Most már az egész képet a hideg színek uralják, némiképp old a sapka meleg barnája.
Köszönöm a rengeteg hozzászólást, de bevallom őszintén, nem szoktam ilyen tudományos igénnyel festeni. Legközelebb, esküszöm, a relativitáselméletet is segítségül hívom. :-))
A kép - így a változtatás után - az elképzelésem szerint alakult. Nincs okom változtatni rajta.
Tudom, hogy minden hozzászólás segítő szándékú volt, ezért meg ne orroljatok rám. :-))
Köszönöm, kedves nordwick. Bennem egyébként nem volt és nincs is semmiféle sértettség, mindig szívesen tanulok. S való igaz: a színek egymásra gyakorolt hatását pontosan ismerni, külön tudomány. Én magának a portrénak örültem, hogy ilyen jól sikerült. A színekről még van mit tanulnom...:-))
Nehéz a színekről beszélni. Arányaikról, hatásaikról. Nehéz jó kifejezéseket találni. Talán ha többet beszélünk majd róluk finomodik a dolog.
A portré valóban nagyon jó lett! És éppen ezért volt bosszantó, hogy a színek képesek voltak elterelni a figyelmet erről. (ezt még a másik változatról írom)
Dehát a színek ilyenek. Itt látszik hogy milyen "erejük tud lenni.
Visszatérve a kifogásolt "matematizmusért": néhány számot használtam a helyzet PONTOSABB leírására ... kb ilyen szavekat próbáltam helyettesíteni vele, hogy "nagyon" , "nagyon-nagyon" "a kettő közt félúton" stb... Elnézést ha kavarodást okozott
Azért még annyit érdemes megjegyeznem, hogy azok körében, akik ismernek engem, tehát alaposan ismerik az arcomat és az ahhoz tartozó gesztusaimat, nagy sikere volt a képnek. Úgy gondolom, ennél kifejezőbb önportrét még nem sikerült készítenem magamról. Ezért aztán az arc megfestése mellett minden egyéb erőteljesen mellékes volt számomra. Lehet, hogy ez rossz út, de akkor, amikor a kép készült, úgy éreztem, ez a helyes.
Elsősorban a benyomásunkat írtuk le és utolsó sorban kezdtük el elemezni tudományosan. Tehát (legalább is én) a tudományt teljesen mellőző, első gondolatomat írtam oda a másik képhez.