nem emlékezünk meg vagy nem állunk ki ellenük. Szerintem az ellenszenv is ebből táplálkozhat, miért pont a holokauszt, mikor annyi szörnyű dolgot műveltek (gondoljunk csak például az ukránok elleni népirtásra, a kiéheztetett, éhen halt emberek millióira, igen MILLIÓIRA), ezekről miért nem emlékezünk meg, elrettentésül a következő generációk számára, ilyen is volt, ezt ne tedd soha többé?! Meg kellene!
Úgy látom én is, hogy ez egy megrázóan jó kép. A megalázott, összetört, kisemmizett nő, akinek összeszorított szája a konok kitartásról, az elpusztíthatatlanságról "beszél", számomra nem feltétlenül a Holocaustot idézi fel. Elég lemennem a magyar vidékre, és rengeteg ilyen arccal találkozom - sajnos. Nem szeretnék politizálni, mert ez nem az a fórum, ahol ennek helye lenne, ezért csak annyit írok, a "Nincs felejtés" nem lehet az ifjabb nemzedékek számára erkölcsi parancsszó. Ők ugyanis vétlenek, bármennyire is szeretnék - a gyűlölködés hordozói - beléjük plántálni a szakadatlan lelkifurdalást.
A képhez - mint művészeti alkotáshoz - egyébként szívből gratulálok, Patrícia.
Érdekes mennyire másképp látjuk, szerintem a szemeken van a hangsúly és az én tekintetemet elvonja az a sötét folt....azon kapom magam, hogy azt a foltot nézem... Egyébként nem szőröznék itt ha nem tartanám egy nagyon jó képnek, az utóbbiak közül kiemelkedő képnek.
Drága Pat! Már megírtam, amit gondoltam.
Még annyit hozzá, hogy az arcon az a sötét tónus, szerintem nagyon kell. Veszítene az erejéből, drámaiságából, ha "szépítenénk" rajta. Szerintem.
Igen, a kép maga nagyon tetszik. A témáról beszélhetnék pro és kontra, de talán mégsem. Technikailag annyi észrevételem van, hogy talán az arc jobb oldalán lehetne picivel világosabb tónusú az a sötét rész.
Kép Értékelése
Hozzászólás küldése
Hozzászólások
Köszönöm szépen.
