Köszönöm szépen Tibor. A címeken mindig nagyon sokat gondolkodom, hogy kiegészítse és esetleg megértesse a képet.
Nagyon örülök, hogy így látod, mert akkor sikerült megrajzolnom azt, amit szerettem volna
Én sem tudok már mit hozzátenni! Fogom, és megemelen a kalapom a türelmed, alaposságod, precízséged előtt. (mert, hogy kalap emelős smiley-t nem találtam).
És nagyszerű lett a címe is
***
(Egy picit a témáról - hogyan látom én )
Még csak a részlet-kép volt, mikor a legelején írtam, - ez már szinte vesszőparipám- hogy van egy olyan festői helyzet, mikor a személyes téma egy tud lenni a közösségivel. - Azt hiszem ennek alapvető feltétele az - szinte paradox módon -amit írsz, hogy a témának nagyon személyesnek kell lenni ... hogy nagyon szereted ...
Ez tudja aztán megindítani másban azokat a folyamatokat, amikről írtam, konkrétan itt, pl. hogy a "múlt hámozása" nem egy nosztalgikus érzés, hanem egy feladat (kell legyen) egy konkrét feladat a mai magyar társadalomban, lejutni azokhoz a gyökerekhez, a növény élő részéhez, amik most is teljes elevenségükben jelen vannak, és ahonnan újra fel lehet építeni az "élő-világot".
Nem Atti, hanem az van, hogy nagyon szeretem ilyenkor kiélvezni a nézegetést. Úgy vagyok a képekkel, hogy nagyon sok féleképp, és sok minden miatt hatnak rám, de van egy speciális változat, ami semmivel nem helyettesíthető. És ez az amikor nagyon nagy munka van egy képben. Arnoldnak írtam valamelyik képéhez, hogy "mission impossibel" ... szóval az ilyen képekre van bennem egy titkos rezonancia... - ez teljesen függetlenül attól hogy mi a téma, és milyen fantasztikus képi megoldások vannak ... mert itt vannak bőven
Jó, hát Tibor egyenként számolja a szemeket! A szemek ferde vonalát ő beviszi komputerbe és átfuttatja valami valószínűség mátrixon, ami kihozza, hogy a Föld 3ezer év múlva milyen fejlettségi szinten fog állni, és a fejünk űrtartalma mekkora lesz.
Kép Értékelése
Hozzászólás küldése
Hozzászólások
(mert, hogy kalap emelős smiley-t nem találtam).
