Ahogy kikeverem a tiszta színeket festés közben, egy-egy ecsetvonással kipróbálom a
palettán...
Ebből egy idő után elkészül egy másod kép,
ahol a kiválasztott részleteken minden szín
helyén van, és gondolatot ébreszt, hangulatot kelt...
Ezekből gyűjtöttem egy rakással. Itt a Pemzlin is
megnézhető, a
Fotóalbumoknál -" VÉLETLEN KÉPEK a
akrilpalettán " címmel
Köszönöm a még 1x hozzászólást a "véletlen" ügyben!
Értem amit irsz, hogy nincsenek véletlenek, minden tudatos,
vagy ha nem - gondolom én -, akkor a "Láthatalan Világ"
intézi...
Muszály picit vitáznom, mert az én tapasztalataim
másról szólnak.
Valószínüleg más-más hozzáállásról, tipusokról
kell beszélnünk...
Én is végig gondolom vagy tervezem a munkát, de
igazából akkor indul a festés, amikor befejezem az állandó magam ellenőrzését.
Látok és festek.
Nálam úgy néz ki, hogy "aggyal" gyakorlottan tudok festeni, de valóban akkor születhet valamiféle
"nekem is tetsző", ha a gondolatos részemet
ki tudom kapcsolni.
Valahol azt olvastam, hogy Csontváry úgy festette a hatalmas képeit, hogy pl. bal saroknál elkezdte, és a
jobb felső saroknál befejezte. Az egész kép megvolt
a képzeletében...
Jó volt Neki, ha igaz az egész történet...
én már 1x írtam fotód alá, hogy véletlenek nincsenek. most írjam újra? kinek milyen a színvilága, olyan a palettája is. és a színvilág hangulatfüggő, ugyan úgy mint az, hogy mit hova nyalintasz fel ezekre a farostokra időnként. tehát, ha ezek nem is tervezett színkompozíciók, ettől még tudatosak mert bár szemvillanásnyi idő alatt, de meghatároztad minden színfolt helyét a faroston
Értem amit irsz, hogy nincsenek véletlenek, minden tudatos,
vagy ha nem - gondolom én -, akkor a "Láthatalan Világ"
intézi...
Muszály picit vitáznom, mert az én tapasztalataim
másról szólnak.
Valószínüleg más-más hozzáállásról, tipusokról
kell beszélnünk...
Én is végig gondolom vagy tervezem a munkát, de
igazából akkor indul a festés, amikor befejezem az állandó magam ellenőrzését.
Látok és festek.
Nálam úgy néz ki, hogy "aggyal" gyakorlottan tudok festeni, de valóban akkor születhet valamiféle
"nekem is tetsző", ha a gondolatos részemet
ki tudom kapcsolni.
Valahol azt olvastam, hogy Csontváry úgy festette a hatalmas képeit, hogy pl. bal saroknál elkezdte, és a
jobb felső saroknál befejezte. Az egész kép megvolt
a képzeletében...
Jó volt Neki, ha igaz az egész történet...